Morgómedve

Ismét itthon vagyok és készülök a Szilveszterre. Egyelőre csak gondolatban, kimozdulni még lusta voltam, előbb utóbb viszont ki kell, minimum a közeli Tescóig. Kicsit üres a hűtőnk, bár ennek is megvan az előnye, kevesebbet eszem. Egyébként megdicsérem magam, a karácsonyi ünnepekben is visszafogtam magam, magam is csodálkoztam magamon. Végre eljutottam oda, hogy csak akkor eszem ha éhes vagyok. Régen ez úgy működött, hogy ha eljött a reggeli vagy az ebéd vagy a vacsora ideje én ettem. Most már ez nem így van. Ha nem vagyok éhes nem eszem. Mérlegelek minden kalóriát amit bejuttatok a szervezetembe. Vagyis igyekszem kevesebbel is beérni. Úgy gondolom ezt hívják szemléletváltásnak. Túlzottan nem esik nehezemre. Egy dolgot nem tudok még, éhesen lefeküdni. Ilyenkor bizony ki kell mennem a konyhába enni egy keveset. Szerencsére az ilyen esetek ritkák. Megpróbálom úgy időzíteni a vacsorát, hogy lefekvésig már ne legyek éhes. Ez meg jól megsaccolható: ha volt délutáni alvás akkor ez éjfél körül van, ha nem volt akkor viszont 10 óra körül térek nyugovóra. Így aztán sikerült egy keveset leadnom. Szilveszterkor nagy duhajkodás nem lesz, így nagy dínom-dánom sem várható. De ez még odébb van, majd meglátjuk. Majd beszámolok róla. 

Még két nap és itt a karácsony. Én még jól kibuliztam magam előtte. Mint jeleztem disznótort tartottunk a hétvégén az egyik baráti társasággal az egyetemen. Nem volt nagyon hideg szombaton, de azért átfáztam rendesen. Talán az volt a baj, hogy jóformán nem ittam semmit. Valahogy nem volt kedvem. Pedig a pálinkához az kell. A sörhöz hideg volt, végül egy kis forralt bort ittam, azzal el voltam 3 óráig, akkor indultam haza. Kicsit megcsúsztak a fiatalok a munkálatokkal, így egy rendesebb adag hagymás vérrel voltam fél 3-ig, akkorra elkészült a töpörtyű, majd nem sokkal később a pörkölt is. Ennek teljes elkészültét már nem vártam meg, protekciósan kaptam néhány húsdarabot ami már majdnem teljesen megfőtt, szájíznek ezeket nyeltem le, aztán rohantam a buszhoz. 

Itthon aztán igyekeztem átmelegedni, ami sikerült is, és fél 7-kor már megint az egyetemen voltam egy másik baráti társaság szakestélyén. Megosztottam magam, hogy itt is legyek, meg ott is legyek. Valahogy végképp nem volt kedvem buszmegállóban ácsorogni, így aztán kocsival mentem. Nagyon nem hiányzott a sör, jól el voltam az ásványvízzel is. Jó szakestély volt, de az első szünetben - fél 10-kor - eljöttem. Kicsit fáradt voltam már.

Vasárnap ismét a disznótoros társasághoz tértem vissza, 11 felé már szegény Dezső oldalbordáit ropogtattam melynek kicsit furcsa íze volt. A fiúk valami mézes izével kenegették meg. Jó volt, ízlett is, de ugyanakkor elég szokatlan is. Itt már lecsúszott egy doboz sör is. Melegben voltunk, határozottan jól esett. Rágcsálás és sörözés közben meg fényképeket vetítettünk melyeket a két napban készítettek. Illetve később nézegettünk régebbieket is. Mivel a kollégiumban nehézkes a kolbász- és hurka sütés így azokon megosztoztunk. Én is hazahoztam a részemet, ma ettem meg. Mindig jól sikerült, de most határozottan túllépte az átlagos minőséget. Pedig jó néhány disznótort megértem már itt az egyetemen. 

