Morgómedve

Most ezzel tényleg el vagyok késve, de nem tehetek róla. Úgy alakult, hogy tegnapelőtt éjszaka mikor felébredtem bekapcsoltam a TV-t és egy filmet láttam a filmcafe nevű filmcsatornán. Én ezt a csatornát soha nem néztem sokba. Régóta megvan, ha pásztáztam a csatornák között, láttam, hogy van ott valami de nem érdekelt, léptem tovább. Most viszont ez az éjszaka látott film felkeltette a figyelmemet. Csak a felétől láttam, ezért tegnap benéztem a műsorukba, hogy megnézzem mi volt a címe és vetítik-e még. Akkor láttam, hogy van még két film is, ami érdekes lehet. Egyik ez a "Vadászat" volt. Nem bántam meg, hogy megnéztem. Nyomasztó film, de jó film. Sőt, hibátlan film, minden tekintetben.

Érdekes, hogy a skandináv filmek legalább olyan jó filmek mint a mi magyar filmjeink. Sőt kiterjesztem a kört, nem csak magyar, hanem kelet európai filmekről beszélnék inkább. Pedig egészen különböző módon szocializálódtunk. Mégis, azt kell mondanom, hogy a dán, norvég és svéd filmek hasonló értékek szerint készülnek mint nálunk Közép Kelet-Európában. Tehát a "Vadászat" egy kiváló film, ma este 22.00-kor vetítik a filmcafe nevű csatornán.

Ha valaki látta a "Vadászjelenetek Alsó Bajorországban" című filmet akkor határozottan az lesz a benyomása, hogy mintha látta volna már azt ami a filmen történik. Csak ott  a vadászat valóban vadászat módra folyik, erdőben, puskákkal. A vadászni való viszont azonos, egy-egy emberről van szó ott is, itt is. És ahogy az lenni szokott a megvadult indulatok, a vérre való szomjazás mindkét esetben jellemző a vadászatban lévőkre.

Röviden a történet: Klára az óvodás kislány valamilyen okból megvádolja az őt nagyon szerető férfi nevelőjét. Ehhez persze szükség van egy korlátolt, végtelenül buta óvodavezető nőre is, aki szinte a szájába adja a kislánynak a vádakat, annak csak bólogatnia kell. És bólogat. Nem tudni mi okból, lehet, hogy a szülei állandó veszekedései miatt, lehet, hogy a serdülő bátyjától és barátaitól hallott olyanokat, amelyekkel nem tudott mit kezdeni. Mindenesetre beindult a gőzhenger, kisgyerek molesztálása esetén még értelmes emberek is rendkívül idiótán tudnak viselkedni. És a vadászat egyre intenzívebben, egyre durvábban folytatódik...

Nem árulom el a végét, nem tehetem. De azért az olvasó kitalálhatja. Mint ahogy szoktuk fussuk át mit ír a Port a filmről:

http://port.hu/a_vadaszat_jagten__the_hunt/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=50982687&i_topic_id=1

Figyeljünk fel arra, hogy 158 komment érkezett, vagyis meglehetősen nagy érdeklődést váltott ki a filmszerető közönségből. Tehát ne feledjük el, ma este 22.00 órakor láthatjuk a filmet. 

Azért ne feledkezzünk el a ma délelőtt 11.35-kor a Duna World-ön vetítésre kerülő tévéjátékról sem, melynek címe: "Az ember melegségre vágyik".

Ha csütörtök, akkor egy kiemelkedősen jó film megy a TV-ben. Sőt, jelen esetben kettő is. Így volt ez egy hete is, meg így volt már korábban is. Mindjárt az ismertetőm elején kiemelném a főszereplő személyét, Eperjes Károlyét. Nagyszerűen jeleníti meg az ügyeskedő, minden hájjal megkent kereskedőembert, aki még a Rákosi rendszer korlátozott lehetőségei mellett is felszínen tud maradni. Igaz, néha a hatalom beleköp a levesébe, de még úgy is. És hogy mennyire ügyes kereskedő ezt akkor láthatjuk meg amikor az unokája megbetegszik torokgyíkban és már a hullaházból hozatja fel és gyógyíttatja meg. Mint látjuk még itt is van segítség, csupán némi arany kell hozzá. Egy aranyrúd. Ami megvan a nagyapának, sőt még annál is több. Hogy mennyi, ahhoz meg kell várnunk 1956-ot, amikor lányát és családját nyugatra akarja kijuttatni. Mindez nem gyárak és bankok eladásából, hanem csupán a használtcikk piacon történő seftelésből jött össze. Nem mesélem el az egész filmet, inkább csak a figyelmet szeretném felhívni rá. Érdemes megnézni. Csütörtökön este láthatjuk 22.35-kor a Duna TV-n. Szokás szerint nézzünk be a Port-ra is:

http://port.hu/eldorado/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=51053774&i_topic_id=1

