Morgómedve

Régi adósságomat törlesztem ezzel az írással. Másfél évvel ezelőtt, amikor a tudományos minősítések régebbi (de nem túl régi) rendszeréről írtam utaltam rá, hogy hamarosan írok majd a ma érvényes eljárásokról is. Azóta közel másfél év telt el de nem került rá sor. Ennek oka az volt, hogy olyan változások álltak elő a felsőoktatásban, amelyek nem növelték bennem az ambíciót a folytatás megírására. Megmondom őszintén a hozzászólások sem nagyon ösztökéltek arra, hogy befejezzem a témát. Most jutottam el oda, hogy ez így félmunka, igenis meg kell írni a folytatást és lezárni a kérdést.

A hozzászólásokhoz csak annyit tennék hozzá, hogy évtizedeken keresztül tanítottam egyetemen, tehát volt alkalmam figyelemmel kísérni ezeknek a fokozatoknak a megszerzését. A hozzászólók között voltak olyanok is, akik joggal marasztaltak el. Hibáztam például amikor azt írtam, hogy a Dr. med., Dr. dent., Dr. jur. és Dr vet. azt jelentik, hogy ezek orvosok, fogorvosok, jogászok, illetve állatorvosok, és ezzel jelzik, hogy a egyetemi doktori fokozatuk is van, tehát nem alapból kapták meg a doktori címet a diploma mellé, hanem még pluszt is nyújtottak ezért. A valóságban ezek pontosan azt jelentik, hogy ők orvosok, fogorvosok, jogászok és állatorvosok, semmi többet. Most már van Dr. pharm. is, ők a gyógyszerészek. Többen számon kérték a precizitást. Az a helyzet, hogy nem tudományos igényű dolgozatot írtam, hanem egy - a laikusok számára is érdekes és érthető - tájékoztatást, amelynél viszont a terjedelem és az olvasmányosság miatt engedményeket tettem a teljeskörűség terén. Valahol meg kellett húznom a határt, egy blogbeli írás nem lehet 3-4 oldal, és nem hemzseghet a paragrafusoktól. Viszont amit leírtam az mind igaz, kivéve a fentieket. Ezek után nézzük meg, mi is a helyzet manapság.

Az új minősítési rendszer az úgynevezett doktori képzésen alapul. Ez azt jelenti, hogy aki tudományos fokozatot szeretne (PhD) jelentkezik valamelyik doktori iskolába (ezek túlnyomórészt egyetemeken működnek) és ha felvételt nyer elkezdheti doktori tanulmányait. Vagyis tárgyakat vesz fel mint az egyetemen, ezeket lehallgatja, vizsgázik, folyamatosan publikál, előadásokat tart konferenciákon és szimpóziumokon, röviden tudományos munkát végez. A doktori képzés nappali tagozaton 3 év volt, levelező tagozaton 4 év. A nappali képzés ma már egy évvel több. A jelölt egyéni úton is felkészülhet a fokozat megszerzésére. A nappali képzés alatt ösztöndíjat kap. A doktorandusz az, aki részt vesz a doktori képzésben és hímnemű. Lányok és asszonyok esetében a doktoranda a helyes, ha precízek akarunk lenni, bár ez nem túl gyakori, inkább használják az előzőt mindkét nemre vonatkozólag.

A tanulmányi kötelezettségek teljesítése után következik a doktori szigorlat, majd a disszertáció megvédése. Amennyiben ez is sikeresen lezajlik az illetőnek az egyetem PhD fokozatot adományoz, amely már tudományos (doktori) fokozatnak számít. Vagyis optimális esetben egy fiatal ember 28-29 éves korára tudományos fokozattal rendelkezhet neve elé oda kerül a Dr. Ezután ha egyetemen vagy tudományos kutató intézetben dolgozik kinevezik vagy adjunktusnak vagy docensnek. Kutató intézetben tudományos munkatársnak vagy főmunkatársnak. Adjunktusnak már az abszolutórium megszerzése után is kinevezhető, tehát amikor még nem védte meg a disszertációját.

