HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

Pech

2015.02.13. 17:50 Morgó Medve

Élt egyszer egy biztonsági őr, aki gondolt egy nagyot és meglógott a rábízott pénzzel. Az összes pénz nem lett meg, a különbözetet - csupa 10.000 forintost -  elrejtette valahol arra gondolva, hogy ha kiszabadul milyen jó lesz. Aztán beütött a krach: az MNB nemrégiben elkezdte kicserélni a 10.000 forintosokat. Ami egyébként nekem tetszik, mivel a színe most már jobban eltér az ezres és az ötezres bankóktól. Szóval új tízezer forintosok vannak, a régieket viszont be lehet váltani a pénzintézetekben. De hát nem millió számra. Így aztán tényleg bajban van az illető. Úgy tudom lassan ki is szabadul.

Egyébként érdekes felvetésnek tartom, hogy bemehetne-e a bankba ő is becserélni? Jó kérdés. Nyilván amikor kiszabták rá a büntetést figyelembe vették, hogy a pénz egy része nem lett meg. Ha meglett volna kevesebbet kapott volna. Vagyis első körben úgy néz ki mehetne becserélni. Ha kicsit alaposabban körül akarjuk járni a témát akkor a következőt tehetnénk: megnézzük mennyit kapott így, mennyit kapott volna ha hiánytalanul megkerül a pénz, a kettő különbségét napokban számolva meg kellene szorozni a szokásos napi tarifával amivel a pénzbüntetést átváltják szabadságvesztésre és ha az így kapott összeg közel esik az elrejtett milliókhoz talán lehetne beszélgetni a dologról. Nyilván a dolog nem ennyire fekete és fehér, de azért érdekes elgondolkodni a dolgon. A pofa viszont tényleg peches ember, kicsit sajnálom is. Persze tudom, lopni nem szép dolog, de akkor is, azért ez elég nagy kitolás egy emberrel.

Egyébként kicsit elmaradtam, sok az elfoglaltságom mostanában. Tegnap és ma szakestély van, holnap meg disznótor, megint nagykanállal eszem. Majd megírom milyen volt. :)

Szólj hozzá!

Címkék: Börtön és Kriminalisztika

Kémiskola, következő megálló...

2015.02.09. 17:27 Morgó Medve

A kancellár asszony budapesti látogatása során elment a Zsinagógába is, ahová követték a testőrei is. Könnyen meg lehetett ismerni őket, mert egyforma kötött sapka volt rajtuk. Erről jutott eszembe egy régi anekdota, miszerint valahol Budán a hegyekben volt a BM Hírszerző Kiképző Központja. A BM vezetői meg voltak győződve arról, hogy a szupertitkos intézményükről senki nem tud semmit. Nem is lett volna semmi baj, ha a BM ugyanakkor nem követelte volna meg a fiatal rendőrtisztektől az elegáns, többnyire nyakkendős, zakós viseletet, akik négyesével, ötösével szálltak le a megállóban. Rajtuk kívül más nem is nagyon szállt le. Egyszer aztán a sofőr vicces kedvében volt és mikor megérkezett a megállóba jó hangosan bemondta, hogy kémiskola, következő megálló...és bemondta a következő megálló nevét. :)

Szólj hozzá!

Filmajánlat (A szlovén lány)

2015.02.05. 18:37 Morgó Medve

Tegnap este megnéztem kazettáról ezt a "Szlovén lány"-t és az a véleményem, hogy a kései időpont ellenére (vasárnap 0.15, M1) érdemes megnézni vagy felvenni. Meg kell becsülni minden jó filmet amit a TV-ben láthatunk, érdemes erre is rászánni a másfél órát. Elolvastam mit ír róla a Port, ettől jobbat én sem tudok írni. Javaslom tehát, hogy ezt olvassuk el: 

http://port.hu/a_szloven_lany_slovenka/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=45375918&i_topic_id=1

Vannak kritikák is róla, esetleg azt is el lehet olvasni.

Szólj hozzá!

Címkék: Filmek

Nem akarok ötleteket adni, de...

2015.02.04. 20:12 Morgó Medve

A paneles lakótelepeken (de lehet, hogy máshol is) az áramszolgáltatók mérőórái (villanyórái) a lápcsőházban lévő fülkékben vannak elhelyezve. Mint tudjuk ezek nem csak az elhasznált villamos energia mérésére alkalmas műszert tartalmazzák, hanem van rajtuk egy úgynevezett kismegszakító is, amelyet ha lekapcsolunk megszüntetjük az ehhez tartozó lakás energiaellátását. Magyarul a lakásban nem lesz villany.