Ezután megint egy itthoni ellazulás következett, majd 6-ra ismét visszamentem, hogy az egyik társunk születésnapját megünnepeljük. Ő két baráti társaságnak is tagja, mégpedig nem is akármilyen tagja, amíg dolgoztam kollégám volt, tanárember, igaz, hogy még hallgatóként lett ezeknek a baráti társaságoknak a tagja. Ahogy tegnap fogalmaztam mikor elköszöntem tőle, Ő egy intézmény a mi életünkben. Mindenhez ért, ő a mi böllérünk is, szarvaspörköltjei és babgulyásai hét nyelven beszélnek és emellett okos hozzászólásaival a taggyűléseinken is igyekszik jó irányba terelni a dolgokat. Úgy hogy Ő tényleg egy intézmény. Fiatal ember, tehát megvan a remény, hogy nagyon sok évig fogja még gazdagítani sorainkat. Már ami a többieket illeti, én már azért évtizedekre nem számítok.

Visszagondolva az elmúlt napokra, kicsit fárasztó volt, de azért jól éreztem magam. Bízom benne, hogy még jó néhány ilyen kétnapos rendezvény elé nézhetek az elkövetkezendő időkben.

Most pedig már itt van a karácsonyi készülődés és 2 nap múlva maga az ünnep is megérkezik. Én kívánok minden kedves olvasómnak örömteli, boldog karácsonyi ünnepeket. Az ünnepek után jelentkezem.

Van egy sanda gyanúm, hogy ez a büféebéd meg büfévacsora a svédasztal kifejezést váltaná fel. Ezt ugyan még nem mondta ki senki, de így gondolom. Sőt mint egyik olvasóm megjegyzéséből látjuk létezik a büféreggeli kifejezés is. Hogy miért büfé azt még mindig nem értem, de kicsire nem adunk. Azt is tudjuk, hogy nem a mennyiség a döntő, hiszen Miskolcon lényegesebb szolidabb választék volt mint például Sopronban szokásos és mindkettőre használatos a kifejezés. Javaslom egyelőre raktározzuk el a kifejezéseket, tudjuk mit jelentenek aztán - gondolom - majd kialakul.

Nekem viszont néhány éve van egy ötletem, amely sajnálatos módon nem tűnik megvalósíthatónak. Hogy miért maradjon későbbre, előzőleg vázolnám az elképzelésemet: adva van 4-5 család akik szeretik a svédasztalos étkezési formát. Amely nem más, mint hogy egy alkalommal többfélét is eszünk, de mindegyikből csak egy keveset. Tehát ezek közül az első család kezdi a sort. Sütnek-főznek, elkészítenek 5-6 féle ételt, zömmel húsételeket, de szerepelhet benne a tésztaféle is, szóval elkészítik az ételeket a köretekkel együtt, megveszik a desszertnek valókat és a gyümölcsöt is. Aztán jönnek a vendégek és a társaság nekilát a kirakott ételeknek. Persze előtte a házigazda aperitiffel kínálja a vendégeket. Falatozás közben italokat kortyolgatnak, a végén kávét isznak, gyümölcsöt esznek és közben meg megy a jóízű beszélgetés. Aztán mikor eljön az ideje hazamennek, és legközelebb egy másik család lesz a vendéglátó. Szerintem szuper lenne.

Csak egy  baj van, hogy nehéz 4-5 családot összeszedni, mert nem vagyunk egyformák. Így aztán meghalt a dolog, marad a vendéglátóipar. Már ahol vannak ilyen lehetőségek, mert mi itt Miskolcon nem nagyon bővelkedünk ilyesmiben. Régebben két ilyen hely volt (most nem számolom azt ahol csak egy hétig élvezhettem ezt az állapotot) mostanra egy maradt. A pestieknek könnyebb, ott azért lehet többféléből választani. Hát ezért lenne jó egy ilyen maszek svédasztal, de hát mint írtam ez lehetetlen. 10 embernek kell összepasszolnia, az meg a mai világban már nem megy.

Na de nekem nem is a nagy zabálásokon kell, hogy az eszem járjon, hanem kefirekkel kellene feltöltenem a hűtőmet. Persze erre egy kicsit megint várni kell, holnap ugyanis disznótor lesz, holnapután meg megesszük a maradékot, miközben jókat beszélgetünk a klubban meg felköszöntjük kedves cimboránkat, aki nekem kollégám is volt. Kezdődik a gyesznótoros szezon, jó hangú és hallású társaim kezdik a sort. Hát így élünk mi mostanában itt a végeken. 