Újabban itt is változások vannak. Vannak egyetemek ahol már az adjunktusi kinevezéshez is szükséges a PhD fokozat megszerzése. A docensihez pedig már nem elég a PhD fokozat, szükséges hozzá a habilitáció is. A habilitáció kicsit régebbi találmány, ez tulajdonképpen az oktatási képesség bizonyítását jelenti, jelentős (publikációkkal bizonyított) tudományos tevékenység szükséges hozzá, valamint a jelöltnek be kell bizonyítania, hogy két idegen nyelven képes előadás tartására. Tehát mint látjuk a habilitációs eljárás az előrelépés lehetősége az egyetemeken. Valóban így van, ez után lehetett illetve lehet valakit kinevezni egyetemi tanárrá, vagy más néven professzorrá.

Professzor illetve egyetemi tanár lehetett illetve lehet az oktató vagy kutató más módon is. Ehhez egy úgynevezett nagydoktori disszertációt kell készíteni és megvédeni. Újabban azonos szintű tudományos elismerés az akadémiai doktori cím, ami már nem fokozat. Megszerzéséhez viszont ugyanúgy szükséges egy nagydoktori szintű disszertáció sikeres megvédése. Közülük kerülhetnek ki az akadémikusok. És ez a tudományos pálya csúcsa.

Végezetül essék szó arról is mi lett a korábban megszerzett fokozatokkal. A kandidátusok kérésükre megkapták a PhD. fokozatot. Az egykori egyetemi doktorokkal kicsit bonyolultabb volt a helyzet. Közülük azok akik egyetemi doktori fokozatukat summa cum laude minősítéssel szerezték (tehát a legkiválóbbak) lehetőséget kaptak, hogy korábbi disszertációjukat átminősíttethessék PhD disszertációvá és ezzel tudományos fokozatot szerezzenek. Ennek módja azért különbözött egyetemenként. Nálunk egy elég komoly eljárás volt. Újra kellett írni a disszertációt és a nyilvánosság előtt meg is kellett védeni. Teljesen úgy nézett ki mint egy kandidátusi vagy egy PhD védés. Még büfé is volt a végén.

Azt hiszem végére értem a sorozatnak. Mivel egy blogbeli írásról van szó ezúttal sem törekedtem a teljességre. Egy általános képet akartam adni a jelenlegi tudományos minősítési rendszerekről. Nem írtam a magántanárokról, elég kevesen vannak, ugyanez igaz a kutató professzorokra is. A későbbiekben még sok egyetemi címet egyebet be fogok mutatni, de ezek már rövid írások lesznek. Például meg fogom mondani mit is jelentenek az alábbiak egy név környezetében: Professor emeritus Dr. hc. mult. Dr. Szabó Béla D.Sc.  

Csütörtök kora éjszakára ajánlok egy kiváló magyar filmet. A film címe "Könnyű testi sértés", 1983-ban készült, a rendező Szomjas György. A történet röviden: Csaba egy kocsmai verekedés miatt letöltötte több mint 2 éves börtönbüntetését és hazafelé tart. A lakásban felesége már együtt él egy férfival. Hogy elváltak vagy nem váltak el már nem emlékszem, de kétségtelen, hogy Csaba helye be van töltve. A lakáshasználatra ő is jogosult, tehát beköltözik az egyik szobába. Ez a hármas felállás állandó konfliktust jelent, ráadásul bonyolítja a helyzetet, hogy a feleség azért Csabával is összebújik amikor alkalom nyílik rá. A konfliktusok egy ideig kordában tarthatók, leginkább azzal, hogy Csabának lapítania kell, hiszen most jött a börtönből, valószínűleg feltételesen helyezték szabadlábra, bármikor visszakerülhet. Ezzel a helyzettel vissza is él a vetélytárs, azonban egyszer elszakad a cérna Csabánál is...

A Wikipédia filmszatírának jelöli ami szerintem nem igaz. Igazi drámai helyzetek ezek, nem hiszem, hogy egyszer is elmosolyintaná magát a néző. Mikor megláttam a TV újságban rögtön a "Falfúró" jutott eszembe. Nem véletlenül, azt is Szomjas György rendezte. Ha az ő filmjeit láthatnánk a jövőben, nem járnánk rosszul. 

