Morgómedve

Hallgatom a TV-t (mivel a hátam mögött van) és azt mondja valaki, hogy amikor lerombolták Amerikában az ikertornyokat akkor Párizsban eltűntek a kukák, helyüket nejlonszatyrok vették át, meg ha a boltban letette valaki a táskáját már szóltak is rá a biztonságiak, hogy vegye magához, ne hagyja ott. Ezzel kapcsolatban elmesélnék én valamit.

Mikor még sűrűn jártam Moszkvába egyszer Ferihegyen észrevettem egy magára hagyott sporttáskát az egyik oszlop mellett. Én akkor már tudtam, hogy ez veszélyt is jelenthet, mást se hallottunk meg olvastunk a médiából, szóval felvilágosult polgárként odamentem az információhoz és elmondtam megfigyelésemet az ott dolgozó hölgyeknek, és vártam az elismerő pillantásokat. Meg a tűzszerészeket. Hát azok elmaradtak. Az egyik hölgy fogta a táskát és berakta magukhoz a pult mögé. Ezek szerint vagy nem hallgatták és olvasták amit én, vagy nem nagyon tartottak holmi merénylettől. 

A másik dolog, ez az ártatlanság védelme vagy vélelme. Azért az látszik, hogy a társadalom az évek során megtanulta, hogy bár az ártatlanság védelme jobban emészthető és jobban is hangzik, de valójában ártatlanság vélelméről van szó. Ezért lepett meg néhány napja amikor egy fiatal embertől ismét az ártatlanság védelméről hallottam. Mivel egy pillanatra meg is állt azt hittem, hogy rájött a hibára, de nem, ott folytatta ahol abbahagyta. Pedig szerintem itt tényleg arról van szó, hogy a gyanúsítottnak jár az, hogy csak vélelmezzük, hogy ő követte el a bűncselekményt. Vagyis feltételezzük. Biztosra csak a bírósági tárgyalás után mehetünk.

A harmadik meg, hogy némelyik TV riporter rendszeresen úgy köszön el, hogy vigyázzanak magukra. Ami szerintem egy bizalmas forma, mondhatja szülő a gyerekének, testvér a testvérnek, gyerek a szüleinek, pár a párjának és még hosszan sorolhatnám a lehetséges résztvevőket, tehát mindenképpen egy szoros családi, rokoni, szerelmi vagy baráti kapcsolatot feltétételez. Idegen embertől ez csak közhely, üresen hangzik, nincs belső tartalma, hiszen nem feltételezzük mondójáról, hogy tényleg nagyon izgatná, hogy személy szerint velünk mi történik.  A 40 év alatt sokszor köszöntem el hallgatóktól tudva, hogy utaznak haza, mondjuk az ország másik végébe, mindig megelégedtem azzal, hogy jó utat kívántam. Amiről itt szó van meghagytam a kedvesüknek és legjobb barátaiknak. Vagy nem jól látom?

Január 5-én jelent meg egy cikk a Blikkben arról, hogy az egyik fiatalkorúakat fogva tartó intézetben egyre nagyobb brutalitással bántak társai egy 16 éves fiúval. Az ítéletek elég súlyosak, de az elsőrendű vádlott esetében én keveslem a 10 évet. Megmondom őszintén, én általában nagyon súlyosnak találom a mostanában hozott ítéleteket, igaz ezt hangoztatni nem túl népszerű dolog, mert könnyen az emberre süthetik hogy, a bűnözők pártján áll. Azért kemény dolog 35-40 évet lehúzni a fegyházban. Azt mondják a hozzáértők, hogy 7 év múltán kezdi elveszíteni a fogvatartott a személyiségét, akkor képzeljük el mi lesz belőle 30-35 év múlva. De hát valahol igazuk van azoknak is akik azt mondják, hogy nem kellett volna gyilkolni. Mint ahogy egy híres jogtudós nyilatkozott amikor a halálbüntetés eltörléséről folyt a vita, hogy kérem, kérem, mi szívesen lemondunk a halálbüntetésről ha nem lesznek gyilkosságok, de talán kezdjék a változásokat a gyilkos urak. Szívesen idéztem volna szó szerint a külföldi jogászt de minimum 25 éve hallottam, már tényleg nem emlékezhetem rá pontosan. Tehát értem én, kezdjék a gyilkos urak, egyet is értek, csak az évek számát sokallom néha. Gondoljunk arra, hogy 2-3 évtizeddel ezelőtt nem hallottunk ilyen ítéletekről. Ha Soós Lajos idejében nem lett volna halálos ítélet valószínűleg életfogytiglant kapott volna, ami akkor 20 évet jelentett. Pedig Soós Lajos 4 embert ölt meg, köztük egy rendőr főtörzsőrmestert is a fegyveréért. Sajnos nem tudom beidézni, első körben nem találtam meg.