Ha mi kapcsoljuk le valami miatt akkor semmi baj, baj akkor van ha egy idegen kapcsolja le, például késő éjszaka ott ahol még világosságot lát. Ekkor ugyanis az ott lakók valamelyike nagy valószínűséggel ki fog jönni a sötét lépcsőházba, hogy megnézze mi a helyzet. A többi elképzelését a kedves olvasóra bízom.

Tehát nem jó ez a megoldás. Viszont úgy tudom, hogy az áramszolgáltatók tiltják a fülkék kulcsra zárását, ennek ellenére tudok zárva tartott fülkékről. Ilyenkor egy felírat tudatja az érdeklődővel, hogy a kulcs a lakóknál található. Miután most már évente egyszer olvassák le a villanyórákat szerintem kulcsra lehetne zárni. Minden számítógépen van, a leolvasás előtt lehetne értesíteni a lakókat. Ha meg ennek ellenére sem lehetne leolvasni az órát a lakók kötbért fizethetnének. Tehát létezik megoldás. Viszont az tényleg tarthatatlan, hogy idegenek bármikor megszüntethessék az én villamos energiaellátásomat és nekem sötétben kelljen bóklásznom a lépcsőházban késő este ha vissza akarom kapcsolni. Tehát valamit lépni kellene az ügyben. Addig is ilyen esetben egyet tehetünk: várjuk meg a reggelt a hibaelhárítással. 

4 komment

Címkék: Egyebek

Filmmorgás (Háború és béke)

2015.02.02. 08:27 Morgó Medve

Őszintén bevallom, hogy nem olvastam Tolsztoj terjedelmes és híres művét. Kicsit röstellem a dolgot, de így van. Akkor amikor kötelező olvasmány volt inkább a tanulásra fordítottam az időt, nem volt könnyű technikum a miénk, a nyarak meg megint másra kellettek, túl vastag volt nekem az a két kötet. Aztán jött a katonaság, egyetem, munka, soha nem volt erőm belefogni. Nem úgy mint egyik társam a kollégiumban, aki mindkét kötetet magával vitte a folyosón lévő WC-re, aztán mikor megkérdeztük nem lesz-e kicsit sok, azt válaszolta: á nem, az első kötetből már csak pár oldal van hátra. Emlékszem arra gondoltam, elolvasom ha majd ha nyugdíjas leszek. 3 éve nyugdíjas vagyok, de ezen a ponton nincs változás. Néhány hónapja van itt kölcsönbe Oravecz Imre két kiváló regénye, ezekbe sem merek belekezdeni mostani elfoglaltságaim mellett. Így aztán megnéztem filmen.

Évekkel ezelőtt felvettem már, de valahogy soha nem került rá sor arra, hogy meg is nézzem. Most aztán elkezdtem, három napig küzdöttem vele. Nem volt könnyű néznivaló, majdnem hét óra, annak idején négy egymást követő vasárnap vetítették a TV-ben. Nem is értem én ezt, hogy lehet egy mozifilmet ilyen hosszúra csinálni? Nyilván 7 órát senki nem fog végigülni a moziban. Most akkor visszamennek még két vagy három alkalommal? Hát az első verzióra gondolni sem merek, a második esetén pedig nem valószínű, hogy visszamentem volna. Ugyanis hiába kapta meg a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, nekem végképp nem tetszett. Követhetetlen volt, helyenként hatásvadászó, nem zárom ki, hogy a szovjet kormány döntött arról, hogy most már kell szerezni egy Oscar-díjat és ezért nem sajnálta a pénzt, paripát fegyvert. Szó szerint. Ehhez felkértek Szergej Bondarcsukot aki tényleg egy kiváló rendező és színész, ezt jó néhány filmmel (köztük az "Emberi sors"-al) bizonyította már, itt azonban melléfogott. Sajnos Pierre Bezuhov szerepét magára osztotta, ami nem volt igazán szerencsés lépés, de nem igazán sikerült megtalálnia a Natasa szerepét játszó színésznőt sem. Kutuzov inkább egy kissé iszákos iskolamesternek nézett ki, nem pedig rettegett hadvezérnek. Nem folytatom, a lényeg, hogy az igazán tehetséges és nagy rendezők is melléfoghatnak néha. Hát ezzel a filmmel mellé is fogott. Hogy akkor mire fel kapott Oscar-díjat? Szerintem ebben benne van Tolsztoj is, akinek híres regényét megfilmesíteni már fél siker. Aztán a hatalmas csatajelenetek, az orosz lélek romantikus ábrázolása, Natasa kissé túljátszott hamvassága hathatott az amerikai ítészekre (és könnyzacskókra).