Csütörtök este láthatjuk a Duna TV-n 0 óra 45 perckor. Nézzük meg mit ír róla a Port:

http://port.hu/konnyu_testi_sertes/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=49930955&i_topic_id=1

Ha valaki lekésne róla megnézheti itt is:

https://www.youtube.com/watch?v=c1zi12nGwKM

És ha már a filmeknél tartunk, délelőttönként 11.15 körül a Duna World-ön változatlanul élvezhetjük a régi magyar TV játékokat. Csodálatos kincseket láthatunk. Reménykedjünk, hogy még sokáig élvezhetjük ezeket a filmeket.

A marhapörköltem elfogyott, szerintem kiváló volt. Nem csak lekozmálódott, hanem ugyanakkor jó puhára is főtt. Azért nem nagyon fogok rákapni erre a marhalábszárra, nagyon macerás. Sokáig kell főzni, ott kell ülni mellette, na szóval akárhogy is nézzük sok a gond vele. Jobb készen megvenni valami kifőzdében. Ami azért van Miskolcon néhány.

Tegnap viszont gombapörköltet csináltam. Régen készültem már rá, de nehéz volt a kivitelezés, mert a gombáért el kellett menni a Búza téri piacra. Nincs jó idő a gombára, nincs eső, így aztán csak kétféle gomba volt, igaz ebből elég sok. Vettem egy kiló lila pereszkét, a másikat nem is tudom milyen fajta volt. Barna volt és nem túl bizalomgerjesztő. Gyerekkoromban gyakran mentem gombázni nagyapámmal a Szűcsi erdőbe. Összeszedtünk minden ehető gombát, jókat ettünk belőlük. Leginkább pörköltnek csinálta meg nagyanyám. Én is ezt csináltam tegnap. Kicsit megabáltam mielőtt megcsináltam volna pörköltnek. Finom lett, maradt még mára is egy adag.

Vettem még egy kiló magyar szőlőt is, igen vágytam már rá. Erről azért kicsit lekéstem, túl nagy kínálat nem volt már belőle, mint az árustól megtudtam kicsit késő van már rá. Igaz, így a szőlővel megvárom a jövő októbert. Ezek az 550 forintos szőlők nekem drágák. Igaz, drága itt már minden, még az alma is 300 forint. Akciósan banánt olcsóbban lehet venni, meg narancsot. Hát tényleg nem éri meg a Nyírségben több almát termelni? Ez utóbbi csak egy költői kérdés.

Innen jut eszembe, a szocialista időkben nem csak az egyetemisták jártak almát szedni hanem szovjet katonák is Debrecenből. Egy élelmes mezőgazdasági vezető úgy látta a gazdaságában sok az alma kevés a munkás kéz, így aztán jó kapcsolatot alakított ki a debreceni szovjet alakulat vezetésével, akik besegítettek katonáikkal az almaszüretbe. Az akkori ezredparancsnok a rendszerváltást úgy élte túl, hogy felhasználva az említett gazdasági kapcsolatait áttelepült Magyarországra és az itteni vezető vidéki házában vagy kastélyában gondnoki teendőket lát el, többek között nyírja a füvet is. Már elég régen magyar állampolgárként. Érdekes, nem? Mindezt egy dokumentumfilmből tudom, amit vagy 2 éve láttam. Sajnos a címét nem tudom, ha tudnám megpróbálnám megkeríteni. De ha ismételnék majd szólok. 