Kicsit elkanyarodtam a témától, szóval ma reggel viszont azért ültem le a géphez, hogy keveselljem az elsőrendű vádlott 10 évét. Én 15 évet tartottam volna méltányosnak az ő esetében azért a brutalitásért amit elkövetett társaival. De hát az ítéletek ilyenek, az ember nem ismeri a körülményeket úgy mint a bíró, így aztán a saját szubjektív érzései alapján próbálja eldönteni ő mennyit adna. Na ez alapján adnám én a 15 évet.

Azért van itt egy-két érdekes dolog. Az események 2010-ben történtek, vajon miért idén január 5-én került nyilvánosságra? A másik, hogy az eredeti tudósításban 34 fős celláról esik szó ami mint az alábbi cikkből kiderül nem igaz. Pedig nem mindegy, hogy 34 vagy 3 vagy 4 fős az a cella, hiszen az első esetben külön elborzasztó, ha mindehhez 30 ember asszisztál. Valamiféle kötőjel hibára hivatkoznak az írások. De ez sem stimmel mert 3-4 fős cella meg végképp nincsen. Jelen estben van 3 elkövető és egy áldozat tehát minimum 4 fős lehet az a cella. Ezért is javaslom, hogy olvassuk el mindkét írást amit most közreadok és nézzük meg a 10 perces videót is.

Kicsit hűvösebbre fordult az idő, magam is meglepődtem rajta. Gondoltam kicsit feltöltöm a kocsim ablakmosó folyadék tartályát. Az első gondolatom az volt, hogy megyek és veszek, viszonylag olcsón adnak 2 litert, ami - 40 C fokig jó. A prospektusban láttam. Aztán gondoltam egy nagyot és benéztem a lomosba és jól emlékeztem, valóban volt ott egy palack korábban vásárolt folyadék. Aztán mikor jobban megnéztem láttam, hogy büszkén hirdeti, hogy - 19 C fokig használható. Hát ez jó. Amikor a meteorológiai jelentések - 20 C fokokat emlegetnek. Természetesen szóba se jött, de azért kidobni is sajnáltam. Így aztán a kocsiban lévőhöz egyelőre nem nyúltam, szerintem kitart tavaszig ami benne van amennyit én télen megyek vele, ezzel meg kiugrottam Mályiba, úgyis régen voltam már ott. Az ősszel jobb híján egy kevés sót öntöttem a WC-be, most egy kicsit rásegítettem ezzel az autóba alkalmatlan folyadékkal. A - 20 C fok ott is - 20 C fok, de mivel bent van a házban talán elég elég lesz az én csökkentett értékű ablakmosó folyadékom is.

Mályiban egyébként rend van, le is kopogom, a sufni ajtaját ugyan kinyitotta valaki, úgy is hagyta, de ez nem érdekes, oda csak bevinni érdemes valamit. Már lakat sincs rajta évek óta. Egy ideig egész zsanér és lakat készletet tartottam, hogy tudjam cserélni, aztán vagy 10 éve felhagytam vele. Ami ért valamit azt bevittem a házba télire, a sufniban meg garázdálkodjon aki akar.

A Morzsi gazdája árulja a házát, ők ilyenkor Miskolcon laknak. Csupán emlékeztetnék rá, hogy már tavaly nyáron sem láttam a kutyákat, nem voltak kint egyszer sem. Remélem jól vannak. Hazafelé megebédeltem az Auchan előterében lévő bisztró jellegű intézményben, kaptam egy szép adag pörköltet tarhonyával. A kis hölgy csak pakolta nekem a húst a tarhonyára, csak néztem. Igaz, én is elővettem a legkedvesebb mosolyomat és stílusomat, az eredményt látva meg is érte. Nem is tudtam mindet megenni, a maradékot szépen lefóliázta nekem és hazahoztam, ezzel megvolt a vacsorám is. Mindez vasárnap volt. Hogy írhattam volna hamarább is? Az bizony igaz, bocsánat! Az íráshoz azonban általában két dolog kell, idő és megfelelő hangulat. Most az első megvolt, a másik hibádzott. Bízom benne, hogy lassan megjön az is. :)