Van itt valami péntekre is. Hogy ezt láthassuk át kell kapcsolnunk a Duna World csatornára pénteken délelőtt 11.35-kor. Örkény István 4 novellájából készült a TV film. Mind a négy nagyon jó, rám azonban mégis egy anya és az író telefonbeszélgetése volt a legmélyebb hatással, amikor az anya telefonon hívja fel az írót mikor megtudja, hogy az író hadifogolytáborbeli történéseiről írt könyvet. Azt szeretné megtudni, hogy az író nem találkozott-e a fiával abban a táborban. Mindezt jó sok évvel a háború vége után. De mélyen emberi a Jégárpa is. A címadó novella meg egy kiváló vidám groteszk vagy szatíra, nem is tudom melyik a helyesebb. Tehát a vetítés ideje január 22. péntek 11.35. Olvassuk el mit ír a tévéjátékról a Port:

http://port.hu/az_ember_melegsegre_vagyik/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=51000531&i_topic_id=1

A múltkor írtam itt a sertéshús forgalmi adójának csökkenéséből adódó húsár csökkenésről. Mit írtam? Lelkendeztem. Aztán átlapozva az erre a hétre szóló prospektusokat szépen alább hagyott a lelkesedésem. Bizony itt már hetessel nem kezdődött egy húsnak sem az ára, nyolcassal még igen, de az is inkább a felsőbb régiókban. Úgy hogy az az érzésem tényleg korán örültem.

Kissé elmaradtam most is, de ez így szokott lenni, ha valamilyen filmet ajánlok. Ez azért van így, mert ha írok akkor a filmajánlat lejjebb csúszik, én meg azt szeretném, hogy ha már ajánlottam, akkor mindenki olvassa el aki benéz ide.

Egyébként tegnap megint megnéztem a legutóbb ajánlott filmet (Egymásra nézve) de még mindig nem tudom mi nem tetszhetett benne Kádár elvtársnak. Két tippem azért van. Az első a kevésbé valószínűbb, a nők egymás közti szerelme, a másik meg az amiket a főszerkesztő mesélt az ötvenes évek első felében vele történtekről. De ezt sem igazán értem, hiszen ha valaki igazán tudta, hogy milyen idők voltak azok, az Kádár János. A legnehezebb évek 1949 és 1953 között voltak, neki alkalma volt ez alatt bő 4 év alatt mindkét oldalon állni, nem hiszem, hogy túl sok újat mondottak neki a meggyötört káder történetei. Na de lépjünk túl rajta, a film jó volt, megérdemelten emeltem a figyelem középpontjába.

Mint ahogy megérdemli majd a jövő héten csütörtökön vetítendő film az "Eldorádó" is. Ez még nem filmajánlat, csupán megemlítem. A főszerepet Eperjes Károly játssza, kiválóan. Nem figyeltem nagyon, de úgy veszem észre, hogy a Duna TV szerkesztői csütörtököt tartják olyan napnak, amikor valami értékesebb magyar filmet műsorra tűznek. Mikor elkezdtem böngészni a jövő heti műsort, egyből oda lapoztam és nem csalódtam. Ha ez így maradna nem lenne rossz. Én szívesen beérném hetente egy jobb filmmel is. Tudom a nézettség fontos, a tömegek nem ilyen filmekre kapcsolják be a TV-t, tehát az igényeim szerények. Persze csak úgy, hogy ha a Duna World-ön továbbra is jut majd minden napra egy-egy kincs, ami jelen esetben régi magyar TV játékok és filmek formájában mutatkozik meg. Már írtam róla, hogy ide délelőttönként ajánlatos benézni, 11 óra után, hogy ezeket láthassuk. Persze van bennem félelem is, hogy egyszer ennek is vége szakad. De addig is örülök nekik, kitűnő színészek közreműködnek nagyon jó és igényes filmekben. Jövő pénteken például egy - Örkény István írásai alapján készült filmet - nézhetünk meg. Címe: "Az ember melegségre vágyik". Akár már most bejelölhetjük. 