Amíg én itt nagy lelkesen a d1 televízióról írtam lekozmált a marhapörköltem. De kezdem az elején. Elég régóta őrizgettem másfél kiló marhalábszárat a mélyhűtőben, tegnap úgy éreztem eljött a marhalábszár ideje. Ma nem készültem sehová, a marhának időre van szüksége, azt nem lehet kapkodva főzni. Tehát tegnap kivettem a mélyhűtőből, ma délben pedig eljött az idő, hogy megcsináljam. Csak semmi kapkodás, mint írtam a marhahúshoz türelem, de legfőképpen idő kell. Szépen felaprítottam apróra, megcsináltam a pörkölt alapot, majd feltettem jó bő vízzel, természetesen fedő alatt. Hogy le ne égjen egy újsággal letelepedtem a konyhában és időnként megkavartam. Köretnek egy kis szarvacskát tettem oda. Főtt főtt szépen a lábszár, eleinte kellő türelemmel kevergettem, viszont bekövetkezett egy pillanat amikor úgy gondoltam, hogy egy kis kóstolót már igazán megérdemlek. Ez azt jelentette, hogy a hús még ugyan nem volt teljesen puha, de már meg lehetett enni. Természetesen ez csak előlegnek lett szánva, a tányérba kiszedett mennyiség is ezt sugallta. Jóízűen meg is ettem, aztán úgy gondoltam megehetem már a végleges mennyiséget is. Így is történt. Jól eső érzéssel álltam fel az asztaltól majd bementem a szobába.

Mire beértem hirtelen erős ihletet éreztem arra, hogy írjak ide a Morgómedvébe. Valószínűleg a jól eső teltség érzés is hozzájárulhatott az ihlethez. Le is ültem és hatalmas lendülettel álltam neki az írásnak. Ez az amit kissé lentebb olvashatunk a d1 TV-ről. Az írás jól ment, szinte siklottak a sorok a monitoron amikor az orromat megcsapta a jól ismert szag, a lekozmált pörkölt szaga. Kifelé menet az járt az eszemben, hogy jó lenne legalább a lábast megmenteni. Aztán szemrevételeztem a dolgot és úgy láttam nem lehetetlen, hogy a pörköltből is meg tudok menteni valamennyit. Így is lett. Először azokat a darabokat öntöttem át egy másik lábasba amelyek önként hajlandók voltak megválni a lábastól. Ezek szinte hibátlannak tekinthetők. A második menetben azok a darabok csatlakoztak az előbbiekhez, amelyek nagyon szolid fakanál birizgálásra szintén belehullottak a lábasba. Ekkor már nagy volt a kísértés, hogy tovább vakargassam a maradékot de végül lemondtam róla azért, hogy ha kevesebb is lesz megmentve, de az legalább ehető legyen.

Ezután következett a harc a lábasért. Először beáztattam, aztán egy fémszálas mosogató csutakkal szolid erőszakot gyakorolva sikerült tökéletes állapotba hozni. Örömöm szinte felhőtlen volt. Megmaradt a pörkölt nagy része is (igaz, kismértékű minőségcsökkenéssel számolnom kell majd az evésnél) és megmaradt a lábas is.

Persze tanulsága is van a dolognak: főzés közben ne számítógépezzünk. Nagyon csábító a gép, könnyen előtte felejthetjük magunkat. Mint én is ma. Így viszont két írás született aminek viszont örülök. Remélem a kedves olvasó is. :)

Ez a d1 TV nekem teljesen új. Újabban más szolgáltató juttatja el számomra a TV csatornákat mint korábban, ezt az alulról kettes csomagban találtam. Az alulról kettes azt jelenti, hogy nem a legolcsóbb, attól egy kicsit jobb csomag, de semmi dőzsölés, egy visszafogottabb kínálatot nyújt számomra ez a csomag. Ráadásul analóg csatornák, ami azért jó, mert így a videómmal tudom rögzíteni az adásokat. Szóval nekem ez elég, nem akarok én mindig TV-t nézni.

Ebben a csomagban van ez a bizonyos d1 TV amelyről én korábban nem is hallottam. De még az általam olvasott műsorújságok sem hozták a kínálatát. Korábban egy komolyabbat vettem meg heti rendszerességgel, ezt néhány héttel ezelőtt felcseréltem a megyei újság az Észak-Magyarország pénteki számában található, ingyenes TV műsorra. Egyik sem hozta illetve hozza ennek a TV-nek a műsorát. Még jó, hogy a Port hozza, így ott meg tudom nézni.