Belenéztem a Port-on a hétfői műsorba és felfedeztem egy kiváló magyar tévéjátékot. A Móricz Zsigmond regényéből készült film egy idősebb férj és egy jóval fiatalabb feleség házasságának kezdeti szakaszát mutatja be. Ráadásul itt nem is két "közönséges halandóról" van szó, hanem egy művészember, egy szobrász és egy ünnepelt színésznő házasságába kukkanthatunk be. Én nagyon szeretem ezt a filmet, szívesen ajánlom olvasóim figyelmébe. A nyugdíjasok már délelőtt 10.30-kor megnézhetik a Duna TV-n, a dolgozók viszont este 21.20-kor üljenek a készülékek elé, miközben a Duna World-re állnak rá a távirányítóval. Sokat én nem is írnék, inkább szokásainknak megfelelően olvassuk el mit ír a Port a filmről:

Tulajdonképpen tele van a hócipőm az általam évek óta olvasott műsorújsággal. Volt egy időszak amikor nem is vettem, úgy gondoltam megspórolom az árát, ha összeadom a négyheti kiadásomat megvan az Internet díj fele. Egy hétig tartott a kísérlet, aztán rájöttem, hogy nem mindegy, hogy az ember az Interneten tájékozódik a műsorokról vagy hagyományosan papíralapú műsorújságból. Nagyon nem mindegy, higgyük el, most nem szívesen mennék bele a részletekbe. Ekkor megint visszatértem a megszokott műsorújságomhoz, de nem érdemlik meg. Viszont a megszokás nagy úr, főleg már az én koromban, így aztán morgok, de nem váltok.

Hogy min morgok? Hát a felületességükön meg a trehányságukon. Most nem az a fő bajom, hogy a december 31-i oldalon a december 24-i műsort olvashatom, ahol dolgoznak ott előfordul, hogy hibáznak is. Az vesse rájuk az első követ aki még nem követett el hibát a munkája során. A fő bajom az, hogy amikor arról tudósítanak, hogy szerdán délután 14.30-kor a Duna TV-n a Gárdonyi Géza kiváló regényéből készült "Ida regényét" láthatjuk akkor főszereplőként csupa epizódszereplőt sorolnak fel, szám szerint kilencet és az igazán főszereplőket (Venczel Vera,  Oszter Sándor, Nagy Attila) meg sem említik. Ezeket a műsorújságban felsoroltakat - egy kivételével - még a Port sem említi meg. Hát honnan vették a felsoroltakat? És miért nincs megemlítve a két abszolút főszereplő? Mikor először olvastam bejelöltem mert azt hittem, hogy egy általam nem ismert változatól van szó. Aztán mikor az első képen megláttam Oszter Sándort olvasni a kávéházban rögtön tudtam, hogy ez az a változat amelyet én is ismerek és szeretek.

Aztán itt a másik film, pénteken késő este vetítették, "A normann fogadó" című filmet. A film egyik főszereplője az akkor 18 éves Brigitte Bardot, akit nem tartott főszereplőnek a műsorújság szerkesztője, meg sem említette, pedig az volt. Kiemelte viszont - jogosan - Bourvil-t és a Brigitte Bardot-hoz képest nem igazán főszereplő 3 másik szereplőt. Én úgy gondolom, hogy Brigitte Bardot van annyira híres és elismert színésznő, hogy megérdemelte volna, hogy megemlítsék, főleg ha az első szerepében láthatjuk igencsak fiatalon és tényleg a film egyik fontos szereplője is. Gondolom többen fenn is maradtak volna, hogy megnézzék a 23.45-kor kezdődő filmet ha mindezt tudják. Vagy legalábbis beprogramozzák az erre szolgáló eszközüket. Hát ezek bosszantó dolgok, úgy hogy újabban nem csak a nyomtatott folyóiratot forgatom, hanem az engem érdeklődő filmekre rákeresek az Interneten is. Jobb lenne precízebb műsorújság szerkesztés, de erre úgy gondolom nem számíthatok, marad tehát ez a körülményesebb megoldás.