Érdekes dolog ez a blogírás. Mikor az ember befejez egy írást, nagy kedvet érez ahhoz, hogy rögtön írja is a következőt, sőt egy harmadikat is. De hát azt nem lehet, mert akkor akik megszokták, hogy egyszerre csak egy új írás van elolvassák a legfelül lévőt, a többi pedig lehet, hogy kárba vész, mert meg sem fordul a fejükben, hogy megnézzék van-e még valami. Legalábbis ez így logikus. Így aztán bármennyire bennem van az írhatnék visszafogom magam és nem írok többet. Ennek viszont az a következménye, hogy ahogy telnek a napok egyre lustábbá válik az ember és nagyot csúszik a következő írás. Úgy hogy ezen változtatni fogok és ha lendületben leszek nem állok le. Ezt nem ígérem már a mai napra is, de jövőben úgy gondolom elő fognak fordulni ilyen esetek. És akkor nézzük mi is ez a büféebéd?

Helyesebben büfévacsora, mert ilyen néven reklámozza kínálatát az egyik fővárosi szálloda. Méghozzá nem is egy olcsó szállodácska. Bizony ez a szálloda az egyik legdrágább Budapesten. De nem ez a lényeg, hanem a büfévacsora, amire invitálják a tisztelt nagyérdeműt. Érdemes lenne kipróbálni, bár azt hiszem nem az én zsebemhez szabták. Pedig jó lenne tudni mit is lehet ott enni? Ugyanis büfévacsorához még nem volt szerencsém, büféebédhez viszont igen, mégpedig tavaly nyáron.

Ilyen címmel reklámozta ugyanis egy miskolci étterem a vasárnapi ebédjét. Mikor elolvastam kissé elgondolkoztam, hogy mi is lehet ez? Az első gondolatom az volt, hogy ez is ebéd, csak ebédre szendvicset, virslit, esetleg tepertős pogácsát adnak. Nyilván ez butaság, így aztán benéztem az Internetre, hogy mégis mi a csuda lehet ez a büféebéd? Megtudtam, hogy tulajdonképpen svédasztalos ebédről van szó. Hát akkor miért nem ezt írják? Így viszont már érdekelt a dolog, gyorsan összekaptam magam és már indultam is. A zárt rész tele volt, nekem a teraszon találtak helyet, ami még jobb is volt mintha az étteremben lettem volna. Az ételek bent voltak, be kellett menni értük, aztán kijött az ember a teraszra és megette. Jól működött a dolog. Az árban benne volt valami limonádé is. A kínálat nem volt túl széleskörű, de szerintem elég volt. Volt kétféle leves, 3 féle húsétel, egy halas, aztán köretek, savanyúk és desszertként sütemények és torták.  Nekem ez az egész nagyon tetszett. Nem ettem ájulásig magam, inkább kellemes teltségérzést éreztem mikor befejeztem az ebédet, megittam a limonádémat. Nem is nagyon kellett volna többféle, szerintem minden kielégítő volt.

Aztán eltelt egy hét, rutinszerűen néztem be a honlapjukra, hát sajnálattal láttam, hogy megszűnt a büféebéd, helyette 3-féle ételből lehetett választani. Hát ez már nem érdekelt. Én a gasztronómiában is a szabadságot szeretem, ha én döntöm el, hogy miből mennyit eszem. Már ha ez lehetséges. Magam sem értem miért szüntették meg ezt a svédasztalos rendszert? Bízom benne, hogy nem énmiattam történt a dolog. Tényleg elég visszafogott voltam. Levest is csak egyfélét ettem, igaz a sült csirkeszárnyakból már rendesen betermeltem, de azért ügyeltem arra, hogy a rántott sügérnek is maradjon hely. Meg hát persze még a harmadik húsételből is ettem egy keveset, ha már ott voltam. Mindezt persze kevés körettel, mert a fogyókúrám ezt kívánja meg. Gondolom mondanom sem kell, hogy akkor is diétáztam, nem sok szénhidrátot ettem. Illetve a desszertre ez nem volt elmondható mert olyan jól néztek ki azok a torták és sütemények, hogy nem bírtam ellenállni nekik. Hát ilyen volt egy büféebéd Miskolcon 2013-ban. Viszont, hogy milyen ma egy büfévacsora Budapesten nem tudom, gondolom hasonló lehet. Ha nem este lenne még tán fel is mennék a majdnem ingyenes lehetőségeimmel, de így le kell mondanom róla. Bánja  a fene. Viszont ez a büféebéd visszatérhetne itt Miskolcon, szívesen elmennék időnként. De ebben magam sem bízom.