Ezúttal csütörtökön késő estére ajánlok egy kiváló magyar filmet. Makk Károly filmjét vetítik a Duna TV-n 23.30-kor, az "Egymásra nézve" című filmet. A film 1959-ben játszódik. Szalánczky Éva újságíró nem kis gondot okoz sokat látott főszerkesztőjének szókimondásával. Bár már lényegesen szabadabb világ van mint 1956 előtt, de azért most is eléggé korlátok közé van szorítva az újságírás is. Éva harcos újságíró és meleg. Ha úgy tetszik, leszbikus. Ami azokban az időkben azért sokkal nehezebben volt vállalható mint manapság. A film két szálon fut, egyik az újságírásé, a másik pedig a magánéleti, amikor Éva szerelmes lesz munkatársába Líviába, aki férjes asszony, férje katonatiszt. Lívia eleinte ellenáll, azonban később enged Éva csábításának. És a film tragikus fordulatot vesz...

Én úgy tudom Kádár János erre a filmre mondta, hogy a rendező ezzel a filmmel nagy kárt okozott az országnak. Én láttam többször is, nem tudok rájönni hol ártott Makk Károly a filmjével. Talán az olvasó rájön ha megnézi. Ismétlem, csütörtök 23.30 Duna TV. Ezek után nézzük meg mit ír a Port a filmről:

http://port.hu/egymasra_nezve/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=50915367&i_topic_id=1

Kissé elmaradtam, bocsánat, vendégem volt. A kanadai rokon volt itt 2 napig, ez kissé elfoglalt. De mielőtt erről írnék pár sort szót ejtenék még az egyetemeken és főiskolákon dolgozó nem oktató dolgozók béremeléséről is. Mikor én szakszervezeti tisztségviselő voltam (kari titkár) volt erre egy elnevezés, oktatást segítő munkatársak. Szóval róluk nem esett szó az írásomban. Úgy tudom nekik is lesz béremelés. Ennek felét talán az állam adja, a másik felét pedig az intézményeknek kell kigazdálkodniuk. Erről én bővebbet nem tudok mondani, de nem szívesen  lennék most sem rektor sem kancellár.

És akkor röviden a kanadai vendégről. A kanadai vendég évek óta megfordul nálunk, itt is írtam már róla. Rokon, az anyósom és az ő anyja unokatestvérek voltak, már egyik sem él. Ezúttal 2 hétre érkezett az óhazába, a fővárosban állt meg, hozzánk 2 napra jött le. Szerdán jött, csütörtök este ment. Sok idő nem volt, az időjárás sem volt igazán alkalmas nagy dolgokra, de azért jól megvoltunk. Volt a Barlangfürdőben, volt rokonlátogatóban, megnézte a nagyanyja sírját aki 1974-ben érkezett haza egy jó masszív tölgyfa koporsóban. Akkoriban még nem volt divatos errefelé az a fajta koporsó, jól megnéztük. Csütörtökön vaddisznó pörköltet ettünk, egész jól sikerült, most ettem meg nemrég a végét.

Persze a jövőben nekem is át kell alakítanom az étrendemet, húst hússal kell ennem. Ugyanis az ÁFA csökkentés tényleg nevetségesen olcsóvá tette a sertéshúst. Ha jól meggondolom időnként 190 forintért adnak egy kiló krumplit, 750-ért meg egy kiló lapockát akkor tényleg hagyni kell a fenébe a kolompért. Esetleg egy kis zacskós rizst megfőz gyorsan az ember oszt jó napot! Lehet enni. Szavamra tetszik a dolog.

Tetszik, de ugyanakkor kíváncsian várom, hogy mi lesz ebből? Mi lesz a csirke- és marhahús árával? Mi lesz azokkal a termékekkel amelyeket sertéshúsból állítanak elő?  Hogy csak két kérdést tegyek fel. Nem tudom, de tényleg kíváncsian várom a fejleményeket.