Én egyébként Moszkvában legtöbbször a Kutuzov sugárút közelében laktam, gyakran megfordultam arrafelé. Volt ott egy zöldséges bolt, kiváló savanyú uborkát lehetett kapni, egyenesen egy hordóból szedte a kissé testes eladónő. A közelben lakott Brezsnyev elvtárs is, sőt utóda Andropov is, gondolom néha leugrottak ők is egy kis uborkáért, meg hát sós heringért is, mert azt is árultak a közelben, szintén hordóból. Érdekes dolog ez, olyan mint a sör, csapolva jobb mint üvegből, pedig ugyanazt adják. Itt is a hordóból árult hering sokkal finomabb mint amit hatalmas konzervdobozokban lehet venni. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az említett államférfiak a dácsájukban laktak, itt csak a névtáblájuk volt. Mint Jelcin a 9. emeleti panelben. A vége felé keressük.

Ott volt a közelben a Borogyinói panoráma is, ahová minden külföldit elvittek aki Moszkvába érkezett. Én is láttam, többször is, többnyire fordítottam is az idegenvezető által elmondottakat. Nem volt könnyű dolog, ugyanis az egész borogyinói csatát elmondta teljes részletességgel, az én szókincsem viszont nem nagyon tartalmazta a katonai szakkifejezéseket. Visszatérve a filmre összegezném a lényeget. Igazán tehetséges és jó rendező is alkothat - mondjuk így - vitatható minőségű filmet. Szerencsére Bondarcsuknak van igazán kiváló filmje is és ez felülírja a sikerteleneket is.

2 komment

Címkék: Filmek

Atomvonat

2015.01.29. 20:33 Morgó Medve

Legutóbb írtam a külföldi vendégek nyíregyházi fogadásáról. Elmondok ezzel kapcsolatban egy történetet. Éjjel fél kettő körül érkeztem az állomásra, már messziről feltűnt nekem a sok rendőrautó az állomás előtt. Azért simán le tudtam parkolni én is, beballagtam a váróterembe amely az éjszakai időpont ellenére is majdnem tele volt. A váróteremben is meg tudtam számolni vagy 10 rendőrt, utólag visszagondolva lehettek ott civilben is jó néhányan. El nem tudtam képzelni mi történt ami ilyen rendőri biztosítást igényelt. A következő meglepetés akkor ért amikor ki akartam sétálni a peronra. Hát ez nem ment, minden ajtó be volt zárva és rendőrök vigyázták azt is. Annyira nyomasztó volt az egész, hogy még kérdezősködni sem mertem. Aztán egy negyedóra múlva áthaladt egy tehervonat, majd ezt követően az ajtók kinyíltak, a rendőrök meg elmentek. Kiderült, hogy egy olyan szerelvény haladt át az állomáson amely kiégett fűtőelemeket szállított Paksról a nagy Szovjetunióba. Ezt neveztem én el Atomvonatnak, csupán az egyszerűség kedvéért. Aztán 2 órakor befutott a Tisza Expressz is és mi elindultunk hazafelé a vendégekkel. Rövid kis történet volt belátom, itt a vége, fuss el véle. :)  

Szólj hozzá!

Marijupol

2015.01.25. 21:08 Morgó Medve

Ezzel a Marijupollal érdekes körülmények között ismerkedtem meg. Valamikor a 90-es évek táján 2 szovjet professzort kellett várnom Nyíregyházán. A Tisza Expressz elég szerencsétlen módon éjjel 2-kor érkezett Nyíregyházára. Az oroszul tudó fiatalabb kollégák dolga volt várni ezeket a vendégeket, aztán elszállítani Miskolcra. Éjjel 2 óra nem a legkellemesebb időpont az ilyesmire. Volt néhány lehetőség a probléma rendezésére, mindet kipróbáltam.

Az első az volt, hogy az ember itthon bóbiskolt nagyjából éjfélig, aztán elindult, fél kettőre ott is volt az állomáson. Itthon elaludni nem nagyon volt érdemes, 11 óra mire el tud aludni az ember, aztán már kelhet is fel. Második lehetőségként időben elindultam, megvacsoráztam egy étteremben és nyugovóra tértem a Korona szállóban. Fél 2-re ébresztést kértem és időben kint voltam az állomáson. Ez ment is vagy kétszer, aztán szólt a dékán, hogy ez így kicsit sokba kerül, térjünk már vissza az olcsóbb megoldásokhoz. Visszatértünk, de nem minden változtatás nélkül. Ezúttal is időben lementem Nyíregyházára, megettem a magammal hozott szendvicseket majd egy mellékutcában a Trabantomban nyugovóra tértem. Előtte a beállított vekkert kiraktam a műszerfalra. Hát erre nem nagyon volt szükség mert egy nagyvárosban még egy mellékutcában sem lehet elaludni fél 2 előtt. Így aztán időben kimásztam a Trabantból, elpakoltam a plédjeimet meg a párnámat a csomagtartóba és mentem az állomásra.