Egyébként jól vagyok, lassan kipihenem a szombati szakestélyt és gyűjtöm az erőmet a szombati disznótorra és szakestélyre. Van vasárnapi program is, az egyik cimbora születésnapját ünnepeljük meg. Ő két baráti társaságnak is tagja és frontembere. Úgy hogy szombat este kirúgjuk a ház oldalát. :)

Érdekes riportot hallottam pár perce. Először a Kossuth Rádióban hangzott el egy hete, legutóbb pedig ma éjszaka ismétlésként. A riport alanya Patay Pál régész, aki néhány napja töltötte be 100. életévét. Meglepő az a szellemi frissesség amely jellemzi az ünnepeltet, ráadásul igen jó társalgó is. Ahogy mondani szokták engem lenyűgözött ebben a 25 percben. Aki szintén szeretné meghallgatni meghallgathatja a hangtárban:

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2014-12-12

Az Éjszaka megnyitásával az Arcvonásokra kattintva hallgatható meg. Az idő mellett jobbra található nyílra kell kattintani.

Sok mindent hall az ember ha rádiót hallgat meg TV-t néz. Tegnap este például azt hallottam, hogy Németországban hűtőket tesznek ki az utcára, amikbe bárki berakhatja azokat az élelmiszereket amelyek még nem jártak le, de úgy gondolja, hogy már nem lesz rá szüksége. Hát ez nagyon jól hangzik. Azért kicsit hihetetlen nekem, de hát Németország nagy és gazdag ország, sok a jómódú ember, biztos sok a kidobni valójuk is. És persze nem restek ezeket a dolgokat levinni a hűtőgéphez és berakni annak valamelyik polcára. Szép új világ.

Azért szerintem nálunk ez nem nagyon menne. Először is, honnan lennének a hűtőgépek? Ma nincs olyan szervezet amely használt hűtőgépet gyűjtene be, legalábbis nem tudok róla. Meg az emberek sem nagyon dobálják ki a használt, de még működő hűtőgépeiket. Tehát akkor a boltban kellene megvenni. Ki fizetné? Honnan kapná az áramot? Kábelek vezetnének a kuka melletti hűtőgépekhez? Ki fizetné a működtetéshez szükséges villamos energiát? Mi a garancia, hogy nem lopnák el napokon belül az új hűtőgépet a kábellel együtt? De ha nem is lopnák el a hűtőt, ki akadályozná meg a kukázókat, hogy a nekik nem kellő dolgokat beledobálják a kukába? Mert ez a szokás. Nem egyszer láttam. Levittem az élelmiszert a kuka mellé tettem egy szatyorban, aztán az első kiválogatta ami neki kellett és a többit beledobálta a kukába.

Egyébként nekem is volt már hasonló gondolatom. Én arra gondoltam, hogy téli időszakban egy kis asztal vagy állvány kellene a kuka mellé, amire ki lehetne tenni a szóban forgó felesleges élelmiszereket, ennivalókat. De aztán rájöttem nem menne ez. Egyrészt a kutyák kezdenék az első szelektálást, aztán a kukázók a fent leírt módon és csak piszok lenne állandóan körülötte. Úgy hogy beláttam, ez nem jó ötlet. De ez a - kissé sok kérdést felvető - német módszer kiküszöbölheti ezt. El lehet azokat a hűtőket úgy is helyezni, hogy beleilleszkedjenek a városképbe és kulturáltan használják mind az adományozók mind pedig a rászorulók. Ha olyan a szocializációjuk. Úgy hogy lehet belőle valami, meg lehet próbálni. Odaát német földön, nálunk nem ajánlom. Aztán majd figyeljük a híreket. Meg majd érdeklődöm is.