Tulajdonképpen az ember megszokta már, hogy a televíziók a két ünnep között, sőt idén azután is, olyan műsorokkal töltik ki az időt amelyek - finoman szólva - nem igazán láncolják a nézőt a készülékek elé. Bizonyára emlékszünk még azokra az időkre amikor L.T.K. folytatott végeláthatatlan és rajongó beszélgetéseket napokon keresztül a riportalanyokkal napi 3 órában. Ezek ugyan nem ismétlések voltak, azonban mégis unalmasakká váltak monotonitásukkal és annak tudatában, hogy korábban futószalagon felvett riportokról volt szó. Úgy hogy már nagyon vártam a pénteket amikor már véget ér a karácsony, túl leszünk az újéven is, de hiába. Az ismétlések és a könnyed műfajok folytatódnak, arra pedig, hogy beinduljon a gépezet várni kell hétfőig. Talán akkor helyreáll a karácsony előtti rend és érdemes lesz bekapcsolni a TV-t is. Addig meg tényleg érdemesebb a néznivalót az Interneten kiválasztani.

Én például az este megnéztem a Jack Lemmon - Walter Matthau páros szerintem legjobb filmjét a "Haver, Haver"-t. Ez egy kiváló vígjáték, ajánlom másoknak is. Van egy francia hasonló is ("Lúzert fogtam, nem ereszt") de ennek a közelébe sem kerülhet. Megvolt nekem kazettán is, aztán valakinek kölcsönadtam és nem kaptam vissza. Ez az egyetlen kazettám amely áldozatul esett a kölcsönadásoknak. Kellemes vasárnapi elfoglaltság lehet, javaslom vágjunk bele:

Jó szórakozást kívánok!

Először is boldog új évet kívánok mindenkinek. Úgy néz ki január 5-ig tényleg jobb ha saját magunk állítjuk össze magunknak a megnézendő filmeket. Így vagyok vele én is. Nekem mondjuk annyiból könnyebb a helyzetem, hogy van 270 kazettám, így van miből választani. Így választottam ki a "Túsztörténet" című magyar filmet is.

A film megtörtént eseményeket dolgoz fel Végh Antal azonos című regénye alapján. Én magam is emlékszem amikor a történésekkel egy időben megjelent egy rövid tudósítás a Népszabadságban, hogy Balassagyarmaton két fiatalember géppisztolyokkal felszerelkezve túszul ejtett 18 lányt egy kollégiumban. Emlékszem, félelmetesen hangzott a dolog. Nem szoktunk mi hozzá az ilyesmihez. Aztán Végh Antal írt egy kiváló regényt a történetből, Gazdag Gyula meg csinált egy még kiválóbb filmet a regényből. Röviden jellemezném a filmet: tökéletes. A főszereplő Berencsi Attila, művésznevén Bery Ari igen tehetséges színész, kár hogy ma már inkább képzőművészként találta meg helyét a világban. Viszont képzőművészként is tehetséges, úgy hogy nem kell őt félteni. De minden szereplő tökéletesen hozza a szerepét. Javaslom kapcsoljuk ki a TV-t és nézzünk meg inkább egy elfeledett kiváló magyar filmet, nem fogjuk megbánni:

Nem hiszem, hogy szükséges de ha valaki úgy gondolja olvassa el mit ír a Port a filmről:

http://www.port.hu/tusztortenet/pls/w/films.film_page?i_film_id=41124

Nem nagyon vagyunk elkényeztetve szilveszteri tévéműsorokkal az igaz. Persze ez nem csak idén van így, így volt ez már tavaly is, meg tavalyelőtt is, sőt így van már évek óta. A szocializmusban persze ez is más volt. Ki volt adva, hogy szilveszteri műsor kell a dolgozóknak és a televízió vezetősége és dolgozói gondoskodtak is róla, hogy a népnek meglegyen a színvonalas szórakozása az év utolsó napján. Gondolom már jóval az év vége előtt összeült a megfelelő stáb, ott a vezetőség nagyjából körvonalazta az elvárásokat, majd beindult a gépezet. Kezdetben a szilveszteri kabaré dívott, aztán újítottak, jöttek mindenféle vetélkedők, a tömegek küzdöttek a díjakért mi meg szórakoztunk. Aztán éjfélkor jött valaki aki elmondta az újévi köszöntőt és kezdetét vette a hajnalig tartó mulatozás. Leginkább a televízióban, de azért a társaságok is kitartottak egy darabig.

Aztán a következő év elején mindenki az újságokat bújta, hogy vajon a kritikusok hogyan látták ugyanazt amit mi is néztünk. És persze ez volt a téma  a tanárikban, a satupadoknál és talán még a bányák mélyén is szalonnázás közben. A vélemények általában nem voltak túl jók és ezek a vélemények arra sarkalták az illetékeseket, hogy a következő évben megint valami újabbal rukkoljanak ki, ami tán végre a kritikusok tetszését is elnyeri majd. Nem beszélve a tömegek véleményéről. Hát ez volt régen.