Végezetül megosztom olvasóimmal egy régi élményemet. Egy időben sokat jártunk egy bányához köteleket ellenőrizni. Olyan köteleket amin a bányászokat eresztik le a mélybe. Amíg a kötél ment át a műszerünkön beszélgettünk az ott segítőkkel, akik már nagyon jó cimborának számítottak, évek óta dolgoztunk már együtt. Ott hangzott el, hogy az egyik bányász mindig azzal dicsekedett, hogy ők bizony az asszonnyal összebújnak reggelente is nem csak este, sőt hétvégeken még délután is. Aztán egyszer mikor az asszonyka a boltból kijőve éppen a biciklijére akart pattanni rákérdezett valamelyik asszony: "Te Mari, aztán mit eszik a te embered, hogy ti nem csak reggel meg este hanem még délután is összefeküdtök?" "Húst, hússal, mondta mérgesen, és felpattant a biciklijére. Gondolom hűsünknek innentől fogva elég sokat kellett tepernie a napi egy összebújásért is, nem hogy háromért.

Nemrégiben egy televízió műsorban láttam egy kiírást az egyik megszólalónál: Nagy Béla docens, egyetemi tanár. Aki rendszeresen olvassa írásaimat tudja, hogy ez egy butaság, hiszen egy ember nem lehet egyszerre egyetemi docens is meg egyetemi tanár is, hiszen ez utóbbi felette van az egyetemi docensnek. Alatta pedig az egyetemi adjunktus, még jobban alatta pedig az egyetemi tanársegéd. Tehát valaki vagy egyetemi docens vagy egyetemi tanár, azaz professzor. Viszont mindketten egyetemi oktatók. Hogy miért fontos most ez?

Mert sok szó esik mostanában a felsőoktatásban dolgozók béremeléséről. Ami idén 15 %, az ezt követő 2 évben 5-5 %. Vagyis a 3. év végére 27 %. Gondolom a kamatos kamat miatt. Sok hír azonban csupán úgy szól, hogy "...például az egyetemi tanárok bére 2015-ben 437.300 Ft, ez 2016 januárjában 503 ezerre, 2017 januárjában pedig 528 ezerre nő, és a 2018-as emeléssel eléri az 554 ezer forintot."

Ha valaki az alábbi logika szerint gondolkozik, hogy az általános iskolákban általános iskolai tanárok, a középiskolákban középiskolai tanárok míg az egyetemeken egyetemi tanárok dolgoznak könnyen félreérti ezt a fizetésemelést, azt gondolván, hogy például a sógor aki egyetemi adjunktusként dolgozik egy egyetemen ennyit keres. Oszt mégis mindig sír. Pedig nem így van, ennél jóval kevesebb a bruttó bére.

Nálunk az egyetemi oktatók bérét az egyetemi tanárok béréből vezetik le, azok annak bizonyos százalékai. Azt tekintik 100 %-nak, az egyetemi docens ennek 70 %-át kapja, az egyetemi adjunktus ennek 50 %-át végül az egyetemi tanársegéd az egyetemi tanári bér 40 %-át. A főiskolai oktatók ennél kevesebbet kapnak. A pontos számértékekért fel kell keresnünk a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének honlapját.  A középső vonatkozik az oktatókra. A vízszintes sorban lévő 3 érték az egyetemen munkaviszonyban eltöltött idővel kapcsolatos. Például egy 35 évesen egyetemi docenssé váló fiatal ember kevesebbet kap mint egy a pályája legvégén tartó 65 éves egyetemi docens.  

Végezetül megjegyezném, hogy azt hiszem rájöttem miért nem tájékozottabbak még az egyetemet végzettek sem ezekben a dolgokban. Azért mert amíg tanulnak nem ezzel vannak elfoglalva, amikor meg végeznek kikerülnek ebből a környezetből és nincs hol megtanulniuk. Ezért hibáznak sokszor az újságírók is. Néhány éve együtt voltam többnyire felsőéves hallgatókkal, csilis babot főztünk a szökőkútnál és akkor is ezt tapasztaltam. Nagyon tájékozatlanok voltak, pedig egy-egy vizsgaidőszakban kijutott nekik mindegyikből. Hát így van ez ezekkel az egyetemi munkakörökkel, elnevezésekkel.