Miért is jó ez a d1 TV? Én 2 dolog miatt szeretem. Szeretem a tudományos ismeretterjesztéséért, annak is a Nyitott Egyetem című sorozatáért. Ezek a kis filmek egy-egy előadást mutatnak be, ahol az előadók a Pécsi Tudományegyetem neves professzorai, docensei. Miután sok karú egyetemről van szó így az előadások is sokfélék. Ebben a sorozatban hallottam például egy előadást az új Büntető Törvénykönyvről, a fogyasztói szokásokról vagy például ma az elhízásról. De korábban itt láttam egy előadást a csípő- és térdprotézis műtétekről is. A 25 percbe belefért egy csípő műtét bemutatása is. Igaz, ezek a filmek 2-3 évesek, de 2-3 év alatt azért nem évülnek el az előadásokon elhangzottak. Ha a főlapon a felül a "NYITOTT EGYETEM"-re klikkelünk válogathatunk az előadások közül.

Minden nap bemutatnak 2-2 előadást a Mindentudás Egyetemének előadásaiból is, ezek nagyon nem érdekelnek mert elég régiek, 12-13 év azért már elég hosszú idő.

Aztán vannak filmek is, ezeket 19.10 körül kezdik. Nem az élvonalbeliek ezek a filmek, de azért el lehet csípni jó filmeket is.

Javaslom a kedves olvasónak kukkantson be a honlapjukra. Itt találja.

Érdekes divat terjed mostanában. Én leginkább a televízióban látom. Ez pedig nem más, mint hogy a férfi vendégek, riportalanyok és például a zsűri tagok előszeretettel hagyják magukon a sáljaikat, sapkáikat. Megmondom őszintén én úgy tudtam, hogy férfiak esetében ezeknek a dolgoknak a kabáttal együtt a ruhatárban vagy a fogason a helyük. Más a helyzet a hölgyekkel. Ők bármit magukon hagyhatnak ha úgy gondolják. Mi azt szeretjük ha szépek és csinosak, ehhez bármit igénybe vehetnek. Igaz, ők is elvárnák ezt tőlünk, de ez nekünk valahogy nem mindig jön össze, mi egy kicsit másfajták vagyunk.

Mint írtam szerintem más a helyzet a férfiakkal. Az ő esetükben én ezeket a ruhadarabokat ebben a funkcióban valahogy nem tudom elfogadni. Én fiatalabb koromban elolvastam néhány illemtan könyvet, ezekben mindben az szerepelt, hogy ha egy férfi belép valahová leveszi a sapkáját, kalapját. Úgy tűnik ez már nem szokás.

A sálakról nem olvastam ezt, vagy legalábbis nem emlékszem, de úgy gondolom egy lámpákkal bőven bevilágított (és fűtött) stúdióban ez is furcsán hat. Tudom, hogy egyesekhez ez már teljesen hozzánőtt, de akkor is, nekem furcsa. Az ing alá vett selyem sál más, ez szerintem erre van kitalálva, hiszen egy selyemsál nem igazán véd egy nagykabáttal együtt a hidegtől. Oda melegebb sál kell. Nekem ez sem tetszik ha látom, de ez már az én dolgom attól még másoknak tetszhet.

Ez a vállra vetett pulóver is olyan mint a sál. Én ugyan soha nem szerettem így viselni mert mindig lecsúsztak a pulóver ujjai a vállamról, de ha valaki szereti, csak hordja, végül is praktikus dolog. Például ha nyáron elindulunk késő délután ingben, de tudjuk, hogy estefelé hűvös lesz vihetjük a pulóverünket ily módon is. Praktikus mert szabadon hagyja a kezünket, nem kell szatyrot, táskát vinnünk magunkkal. Tehát teljesen rendben van a dolog egy ilyen helyzetben. De egy TV stúdióban, egy beszélgetős műsorban szerintem megmosolyogni való. Azt sugallja mintha viselője attól tartana, hogy hirtelen hűvösebb lesz és milyen jó, hogy ott van vele. Ebben a kategóriában a csúcs tagnap volt. Egy tudós ember előadást tartott egy hatalmas előadóban és neki is mindvégig a vállán volt ez a pulóver. Ami természetesen időnként le akart csúszni, tehát az előadáson kívül erre is oda kellett figyelnie. Aztán a kérdések idejére nem lehet tudni miért, már levette, csak ingben válaszolt a kérdezőknek. Egyébként szerintem így sokkal jobban nézett ki mint a nyakában lógó pulóverével.