Most tudni kell azt, hogy a várost ahonnan én a rektort és a munkatársát vártam korábban Zsdanovnak hívták, csak a rendszerváltás táján lett belőle Marijupol. Megérkezett a vonat, leszálltak néhányan, köztük 2 férfi is. Őket gyanítottam a vendégeinknek, nagy álmosan megkérdeztem őket, hogy honnan jöttek? Mondták, hogy Marijupolból. Hát ez nem Zsdanov, - gondoltam én és már fordultam is meg, hogy ezek nem jöttek, megyek szundítok még egyet. Szerencsére utánam szóltak, hogy nem a Miskolci Egyetemről vagyok-e? Mondtam, hogy igen, így aztán kiderült, hogy mégiscsak megvannak az én vendégeim. Vittem is őket boldogan Miskolcra a Trabantommal.

No de nem is erről akartam én írni, hanem arról, hogy van nekem egy jó ismerősöm és a családja Marijupolban. Eddig viszonylag nyugodtak voltunk felőlük mert egyrészt tűzszünet volt, másrészt meg a város körül volt véve ukrán katonasággal, tehát viszonylag biztonságban érezhették magukat. Tegnapig. Mert a rakéták és egyéb tüzérségi eszközök ellen ők is védtelenek. Tegnap óta jobban aggódunk értük ugyanis találat ért egy lakótelepet, 30 halott és 100 sebesült volt a támadás eredménye. Ma fel is hívtam őket, hálaistennek jól vannak. Megnyugtató dolgot viszont nem tudtak mondani. Azért bízunk benne, hogy ez csak egy szórványos támadás volt és ismét visszatér Marijupolba a viszonylagos béke.   

Addig is talán nézzünk meg néhány képet a támadás következményeiről:

http://www.0629.com.ua/news/720914

Marjupol kormányzója meglátogatja a helyszínt:

http://www.0629.com.ua/news/720909

Szólj hozzá!

Címkék: Egyebek

Filmajánlat (Meghallgatás - Ha nem volnának zenészek...; Verseny)

2015.01.21. 21:40 Morgó Medve

Egy kicsit késében vagyok, de azért próbálkozom, hátha sokan benéznek még a hátralévő 48 órában. Pénteken 22.45-kor a Duna TV-n láthatjuk a címben szereplő cseh újhullámos filmet. Rendezője - Milos Forman, - aki fiatal cseh rendezőként nagyon figyelemre méltó filmeket csinált, aztán - ahogy egykori főnököm fogalmazott a fiával kapcsolatban - exportálta magát Amerikába. Itt is csinált jó filmeket (pl. ezek egyike a "Száll a kakukk fészkére." ) aztán - megfelelve az amerikai igényeknek - másfajtákat is. Hadd fogalmazzak úgy, hogy melyek nekem nem igazán tetszenek.

De térjünk vissza a péntek esti filmre, amely két részből áll. Az első egy fúvószenekarról szól, annak próbájáról valamint szerepléséről szól. A másikat én jobban szeretem, ez egy válogatás, ahol fiatalok énekelnek néhány hozzáértő előtt. A válogatás lehetőséget biztosít a rendezőnek, hogy bemutasson különféle embertípusokat. Abban  mindkét film hasonló, hogy egy korképet vagy inkább kordokumentumot láthatunk a hatvanas évekből. Szívesen ajánlom péntek esti programnak. Nézzük meg - leginkább a képek miatt - azt is mit ír a filmről a Port:

http://port.hu/verseny__meghallgatas_konkurs/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=45196514&i_topic_id=1

 

2 komment

Kárászok ebédre

2015.01.20. 20:45 Morgó Medve

Ma kárász volt az ebéd. Helyesebben kárászok. Jó előre besóztam őket, hadd szívják magukba a sót, aztán megforgattam paprikás-borsos lisztben mind a négyet és bő olajban kisütöttem. A fogyókúrám miatt ma már ritkán iszom aperitifet, pedig korábban ha rendes ebédem vagy vacsorám volt mindig ittam egy stampedlinyi konyakot vagy Unicumot, szóval most kivételesen ittam egy picike konyakot is.  Aztán nagyon kevés kenyérrel megettem.

