Őszintén bevallom, hogy nem olvastam Tolsztoj terjedelmes és híres művét. Kicsit röstellem a dolgot, de így van. Akkor amikor kötelező olvasmány volt inkább a tanulásra fordítottam az időt, nem volt könnyű technikum a miénk, a nyarak meg megint másra kellettek, túl vastag volt nekem az a két kötet. Aztán jött a katonaság, egyetem, munka, soha nem volt erőm belefogni. Nem úgy mint egyik társam a kollégiumban, aki mindkét kötetet magával vitte a folyosón lévő WC-re, aztán mikor megkérdeztük nem lesz-e kicsit sok, azt válaszolta: á nem, az első kötetből már csak pár oldal van hátra. Emlékszem arra gondoltam, elolvasom ha majd ha nyugdíjas leszek. 3 éve nyugdíjas vagyok, de ezen a ponton nincs változás. Néhány hónapja van itt kölcsönbe Oravecz Imre két kiváló regénye, ezekbe sem merek belekezdeni mostani elfoglaltságaim mellett. Így aztán megnéztem filmen.
Évekkel ezelőtt felvettem már, de valahogy soha nem került rá sor arra, hogy meg is nézzem. Most aztán elkezdtem, három napig küzdöttem vele. Nem volt könnyű néznivaló, majdnem hét óra, annak idején négy egymást követő vasárnap vetítették a TV-ben. Nem is értem én ezt, hogy lehet egy mozifilmet ilyen hosszúra csinálni? Nyilván 7 órát senki nem fog végigülni a moziban. Most akkor visszamennek még két vagy három alkalommal? Hát az első verzióra gondolni sem merek, a második esetén pedig nem valószínű, hogy visszamentem volna. Ugyanis hiába kapta meg a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, nekem végképp nem tetszett. Követhetetlen volt, helyenként hatásvadászó, nem zárom ki, hogy a szovjet kormány döntött arról, hogy most már kell szerezni egy Oscar-díjat és ezért nem sajnálta a pénzt, paripát fegyvert. Szó szerint. Ehhez felkértek Szergej Bondarcsukot aki tényleg egy kiváló rendező és színész, ezt jó néhány filmmel (köztük az "Emberi sors"-al) bizonyította már, itt azonban melléfogott. Sajnos Pierre Bezuhov szerepét magára osztotta, ami nem volt igazán szerencsés lépés, de nem igazán sikerült megtalálnia a Natasa szerepét játszó színésznőt sem. Kutuzov inkább egy kissé iszákos iskolamesternek nézett ki, nem pedig rettegett hadvezérnek. Nem folytatom, a lényeg, hogy az igazán tehetséges és nagy rendezők is melléfoghatnak néha. Hát ezzel a filmmel mellé is fogott. Hogy akkor mire fel kapott Oscar-díjat? Szerintem ebben benne van Tolsztoj is, akinek híres regényét megfilmesíteni már fél siker. Aztán a hatalmas csatajelenetek, az orosz lélek romantikus ábrázolása, Natasa kissé túljátszott hamvassága hathatott az amerikai ítészekre (és könnyzacskókra).
Én egyébként Moszkvában legtöbbször a Kutuzov sugárút közelében laktam, gyakran megfordultam arrafelé. Volt ott egy zöldséges bolt, kiváló savanyú uborkát lehetett kapni, egyenesen egy hordóból szedte a kissé testes eladónő. A közelben lakott Brezsnyev elvtárs is, sőt utóda Andropov is, gondolom néha leugrottak ők is egy kis uborkáért, meg hát sós heringért is, mert azt is árultak a közelben, szintén hordóból. Érdekes dolog ez, olyan mint a sör, csapolva jobb mint üvegből, pedig ugyanazt adják. Itt is a hordóból árult hering sokkal finomabb mint amit hatalmas konzervdobozokban lehet venni. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az említett államférfiak a dácsájukban laktak, itt csak a névtáblájuk volt. Mint Jelcin a 9. emeleti panelben. A vége felé keressük.
Ott volt a közelben a Borogyinói panoráma is, ahová minden külföldit elvittek aki Moszkvába érkezett. Én is láttam, többször is, többnyire fordítottam is az idegenvezető által elmondottakat. Nem volt könnyű dolog, ugyanis az egész borogyinói csatát elmondta teljes részletességgel, az én szókincsem viszont nem nagyon tartalmazta a katonai szakkifejezéseket. Visszatérve a filmre összegezném a lényeget. Igazán tehetséges és jó rendező is alkothat - mondjuk így - vitatható minőségű filmet. Szerencsére Bondarcsuknak van igazán kiváló filmje is és ez felülírja a sikerteleneket is.