Hát vannak érdekes dolgok. Ha még tanítanék ezt a selyem sálas dolgot kipróbálnám. Bemennék előadásra, megfigyelném a reakciókat, főleg a lányokét, aztán olyan 10 perc után levenném és bizonyára nevetnénk egy jót, az elfojtott mosolyok után. Mondjuk érdekes lett volna így "kiöltözve" eljutni az előadóig, biztos sokan megcsodáltak volna. Sajnos erről már lekéstem, pedig jó lett volna. Vidáman indult volna az óra.

Örömmel írom, hogy a kedvező változások a Duna World csatornán folytatódnak, délelőttönként negyed 12-kor nagyon jó - többnyire - magyar TV játékokat és filmeket láthatunk. Nem mulasztok el egyet sem megnézni vagy felvenni.

És akkor most essék szó arról a bizonyos az amerikai email címről. Akkoriban, 1995-ben, már volt egy email címem az egyetemen, az amit ma is használok hivatalos levelezésemhez. Egyszer aztán arról olvastam az interneten, hogy az egyik amerikai egyetem potom 10 dollárért lehetőséget kínál egy email cím birtoklására. Érdeklődésemet felkeltette a dolog, arra gondoltam jó lenne nekem egy ilyen email cím. Úgy gondoltam ezzel kicsit jobban megismerhetem ennek az egyetemnek a belső világát, azon kívül valahogy izgalmasnak is tűnt számomra, hogy az email címem .edu-ra végződjön, mint az amerikai oktatási intézményekbe járóké. Belátom kicsit gyerekes dolog volt, de hát 46 éves koromban még lehettem kicsit gyerekes. Tehát az elhatározás megszületett, már csak a 10 dollár átutalását kellett volna megoldani. 10 dollár akkor sem volt sok pénz, viszont az Amerikában élő ismerőseim közül senkit nem akartam megkérni, hogy áldozzon rám ennyi pénzt. Végül megírtam nekik, hogy én sajnos nem tudok átutalni 10 dollárt. Nem írtam azt, hogy ha majd meg tudom oldani megoldom a dolgot, úgy gondoltam, hogy ha egy egyetem rám tudja szánni azt a 10 dollárt jó, ha nem úgy is jó. Nagyon rendesek voltak, rám szánták és néhány hónapig használtam is, aztán adódott jobb lehetőség itthon Magyarországon.

Ennek kapcsán eszembe jut egy másik történet is. A nyolcvanas évek végén előfizettem a Kárpátalján megjelenő magyar nyelvű napilapra, a "Kárpáti Igaz Szó"-ra. Jött is minden nap, annyi időm nem volt, hogy minden nap elolvassam, de azért összegyűjtöttem őket és időnként elolvastam 1-2 hónapnyi adagot. Az érdekesebb cikkeket ki is vágtam és egy dossziéban gyűjtöttem. Sajnos ez a dosszié elveszett, nem is tudom hogyan, nagyon sajnálom mert tényleg értékes írások voltak benne.