Négy darabot vettem, abból az egyik nem kárász volt. Nem tudom miféle lehetett, csak itthon vettem észre mikor előszedtem a fólia zacskóból hogy eltér a többitől. Nézegettem, nem tudtam rájönni mi lehet. Nagyon apró pikkelyei voltak, szinte nem is volt, mérete hasonló volt mint a kárászoké, húsa pedig fehérebb és simább mint a többié. Megfordult a fejemben, hogy esetleg hering lehet, viszont ahhoz meg nagyon lapos volt. Nem sokáig nézegettem, megsütöttem mint a többit és nem bántam meg. Igen finom volt, leginkább a Hekkre hasonlított. Ezzel kezdtem, aztán folytattam a kárászokkal. A 4 darab pont elég volt ebédre.

Ezeket a halakat egyébként tegnap vettem a városszéli áruházban. Nem volt könnyű hozzájutni, ugyanis újabban nincsen halas eladójuk. A henteseknek kell szólni ha valaki halat akar venni. Ehhez jelentős kitartás szükséges mert a hentesek messze vannak, nyilván ott is kiszolgálnak, tehát nem lehet tudni mikor hajlandók előre jönni az emberrel, hogy kiszolgálják. Egy hete amikor ott jártam nem voltam hajlandó felvállalni ezt a procedúrát, nehogy már a vevő szaladgáljon az eladó után, most viszont morogtam egy sort a közeli csemegéseknek és ők kiszolgáltak. Lehet, hogy ha egy halas eladó szolgál ki észreveszi, hogy a negyedik hal másfajta, ez nem vette észre. Utólag nem is bánom, jól jártam ezzel az egyel. Ha nem túl drága legközelebb is veszek majd belőle. Ha viszont megtudom mi volt ez visszatérek majd rá.   

Szólj hozzá!

Ijedelem a repülőgépen

2015.01.16. 20:50 Morgó Medve

Mikor Ferihegyről írtam eszembe jutott, hogy meg kéne írni ezt a történetet is, íme most eljött az idő. A nyolcvanas évek elején történt amit itt leírok, amikor még nem volt nagy gyakorlatom a repülésben. Moszkvából repültünk hazafelé, jó utunk volt, igaz, a leszállás előtt nem csak azt mondták be hogy hány fok van, hanem azt is, hogy Ferihegyen erős szél fúj. De az is lehet, hogy ezt nem is bemondták, hanem én hallottam a légi utaskísérőktől. A lényeg, hogy én emiatt elkezdtem kicsit félni, odafigyeltem mindenre.

Az ablak mellett ültem, egyszer csak ereszkedés közben - már a földhöz elég közel - azt vettem észre, hogy kijön a futómű, aztán egy kis várakozás után szépen vissza is megy, közben meg felbőgnek a hajtóművek. Én meg arra gondoltam, hogy a pilóta meggondolhatta magát és nem szállunk le Ferihegyen, hanem megyünk tovább Bécsbe vagy Pozsonyba, ezért húzta vissza a futóművet, a hajtóművek meg azért zúgnak olyan hangosan mert szeretné felkapni a gépet. Én viszont azt láttam, hogy ez már nem sikerül, a magasság egyre csökken, aztán megint kijönnek a futóművek. No mondom nem tudunk felemelkedni, leszállunk. Megnéztem mi van alattunk, hát szántóföld mindenütt. Mondom magamban erre fogunk leszállni? Aztán a következő gondolatom az volt, hogy itt még tűzoltók sincsenek. Közben egyre lejjebb ereszkedtünk és még mindig csak mezőgazdasági földeket láttam magunk alatt. A veríték ugyan nem vert ki, de tényleg azt hittem, hogy kényszerleszállást csinálunk a vecsési káposztaföldeken.

Aztán egyszercsak megláttam magunk alatt a repülőtér betonját. Képzelheti a kedves olvasó, hogy megörültem neki. Aztán mikor begördültünk az épület közelébe a két határőr nadrágszárán, meg azon, hogy mindketten a sapkájukat fogták megállapíthattam, hogy nem volt túlzás mikor azt mondták, hogy Ferihegyen nagy szél van.

Később aztán rutinosabb repülő lettem,  akkor már tudtam, hogy a futóművet mindig kiengedik próbaképpen, hogy a pilóta meggyőződhessen arról, működőképes-e.  Nagyon bölcs dolog, igazuk van. Ne akkor kelljen kapkodni amikor már földközelben vannak. Volna még egy ferihegyi történetem, de azzal még várok, elég húzós dolog. De ahogy magamat ismerem el fogom mondani. :)

2 komment

Címkék: Egyebek

süti beállítások módosítása