Régen a Freeblogon (amíg volt) morogtam, hogy már a statisztika sem működik. Aztán mikor megszűnt átköltöztem ide, ahol azóta is kifogástalanul működik minden, a statisztika is, mégsem voltam nagyon kíváncsi rá. Így szokott ez lenni. Ha valami nincs akkor morgunk, ha meg van nem használjuk. Amikor belépek megírni a következő részt mindig látom az utolsó néhány óra letöltéseit, ezzel megelégszem.

Aztán egy-egy érdekesebb írás kapcsán időnként felkerül a Morgómedve linkje egy nagyobb látogatottságú honlapra is, amit egyébként nem tudok kideríteni hová. Többször nekifutottam már, de nem sikerült megtalálni. Ilyenkor aztán megugrik a látogatók száma is. Ilyen volt a tényleges életfogytiglanról és a doktori és kandidátusi disszertációkról szóló írásom is.  Az előbbiben jelentős dicséreteket is sikerült bezsebelnem. Én erről akkor szoktam értesülni amikor megnő a kommentek száma és nem ismerősök írják a hozzászólásaikat.

Így volt ez legutóbb is. Indult kettővel, aztán tartott 50-ig. Mindez 3 nap alatt. A látogatottság Szilveszterkor volt a legnagyobb, ekkor 6942-en töltötték le a Morgómedvét. Ilyenkor persze nekem is több a feladatom. Egyrészt figyelni, hogy ne kerüljön ki olyan komment amely másokat, vagy valamely üzleti érdeket sértene. Ezeket az én dolgom leszedni. Ilyen ezúttal sem volt. Egy picike változtatás volt az egyikben. Aztán persze illik reagálni is ezekre a megjegyzésekre. Igyekeztem megfelelni ezeknek az elvárásoknak is. Azért örömmel állapítom meg, hogy a kommentelés mindvégig udvarias formában zajlott. Amit köszönök az íróiknak.

Essék szó még a cím helyesírásáról. Megoszlottak a vélemények, azonban úgy tűnik a helyes írásmód a szervizdíj. Tehát rövid i-vel kell írni. Én már nem javítom ki mert akkor aki a kommenteket olvassa majd nem érti miről is van szó. De ismétlem, a rövid betűs írás a helyes.

Hogy elégedett vagyok-e a blogom látogatottságával? Majdnem 10 éve mikor indult azt mondtam, hogy ha lesz legalább 20 olvasóm akkor írni fogom. Pontos számot nem írnék, de elárulom, hogy ennél jóval többen vannak. Így az új év elején alkalom nyílik nem csak arra, hogy eredményekben, sikerekben gazdag új évet kívánjak olvasóimnak, hanem megköszönöm rendszeresen megnyilvánuló figyelmüket is. :)

Azt hiszem érdemes még egy kicsit visszatérni erre a szervízdíjra. Hogy következtetéseink pontosak legyenek kezdjük egy - a témánk szempontjából távolabb eső - példával. Például szeretnénk meginni egy sört. Egy félliternyi sört. Megtehetjük, hogy bemegyünk a boltba, leveszünk a polcról egy dobozzal vagy üveggel, a pénztárnál kifizetjük, hazamegyünk és megisszuk. Kifizettük a sör árát és az a miénk lett.

Igyuk meg azt a fél liter sört egy söntésben ahol nincs kiszolgálás. Kérünk egy korsó sört, a csapos kiméri, elénk teszi, kifizetjük és megisszuk. Tiszta sor.

De ha a söntésben pincérkiszolgálás van a lehetőségek száma már kettő. Az egyik, hogy odamegyünk a pulthoz és kérünk egy sört. A csapos kelletlenül ugyan, de kiszolgál, ez esetben is csak a sör árát kell lepengetnünk.

De ha a csapos nem szolgálna ki, hanem azt mondaná, hogy üljek le egy asztalhoz majd a pincér kiviszi már más lesz a helyzet. Elvileg itt is megtehetném, hogy csak a sör árát fizetem ki és nem adok plusz pénzt a pincérnek, de ez esetben felrúgnék egy szokásjogot, vagyis nem fizetném ki a kiszolgálás díját, hiszen a pultnál megivott sörhöz képest itt már plusz szolgáltatást is kaptam. Nekem csak le kellett ülnöm és a helyembe hozták a sört. Persze itt is lehetne kukacoskodni, hogy ha a pultnál nem lehet meginni akkor a sör árában benne kell hogy legyen a kiszolgálás díja is. Vannak akik így is gondolják és nem adnak borravalót, vagy ha úgy tetszik szervíz díjat. Őket sem verik meg, csak csúnyán néznek rájuk. És legyünk őszinték, ha a pincér nem szolgált rá erre a rideg hozzáállásra akkor a szokásjog alapján jár is neki nagyjából 10 % borravaló. Ha rászolgált akkor tényleg meg kell elégednie a sör árával. Vagyis itt már létezhet szervíz díj. 