Aztán eljött az az időszak amikor már nem volt szilveszteri műsor, de azért a tévés szerkesztők még igyekeztek valami szilveszteri programot összehozni. Ezeknek a programoknak központi eleme volt egy-egy sikeres filmvígjáték, esetleg valami revüműsor. Ezután következett az az időszak, amikor a műsorkínálat szinte teljesen megegyezett egy átlagos nap kínálatával. Mint például a mai műsorok is. Egyedüli kivétel a Szolnokról közvetített két órás gálaműsor.

Azért az jó dolog, hogy ma már nem csak a televízió létezik ha otthonunkban nézni akarunk valamit mert ma már ott van az Internet is. Nagyon sokan - főleg a fiatalok - meg sem próbálkoznak a televízióval, inkább az Interneten keresnek maguknak valami nézni- és hallgatni valót, és igazuk is van. Én is így fogok tenni. Javaslom tartsanak velem, az alábbi honlapon nagyon sok hasznos dolgot találunk. Még Szilveszter estére is:

http://www.netnagyiklub.hu/honlapok/prezentaciok.htm#tartalom

Aztán ha kicsit kedvünk támad játszani is ajánlom ezt az oldalt, kicsit meg lehet vele mozgatni az agytekervényeket. Jó szórakozást kívánok!

http://www.hezekiah.hu/jatek/szokirako-jatek

Én meg elköszönök, kívánok jó szilveszterezést valamint eredményekben és örömökben gazdag boldog új évet minden olvasómnak!

Elmesélek egy történetet. Jó néhány éve már, hogy szegényebb lettem másfél kiló lapockával. A dolog úgy esett meg, hogy a húsboltban kértem másfél kiló lapockát. A hentes lemérte, én kifizettem és ott felejtettem a pulton. A szokásos pult volt, belül voltak a húsok, tulajdonképpen kirakatnak is nevezhetnénk, hiszen üvegből volt az eleje és a teteje, szóval 12 egy tucat, ahogy mondani szokták. Erre rakta fel a hentes, én meg kikerestem a pénzt, kifizettem és távoztam. Már a ház előtt jártam, amikor észrevettem, hogy nincs meg a hús. Visszamentem, a hentes sajnálkozva mondta, hogy nem tudja hová lett. Én hittem is meg nem is. Aztán eljöttem mert nem tehettem mást.

Azóta találkoztam néhányszor ezzel az emberrel és egyre biztosabb voltam benne, hogy ő tette el. Egy ilyen boltban simán el lehet úgy tenni egy ekkora csomagot, hogy senki ne vegye észre. Még ha csak alkalmazott is az ember, vagy többen is dolgoznak az üzletben mint itt is. Hát ki vinné el? A következő vevő? Nem hiszem. Én sem merném eltenni ha tudom, hogy nem az enyém. Főleg ha mikor odalépek a pulthoz már ott van a csomag és szemben áll velem a hentes és várja, hogy kérjek valamit. De ha mögöttem állt volna valaki az sem merte volna eltenni, hiszen arra gondol, hogy a hentes tudja, hogy nem ő fizette ki. A leghihetőbb szerintem, hogy ő tette el. Ha volt valaki mögöttem legfeljebb megjegyezte, hogy elteszi, aztán majd ha visszajön a vevő odaadja neki. Kíváncsi lennék mit gondol a kedves olvasó? Ki vitte el a húst?

Egyébként ez a dolog onnan jött elő, hogy a buszon együtt utaztam ezzel az emberrel. Ma is megerősödött bennem a gyanú, hogy ő tette el. Meggyőződésem, hogy az ember külseje egy idő után hozzáidomul a belső tulajdonságaihoz. Nekem meg elég szép gyűjteményem van embertípusokból, nagy valószínűséggel el tudom dönteni a külső alapján, hogy kiben mi lakozik. Nem nagyon szoktam tévedni. Szerintem most sem tévedek.

Most néztem meg egy 36 perces filmet a pécsi uránbányászatról. 1987-ben készítette az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója. Érdekes volt, ha valaki szívesen megnézné itt megtalálja:

Nem feltétlenül szükséges hozzá, de itt található egy kis leírás is az uránbányászat történetéről:

http://tinyurl.com/q85oprj