Úgy látom erre az unatkozásra várni kell még. Szombaton megvolt a szakestély egy hegyaljai falucskában,  mint ahogy azt előre jeleztem is. Jó szakestély volt, bár az elnöknek nem volt könnyű helyzete a hivatalos rész vége felé, ha rendet akart tartani. Ez egy pincében szokott lenni, ahol a részvételi díjban benne van egy borkóstolás is. Meg ezenkívül sok bor, tulajdonképpen korlátozás nélkül. Tavaly először volt a borkóstolás 5 különféle borral, utána a korlátlan borfogyasztás. Idén ez valahogy megfordult. Szerintem nem volt jó ötlet, ugyanis olyankor borokat kóstolni amikor már az ember félig fel van telve borral nem igazán szerencsés dolog. Ahhoz jobb a tiszta állapot. Na de nem érdekes, ez nem sokat számított, derekasan végigkóstoltam a borokat és 11 felé elindultam a hotelbe. Hát itt megint nagyon meleg volt, a szoba viszont szép tiszta, ízlésesen berendezve. Másnap egy reggeli ugyanott és indultunk is haza. Azért vasárnap jó volt egy kicsit semmit sem csinálni csak úgy lenni.

Meg hétfőn is. Illetve hétfőn már kicsit foglalkoznom kellett a levelező listáimmal is de jutott idő pihenésre is. Este 6 felé éppen készültem ki a konyhába megenni a 2 virslimet (kenyér nélkül) vacsorára mikor csörgött a mobil, hogy együtt vannak cimborák egy kocsiban - éppen Pestről jöttek hazafelé egy gyász eseményről, egyikük dunántúli de ma reggel errefelé akadt dolga - szóval megkérdeztek, hogy nem volna-e kedvem meginni velük egy-két sört. Hát hogyne lett volna? Amúgy katonásan összekaptam magam és már itt is volt értem az autó. Így aztán a virsli helyett egy kiváló magyaros szűzérmét ettem a "Kis pipában" jó társaságban. Meg hát néhány sör is lecsusszant. Fél 11 volt mire hazaértem. Gyorsan ágyba bújtam, mert ma reggel korán kellett kelnem és nem volt szabad elkésni. Nem is késtem el. Ma viszont egy olyan programom volt amit majd egyszer el fogok mesélni de egy kicsit később. A lényeg hogy megismerkedtem társadalmunknak egy olyan szegmensével amit idáig csak TV-ben láthattam. Hát ma megtapasztaltam "élőben" is. Érdekes volt, egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalnia. 

Ami előttem áll: holnap kuratóriumi ülés Pesten, csütörtökön nappal egy könnyedebb program, látogatás egy egészségügyi létesítmény laboratóriumában, semmi baj, a szokásos éves kontroll, este a rókákkal taggyűlés szolid evéssel (zsíros kenyér) és ivással, pénteken egy kis szünet, aztán szombat este megint szakestély a borsodi cimborákkal. Volna még egy rendezvény a rókákkal péntekre is (az már rendesebb evés-ivás) de ez alól már felmentésemet kérem. Én se vagyok már mai gyerek, nem terhelhetem túl magam. Hát így élünk mi itt a végeken. :)

Megpihenek egy kicsit, hogy erőt gyűjtsek a holnapi szakestélyre. Tavaly igen jól éreztem magam, éjjel fél 3-kor keltünk fel az asztaltól, hogy hazamenjünk. Ami akkor egy szálloda kényelmes meleg szobája volt. Bízom benne, hogy idén is hasonló körülményekhez lesz szerencsém. Nem túl messzire utazom, csak ide a Hegyaljára. Viszek két hallgatót is, ők vendégek lesznek. De most inkább essék szó az elmúlt néhány napról.

Hétfőn a falumban kezdtem, néhány volt munkatársammal elutaztunk a Borbála-napi ünnepségre. Úgy indultunk, hogy legyen időnk egy kicsit beszélgetni is, mielőtt átmennénk a templomba, ahol az ünnepség volt. Ezúttal sem én voltam a sofőr, így aztán megkóstolhattam a kiváló kisüstit is mielőtt egy kávét kértem volna. Lett volna forralt bor is, de én inkább egy kis tea mellett döntöttem. Az alábbi kép a gyülekezés perceit örökíti meg:

Szemerkélő esőben álltunk sorba, hogy - elől a Borbála szoborral és a zászlóvivőkkel - meginduljunk a templomba, ahol a falu főtisztelendő plébánosa celebrált az alkalomhoz illő ünnepi istentiszteletet. Ezt követően a falu polgármester asszonya köszöntötte a résztvevőket majd egy közeli külfejtéses bánya vezető szakembere tartotta az ünnepi beszédet, amely nem nélkülözte a személyes élményeket sem, ugyanakkor sok újat hozott a Borbálával kapcsolatos ismereteimet illetően is. Ezt az eseményt is megörökítette fotósunk, amit viszont most én mutatok meg az olvasóimnak:

Ezt követően koszorúzás következett, majd a koszorúzás után átmentünk az ebéd helyszínére a falu Művelődési Házába. Itt a hagyományos és messze földön híres töltött káposzta volt a kínálat. Mivel a volt osztálytársam azt mondta együnk mert nem lesz más, így még egyszer szedtem, majd a 4 töltelékkel némileg eltelve dőltem hátra, hogy aztán ismét előre dőljek amikor meghozták a vadpörköltet krumplival. Amiről persze nem volt szó, de engem azért ily módon nem nagyon lehet megviccelni, így aztán ebből is ettem egy keveset. És persze a réteseket sem küldtem vissza érintetlenül. Kicsit úgy éreztem magam mintha otthon, néhány utcával arrébb a szülői házban lettem volna. A töltött káposztát illetően biztos, a vadpörköltre ez már nem volt igaz, akkoriban amikor én ott éltem azért nem túl sok vad került az asztalunkra. Viszont örömmel töltött el bennünket, hogy az ország jelentős valutabevételeket könyvelhet el a külföldre eladott vadhúsok után. Ebéd után aztán nem sokkal hazaindultunk és szerencsésen meg is érkeztünk. 

Kiemeltem még néhány képet erről a hétfői ünnepségről, javaslom tekintsük meg. Az első két kép a templomban készült, a harmadik a koszorúzáson, a negyedik pedig az ebéd előtti pohárköszöntő alkalmából.

Másnap kedden Pestre utaztam, egy 16 órakor kezdődő klubfoglalkozásra, a levelező listáimról beszélgettünk néhány fővárosi kollégával. Akkor reggel esett egy kis hó, időben elindultam itthonról, vonattal mentem, de kellő rátartással. Ez azt jelentette, hogy 2 órát olvasgattam a Keleti melletti McDonald's-ban. Szerdán egy kicsit kifújtam magam, tegnap meg egy évzáró ebéden vettem részt a borsodi bányász nyugdíjas kollégákkal, akik tavasszal voltak szívesek engem is befogadni. Úgy hogy nem unatkozom mostanában. De hát úgy jó ha zajlik az élet. 

Kissé megint elmaradtam, elnézést kérek. Kicsit sok volt a programom az elmúlt napokban, melyek ugyan számomra kedves elfoglaltságok voltak, de mégiscsak elszólítottak a gép mellől. Mint ahogy azok lesznek a jövő hetiek is. Most még csak annyit árulnék el, hogy itt a december eleje, kezdődnek a Borbála napi szakestélyek, aztán lesz egy kis szünet, ami alatt erőt gyűjthet az ember a hó végi szakestélyekhez, valamint az első disznótorhoz is melyet nótás cimboráim rendeznek.

Aztán megint elvégeztem egy egy bűnmegelőzési tanfolyamot, ezúttal az erőszakról úgy általában, konkrétan pedig az iskolai- és családi erőszakról. Ez ugyanaz a szervezés mint amikről már korábban is írtam, csupán emlékeztetőül sorolnám fel az eddigieket: internetes bűnözés, időskoriakat fenyegető veszélyek, katasztrófák és elhárításuk. Mindegyikre jellemző volt az ingyenesség, a kiváló előadók, a jó szervezés és a nagy érdeklődés. A résztvevők nagy része az egyetemen kívülről érkezett, de azért mindig voltak néhányan onnan is. Csak emlékeztetnék rá, hogy az egyik tanfolyamnak köszönhetően látogathattam el a helyi börtönbe is. Ha valaki nem olvasta még el amit erről írtam még megteheti, szerintem érdemes, főleg az ott található linkek miatt.  Mint írtam ezúttal is kiváló előadókat hallgathattunk meg. Nem szívesen emelnék ki egyet sem, illetve kettőt mégiscsak, az országos ismertség kapcsán. Az egyik Dr. Zacher Gábor toxikológus, a másik pedig Dr. Bilkei Pál kriminálpszichológus. A továbbiakat nem sorolnám fel, nézzünk inkább be a Továbbképző Központunk Facebook oldalára. Itt láthatunk képeket is a tanfolyamról és megnézhetjük az előadókat is. Nem szükséges hozzá Facebook-os regisztráció, enélkül is hozzáférünk. Természetesen erről a tanfolyamról is kapunk egy szép kiállítású bizonyítványt, amit december 17-én vehetünk át. Aztán bízom benne, hogy hamarosan indul a következő tanfolyam, hasonlóan érdekes előadásokkal.