Szerintem kicsit másabb a helyzet egy étteremben ahol nincs lehetőség a pultnál meginni a sört. Itt akár benne is lehetne a sör árában a kiszolgálás költsége is, hiszen nincs más alternatíva, hogy hozzájussunk a sörünkhöz. Vagyis az étlapon lévő ár magába foglalhatja a sör árát és a kiszolgálás díját is. Ez esetben viszont elvileg már nem jár sem szervízdíj sem borravaló. Vagy pedig nem foglalja magában, ez esetben van a szervízdíj amit fel is tüntetnek, ami jogosnak is tűnhet. Felmerül viszont a kérdés, hogy ez esetben mi a helyzet a borravalóval?

Hát a dolog nem egyszerű. A borravalóval a vendég tulajdonképpen a kiszolgálás módját minősíti. Én úgy vagyok vele, hogy ha meg vagyok elégedve a kiszolgálással 10-15 % borravalót adok. Ha nem, akkor is megadom a 10 %-ot, bár akkor kicsit duzzogva. Hogy miért adok mégis 10 %-ot? Mert nehezen viselném, hogy a pincér a kevésnek tartott borravalót "fillérre" visszaadja. Volt ilyen legénykoromban, ráadásul egy lánykával voltam, egész esténk tönkre lett téve. Holott tudtam, hogy nem érdemelte meg a nagyobb borravalót. Aztán kicsit eldurvult a világ is, még egyéb atrocitás is érhetné az embert. Úgy hogy én a borravaló nagyságával minősítem a kiszolgálást és a pincér udvariasságát, figyelmeztetését. Az olyan helyeket meg ahol nem udvariasak és korrektek velem máskor elkerülöm.

Mint látjuk a dolog nem egyszerű. Ráadásul még nem is beszéltünk az ételekről. A rántott húst petrezselymes krumplival, uborka salátával mégsem lehet megenni a konyhán vagy állva egy pultnál, ezt bizony ki kell hozni az asztalhoz. Persze itt is be lehet kalkulálni az étlapon a kiszolgálást is az étel árába, mint ahogy szerintem ez a legtöbb étteremben történik. És innentől fogva a vendégre van bízva kiegészíti-e ezt az étlapon szereplő árakat valamennyivel vagy nem. Magyarországon általában a magyarok kiegészítik. A külföldiek már nem biztos, attól függ honnan jöttek. Ez is azt bizonyítja, hogy az étel árában benne van a felszolgálás díja is.  

Ahol meg nem, ott kiírják valahová, hogy az ételek felszolgálásánál 10 % felszolgálási díjat számolnak fel. Hogy ez esetben mi lesz a borravalóval nem tudni. Valószínűségi változó. Vagy ad a vendég, vagy nem. Ha ad a mennyisége is az. És mi van ha a fizetésnél nem tud róla, hogy szervízdíj is van? Akkor meglehet, hogy duplán honorálja a kiszolgálást. Hát nem könnyű itt eligazodni az biztos.

Kicsit bonyolult dolog ez, ezért megpróbálom összefoglalni. Ha kiszolgálás van és nem számítanak fel kiszolgálási (szervíz) díjat akkor illik adni olyan 10-15 % borravalót. A kiszolgálás figyelmességétől, udvariasságától függően. Ha felszámolnak akkor megtehetjük, hogy nem adunk, de ez egy kicsit kínos lesz. Válasszuk a középutat: adjunk, de csak mondjuk 5 %ot. Aztán ha kifogunk egy nem odavaló pincért el lesz rontva az esténk vagy a napunk mint nekem 40 éve.

Valószínűleg az elmúlt 10 évben az éttermek üzemeltetői is rájöttek a helyzet buktatóira és nagy részük nem él a szervízdíj bevezetésének lehetőségével, mert én például ritkán találkozom ilyen vendéglátó helyekkel. Ezeket a jövőben el fogom kerülni, vagy ha ott lakom hozzáíratom a számlámhoz.

