Érdekes dolog ez a blogírás. Mikor az ember befejez egy írást, nagy kedvet érez ahhoz, hogy rögtön írja is a következőt, sőt egy harmadikat is. De hát azt nem lehet, mert akkor akik megszokták, hogy egyszerre csak egy új írás van elolvassák a legfelül lévőt, a többi pedig lehet, hogy kárba vész, mert meg sem fordul a fejükben, hogy megnézzék van-e még valami. Legalábbis ez így logikus. Így aztán bármennyire bennem van az írhatnék visszafogom magam és nem írok többet. Ennek viszont az a következménye, hogy ahogy telnek a napok egyre lustábbá válik az ember és nagyot csúszik a következő írás. Úgy hogy ezen változtatni fogok és ha lendületben leszek nem állok le. Ezt nem ígérem már a mai napra is, de jövőben úgy gondolom elő fognak fordulni ilyen esetek. És akkor nézzük mi is ez a büféebéd?
Helyesebben büfévacsora, mert ilyen néven reklámozza kínálatát az egyik fővárosi szálloda. Méghozzá nem is egy olcsó szállodácska. Bizony ez a szálloda az egyik legdrágább Budapesten. De nem ez a lényeg, hanem a büfévacsora, amire invitálják a tisztelt nagyérdeműt. Érdemes lenne kipróbálni, bár azt hiszem nem az én zsebemhez szabták. Pedig jó lenne tudni mit is lehet ott enni? Ugyanis büfévacsorához még nem volt szerencsém, büféebédhez viszont igen, mégpedig tavaly nyáron.
Ilyen címmel reklámozta ugyanis egy miskolci étterem a vasárnapi ebédjét. Mikor elolvastam kissé elgondolkoztam, hogy mi is lehet ez? Az első gondolatom az volt, hogy ez is ebéd, csak ebédre szendvicset, virslit, esetleg tepertős pogácsát adnak. Nyilván ez butaság, így aztán benéztem az Internetre, hogy mégis mi a csuda lehet ez a büféebéd? Megtudtam, hogy tulajdonképpen svédasztalos ebédről van szó. Hát akkor miért nem ezt írják? Így viszont már érdekelt a dolog, gyorsan összekaptam magam és már indultam is. A zárt rész tele volt, nekem a teraszon találtak helyet, ami még jobb is volt mintha az étteremben lettem volna. Az ételek bent voltak, be kellett menni értük, aztán kijött az ember a teraszra és megette. Jól működött a dolog. Az árban benne volt valami limonádé is. A kínálat nem volt túl széleskörű, de szerintem elég volt. Volt kétféle leves, 3 féle húsétel, egy halas, aztán köretek, savanyúk és desszertként sütemények és torták. Nekem ez az egész nagyon tetszett. Nem ettem ájulásig magam, inkább kellemes teltségérzést éreztem mikor befejeztem az ebédet, megittam a limonádémat. Nem is nagyon kellett volna többféle, szerintem minden kielégítő volt.
Aztán eltelt egy hét, rutinszerűen néztem be a honlapjukra, hát sajnálattal láttam, hogy megszűnt a büféebéd, helyette 3-féle ételből lehetett választani. Hát ez már nem érdekelt. Én a gasztronómiában is a szabadságot szeretem, ha én döntöm el, hogy miből mennyit eszem. Már ha ez lehetséges. Magam sem értem miért szüntették meg ezt a svédasztalos rendszert? Bízom benne, hogy nem énmiattam történt a dolog. Tényleg elég visszafogott voltam. Levest is csak egyfélét ettem, igaz a sült csirkeszárnyakból már rendesen betermeltem, de azért ügyeltem arra, hogy a rántott sügérnek is maradjon hely. Meg hát persze még a harmadik húsételből is ettem egy keveset, ha már ott voltam. Mindezt persze kevés körettel, mert a fogyókúrám ezt kívánja meg. Gondolom mondanom sem kell, hogy akkor is diétáztam, nem sok szénhidrátot ettem. Illetve a desszertre ez nem volt elmondható mert olyan jól néztek ki azok a torták és sütemények, hogy nem bírtam ellenállni nekik. Hát ilyen volt egy büféebéd Miskolcon 2013-ban. Viszont, hogy milyen ma egy büfévacsora Budapesten nem tudom, gondolom hasonló lehet. Ha nem este lenne még tán fel is mennék a majdnem ingyenes lehetőségeimmel, de így le kell mondanom róla. Bánja a fene. Viszont ez a büféebéd visszatérhetne itt Miskolcon, szívesen elmennék időnként. De ebben magam sem bízom.
Egyébként jól vagyok, lassan kipihenem a szombati szakestélyt és gyűjtöm az erőmet a szombati disznótorra és szakestélyre. Van vasárnapi program is, az egyik cimbora születésnapját ünnepeljük meg. Ő két baráti társaságnak is tagja és frontembere. Úgy hogy szombat este kirúgjuk a ház oldalát. :)