Eldőlt a dolog, idén májusban megisszuk azt a kávét Debbie-vel az amerikai levelező társammal. Igaz, nem a budapesti korzón ahogy terveztem, hanem valószínűleg Bécsben, de ez nem is lényeges már. Nincsenek határok, valuta gondok sincsenek már, így tulajdonképpen nem probléma ha egy kicsit tovább utazik az ember. Rendszeres olvasóim tudják, hogy már régóta készülünk erre. Talán 2 éve. Igazából én meglettem volna nélküle, leginkább a nyelvi nehézségek miatt ódzkodtam a dologtól, de aztán ezzel is megbarátkoztam. Nem vagyok én olyan nyámnyila alak, hogy megijedjek attól, hogy egy napot együtt kell töltenem egy amerikai hölggyel. Jó, az elején majd nehéz lesz, de szerintem 10-15 perc múlva bele fogok rázódni. Ami nehezebb lesz az, ha ő is megszólal. Márpedig erre számítani lehet, tehát ezek a megszólalások jelentik majd nekem az igazi kihívásokat. De meg fogok küzdeni ezzel is. Egy a lényeg, ha az éppen 20 éve meglévő barátom találkozni szeretne velem, akkor ennek ilyen csip-csup ügyek, mint az angol nyelv nem túl alapos ismerete nem lehet akadálya. Tehát amikor eljön az idő felülök a vonatra, kimegyek Bécsbe, kiveszek egy szobát egy panzióban és elindulok a megbeszélt találkozóra. Esetleg alszom is előtte egyet, ha este érkeznék oda. Attól függ mikor érkezem Bécsbe. Aztán lesz ami lesz. 

Ő valószínűleg valami európai körutazáson lesz melynek egyik állomása lesz Bécs is. Ők sem maradnak soká, de azért egy napra biztos meg tudunk lógni. Aztán miénk a világ. Ebédelünk, beszélgetünk, sacher tortát eszünk és habos kávét iszunk mellé. Sétára nem gondoltam mert egyszerre beszélni is meg az orrom elé nézni is nem megy. De azért az a kávézás jól hangzik valami kávézó teraszán. Este meg hazaviszem a szállására és megvolt a találkozás is. Hát így állunk ezzel a találkozással. Részemről állok elébe. Gondolom Ő is, neki ez azért könnyebben fog menni. :)

És ha már szóba került a dolog, akkor mi tényleg 20 éve barátkozunk. Kikerestem az Internetről azt a hirdetést amelyben a Glóbusz című magyar TV sorozatot kereste, mivel abban szerepelt az akkori kedvenc Clive Wood angol színész. Vegyük észre, hogy az akkori email címe is a kettőjük nevéből állt össze. Szóval nagy lehetett a rajongás. A történet gondolom mindenkinek a könyökén jön már ki, de ha nem akkor itt elolvasható.  Még annyit tennék hozzá, hogy a 20 év alatt nekünk állandóan fő témánk volt a fogyókúra. De lefogyni nagyon egyikünknek sem sikerült. A közelmúltig, mert nemrégiben kaptam egy fényképet amit látva majd' hanyatt estem. És persze irigykedtem. Így néz ki most:

Hát rendesen lefogyott.

Az említett hirdetést pedig itt olvashatjuk. Mivel a betűtípust nem tudom visszaváltani, így el is köszönök, miközben gratulálok magunknak a 20 éves barátsághoz. :)

Date: Sun, 16 Oct 1994 15:59:16 -0400 (EDT)
From: 
Subject: The GLOBE
Content-Length: 485
X-Lines: 11

I am seeking information ona miniseries which aired on 
Hungarian television in 1993. It was titled THE GLOBE.
The miniseries starred British actor Clive Wood and was
written by Gabi Prekop and directed by Istvan Marton.
I would appreciate any information you might have on
this program and I would be grateful if you would pass 
this message on to anyone who might be able to help me.
Thank you.  I can be reached via the internet at

Thanks again,
Debbie P.