Legközelebb megtöröm ezt a témát egy egyetemivel, aztán egy rész erejéig visszatérek még a témához, de az már egy vidámnak szánt történet lesz.

Kicsit elmaradtam, de nem voltam itthon. Nekem meg még nincs sem Laptopom, sem okos telefonom, nem is tervezek beszerezni ilyesmit. Jól megvagyok én néhány napig Internet nélkül is. Úgy tűnik most már nem is megyek sehová, úgy hogy ismét a korábbi gyakorisággal szeretnék írni ide a Morgómedvébe is.

Kezdem is a sort ezzel a szervízdíjjal. Ami szerintem egy sumák dolog. 2005-ben amikor bevezették az lett volna a célja, hogy a borravaló után is kelljen adózni. Kitalálói nyilván arra gondoltak, hogy a magyar ember kétszer nem fog borravalót adni, tehát kifizeti a szervízdíjat oszt jó napot! Hát azt kell mondanom, hogy tévedtek, a magyar ember megszokta, hogy borravalót ad a pincérnek és többnyire ad akkor is ha már kifizette a szervízdíjat. Mert ha nem adna az olyan ciki lenne, így ad. Főleg ha nem is tud róla, hogy az adott helyen létezik ilyen. Mert például fel van ugyan tüntetve az étlapon valahol alul kis betűkkel a szervízdíj, de ezt az ember nem veszi észre. Nem veszi észre mert mint mondtam kicsit el van dugva, vagy pedig éhes és leginkább az ételkínálatra koncentrál.

Nem olyan könnyű ezt észrevenni. Két éve én sem vettem észre a fizetésnél, csak másnap reggel a szobaárba foglalt kötelező reggelinél, mikor unalmamban az étlapot bogarásztam. Az előző esti számlám olyan 10.000 forint körül volt (hárman voltunk)  ezek szerint kifizettem 1.000 forint szervízdíjat is meg nagyjából 1.000 forint borravalót is. A pincér természetesen nem szólt egy szót sem, nyilván úgy gondolta, hogy annyira meg voltam elégedve a munkájával, hogy külön ezt honoráltam a szervízdíjon felül. Valószínűleg jól tudta, hogy nem vettem észre a kötelezően feltüntetett szervízdíjat. Hát ezért tartom én ezt az egészet sumákságnak.

És akkor visszatérve a néhány nappal ezelőtti tapasztalatomra, valószínűleg itt is fel lehetett tüntetve az itallapon a dolog, de ha az ember kér a pincértől egy korsó sört valószínűleg nem nagyon mélyed el az itallap tanulmányozásában. Megissza és automatikusan rátéve 10-15 %-ot kifizeti és távozik. Aztán a számlát meg sem nézve (nem volt nálam szemüveg sem, a pincér mondta meg az összeget) begyűri a zsebébe, leginkább azért, hogy ne szemeteljen. Én is így tettem. Itthon aztán mikor selejteztem a zsebeim tartalmát szemügyre vettem a számlákat is. Az én számlámon ott virított a 700 forintos Heineken sör mellett 70 forint szervízdíj is. Puff neki. Én a 770 forintra valószínűleg adtam 900 forintot. Mondjuk ha rendesen megnézem a számlát és nem csak zsebre gyűröm megelégedtem volna 800 forinttal is. Bár ha rendesen megnézem akkor is csak a végösszeget nézem, az meg 770 forint volt. A pincér mentségére legyen mondva, hogy felajánlotta, hogy hozzáírják a szobaszámlához. Én viszont szerettem volna ha kap egy kis borravalót, ezért ragaszkodtam a készpénzes fizetéshez. Kár volt. Ez az eset még megismétlődött kétszer, más összegekkel.

Tanulság, hogy ha új helyre megyünk, nézzünk utána ennek a dolognak. Persze a fizetéskor lehet, hogy magyarázkodási kényszerünk lesz majd, hogy "...tessék nézni, a szervízdíjban ugye benne van, hogy ki tetszett hozni, úgy hogy ha nem haragszik borravalót én már nem adnék, egyébként meg meg voltam elégedve a kiszolgálással, köszönöm szépen". Vagy nem. De akkor viszont elég kínosan érezzük majd magunkat. Úgy tűnik jobb megoldás az ha máshová megyünk inkább ahol nincs szervízdíj.