Volt ennek az újságnak egy rovata. 10 rubelért bárki köszönthetett bárkit, mondjuk születésnapja vagy névnapja alkalmából. Ez egy fényképes közlemény volt, igazán alkalmi árért. Legalábbis nekem, aki itthon forintban kapta a fizetését és 13 forintért vette a rubelt a pénzváltóban. Közeledett a fiúnk születésnapja, úgy gondoltuk, hogy meglepjük egy köszöntéssel. Sajnos itt is ugyanaz volt a probléma mint Amerikával, hogy Ukrajnába sem volt könnyű pénzt küldeni. Jártam én eleget a volt Szovjetunióba, eljutottam többször is Kazahsztánba, az Uralba, Novoszibirszkbe, természetesen Moszkvába és Szent Pétervárra is, de ide a szomszédba, mondjuk Ungvárra vagy Csapra még nem. Az említett évben ráadásul egyszer sem utaztam a Szovjetunióba. Írtam hát a szerkesztőségbe, hogy esetleg meghitelezhetnék nekem ezt a 10 rubelt, aztán ha megint átlépem a határt feladom postán. Rendesek voltak, egyszer csak megjelent a köszöntés a lapban. Persze örültünk neki, olyan extra dolog volt egy 11 éves gyereknek, én meg megírtam a köszönőlevelet. Aztán nem is tudom mikor, talán a következő évben, a főnökömmel elutaztunk Novoszibirszkbe kiküldetésbe. Ez innen olyan 6000 kilométerre lehet, Moszkvából 4 órát repültünk. Itt aztán az egyik délután beballagtam a postára és elküldtem a 10 rubelt Ungvárra, amit köszönettel meg is kaptak. A hirdetést itt olvashatjuk el, ott van jobb oldalon, ahol a név ki van takarva. Máig hálás vagyok nekik is meg az amerikai egyetemnek is a bizalomért és jóindulatért.

Van nekem egy email címem a Freemail-nél is. Már nem használom semmire, de nosztalgiából megtartottam, mert az elsők között voltam akik éltek a lehetőséggel és ezt az email címet a Freemail-nél megcsinálták. Egy levelező listán olvastam, hogy a MATÁV és Soros György közösen létrehozták az első ingyenes levelező rendszert, lehet regisztrálni. Természetesen nem hagytam ki a lehetőséget, gyorsan csináltam egy email címet magamnak. Addig két email címem volt, egy egyetemi és egy amerikai gépen lévő. Ez utóbbit leginkább magánlevelezéseimhez használtam. A Freemail megjelenése azért volt nagy dolog, mert ezt modemmel telefonon keresztül otthonról is el lehetett érni. Meg volt adva egy telefonszám, ezt a számot tárcsáztattuk fel a modemmel és máris megvolt a lehetőség a levelek elolvasására és írására. Nem tudom mikor lehetett ez, talán 1995-ben vagy 1996-ban. Leginkább magánlevelezéseimhez használtam, a hivatalos levelezésre megmaradt az egyetemi elérhetőségem. Ez tartott 2005-ig amikor megcsináltam egy Gmail-es email címet, amit mind a mai napig elégedetten használok. A szegény jó öreg Freemail-es címem meg csak gondot okoz. Már vagy négyszer fordult elő, hogy nem léptem be 3 hónapig, ekkor törölték a leveleimet, de meghagyták a lehetőséget, hogy újra használhassam. Újra aktiváltam a rendszert aztán kezdődött minden elölről.  Közben meg jöttek illetve jönnek a spam levelek százával, melyeknek törlése elég sok időmet elveszi. De azért még küzdök, még nem adom fel, mert érzelmileg még kötődöm ehhez a postafiókhoz. Van ilyen, főleg az én koromban. Erről az amerikai email címről azért még írok majd, mármint hogy hogyan jutottam hozzá. Bízom benne, hogy érdekes lesz. Lehet, hogy még ma, de még majd meglátom.

Érdekes témát választott filmjéhez egy japán rendező "A fiam családja" című filmben. Lássuk mit is. Képzeljük el, hogy szépen nevelgetjük az éppen 6 éve született gyermekünket és egyszer csak cseng a telefon abból a kórházból ahol ezt történt, hogy minél előbb fáradjunk már be hozzájuk. Itt aztán tájékoztatnak bennünket, hogy 6 évvel ezelőtt egy nővér, hogy magánéleti frusztrációját levezesse elcserélt két gyereket. Az egyik a miénk volt. Mivel még most is lelkiismeretfurdalása van önként vallotta be és rendkívül sajnálja a cserét. Mint ahogy a kórház is. Megbüntetni már nem lehet, az ügy elévült.

Tehát adva van 2 család egy-egy gyerekkel akiket gyermekükként neveltek idáig. Az egyik családban egyedüli gyerek, a másikban van 2 testvér is. Az egyikben adva van egy szigorú apa, egy sikeres építész, aki rengeteget dolgozik a családjáért, a jómódért, viszont kevés ideje jut a családjára. A másik egy szép nagy család egy boltos apával aki viszont mindent meg tud javítani. Aztán ha bezárt a bolt együtt viháncol a gyerekeivel míg anya finom dolgokat süt meg főz. Kérdés az, hogy mi legyen? Szerintem a válasz viszonylag egyszerű, maradjon minden úgy ahogy eddig volt, mindenki nevelje az eddigi gyereket, ennél jobb megoldás nem létezik. Kellemetlen ez az egész de jobbat tényleg nem lehet tenni. Vagy igen?

Úgy tűnik igen, ezzel próbálkozik a rendező is, így aztán a film nem ér véget 10 perc után hanem pontosan 121 percig tart. Kiváló film, végig a levegőben van a feszültség, aztán megszületik a döntés. Hogy micsoda nem árulom el, majd megnézzük egyszer. Figyelem majd a műsorokat és időben szólok. Legalábbis megpróbálok időben, ez sajnos nem mindig jön össze. De legalább igyekezni fogok.

Végezetül kis színesként említem meg, hogy van egy amerikai film, abban egy gengszter akció keretében valakik betörnek egy kórház szülészetére és össze-vissza cserélik olyan száz körüli újszülött csuklóján lévő név szalagot. A film a harmincas években játszódik, tehát az azonosítás sokkal nehezebb lehetett mint manapság lenne. Na ebbe képzeljen bele a kedves olvasó, ez mekkora problémát okozhatott volna ha a valóságban megtörténik.

Sokakkal ellentétben én át szoktam bogarászni ezeket a postaládába dobált akciós áruismertetőket. Az egyikben látom, hogy kedvenc fogkrémem le van árazva 1799 forintról 1359 forintra. Hát ez szép dolog, 400 forintot elengedni. Más fogkrémeknek ez már az ára szokott lenni. Egyébként túlzás volt ezt a fogkrémet kedvencnek nevezni, semmi olyan tulajdonsága nincsen amit nagyon szeretnék benne. Egyszerűen arról van szó, hogy ebben bízom legjobban, erről gondolom azt, hogy ha ezzel mosom a fogam kevesebbet fogok fogorvoshoz járni és később fogok éjszakára megválni a fogaimtól. Egyszer nagyon régen ezt a fogrémet ajánlotta a fogorvosom, akkor döntöttem úgy, hogy ezt fogom használni. Kicsit húzós az ára, de a fogorvosi költségek sem alacsonyak. Úgy hogy maradt ez. Az olvasó bizonyára tudja melyikre gondolok. Na de 1799-re tartani 75 ml fogkrémet azért már túlzás. Még ha le is árazzák 1359 forintra akkor is. Tudom, hogy piacgazdaságban mindent annyira tartanak amennyire akarnak, aztán vagy megveszi a fogyasztó vagy nem, na de szerintem azért túlzásokba nem volna szabad esni. Persze eszembe jutott az idevágó vicc is, amikor a boltvezető kiküldi az eladót, hogy árazza le például a fogkrémet. Ő leemeli a polcról az árcédulát, az ár fölé felír egy magasabb árat, majd rögtön át is húzza. Hát erről ennyit.

Egy mondatot még a "Csalóka napfény 2." második részéről amit este sikerült megnézni. Én nagyon rossz filmnek tartom. Szerencsére a filmművészetben nincs az, hogy egy ilyen filmmel megkérdőjeleződnek korábban készített filmek is. Az eredeti, első film tényleg csodálatosan szép film, egyik kedvencem lesz a jövőben is. És tökéletes munka is.

Sajnos a "Falfúróról" lemaradtam, valami miatt bekapcsolódott a videó (lehet, hogy álmomban rátenyereltem a távirányítóra) és nem indult el a beprogramozott felvétel. Szerencsére megvan a YouTube-on is, ma este meg is nézem:

https://www.youtube.com/watch?v=u0mVntIhvyk