Morgómedve

Jól megy mostanában, lassan filmesbloggá válunk. Ami nem lenne baj, átmenetileg így is megteszi, fontos, hogy végre van mit ajánlgatni. A mostani ajánlat tárgyát - a "Retúr" című filmet - csütörtökön este nézhetjük meg 21.40-kor a Duna TV-n.

A film hősei idős, hetvenen túli emberek, akik esténként felülnek egy éjszakai vonatra, majd másnap reggel megérkeznek ugyanoda egy másik vonattal. A kiinduló- és célállomás ugyanaz, Budapest, Keleti Pályaudvar. Tehetik, hiszen ebben a korban már ingyen vonatozhat a nyugdíjas. Mondjuk a film hősei nem örömükben vonatoznak, van aki hajléktalan, van akit a családja nem tud otthon elviselni és van aki csak odafelé vonatozik...

Nem értek egyet a Népszabadság online filmkritikusával több dologban. Szerintem ez nem road movie, mert nem úton történik az utazás, valamint az útból sokat nem is veszünk észre. Aztán ő vagányoknak nevezi a főszereplőket, ami szintén nem igaz, mert ezek elég messze esnek a vagányoktól. Ezek szerencsétlen emberek akik valami miatt elveszítették otthonukat vagy ha van is otthonuk, mégis kisiklott az életük ezért kényszerülnek erre az életformára. Számomra legtipikusabb a Sinkovits Imre által alakított figura, a volt tanár, aki elvált, a lakás a feleségé lett, ő pedig albérletről albérletre vándorolt, de mivel anyagilag nem bírta, egy idő után a híd alatt találta magát, ahonnan már a gimnáziumba sem lehetett bejárni tanítani.

A film mindenképpen figyelemre érdemes, kiváló szereplők formálják meg a figurákat. Mindenképpen ajánlom mindenkinek. 

Végezetül nézzünk be a port-ra is, de csak azért, hogy a szereplőket megnézhessük. Sem a film tartalmát sem az egyetlen kritikát nem ajánlom elolvasásra. Tudom, erre mindenki elolvassa majd. :)

http://port.hu/retur/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=40737565&i_topic_id=1

Nemrég fejeztem be Borbély Szilárd legújabb könyvét, a "Nincstelenek"-et. Nem magamtól találtam rá, olvastam róla filmkritikát, láttam a sikerlistákon is. Szerencsém volt, a könyvtárból ki tudtam venni. A múltkor nagy bohón megvettem 2 könyvet Észak-Koreáról, 6000 forintom bánta, azóta nem verem magam meggondolatlanul kiadásokba, inkább kiveszem a könyvtárból ha valamit el szeretnék olvasni. Ha kivárom összejön. Szóval kivettem a könyvtárból és majdnem egy menetben elolvastam.

Érdekes könyv, nem szociográfia, nem is regény, inkább valamiféle önéletrajzi mű, még ha nem is biztos, hogy az író életéről szól. Egy kisfiú meséli el az életét, melyet egy istenhátamögötti szatmári faluban él meg, valahol a végeken, a román és szovjet határ közelében. A könyv a szocializmusban játszódik, amikor azért már nem lett volna szabad ilyen szegény embereknek lenniük. De voltak. A család négy főből állt, az apa helyben nem tudott dolgozni mert a Tsz elnök nem adott neki munkát, pedig ezerszer kérte, el kellett, hogy menjen távolabbra. De ez sem volt mindig. Az anya a gyerekeket látta el meg időnként alkalmi munkákat vállalt. A gyerekek iskolába jártak. És éltek szegényes életüket. Enni- és innivalót már akkor is pénzért adtak a boltban, akinek volt vehetett, akinek meg nem oldja meg. Két ágyuk volt, egyiken az anya aludt a fiúval, a másikon az apa a lánnyal. Hogy miért így, ma sem értem. Számomra inkább logikusabb lett volna az egyneműek összefektetése. Házasélet volt, ritkán, a gyerekek füle hallatára. Hát így éltek hőseink a keleti végeken a Kádár rendszerben. Meg még sokkal nehezebben is meg sivárabban is, de hogy ezt meg tudjuk ahhoz javaslom olvassuk el a könyvet. Esetleg ha bővebb ismertetésre vágyunk olvassuk el ezt is:

http://www.litera.hu/hirek/bevezetes-a-pokolba

Miközben olvastam gyakran Veres Péter másik alapműve a "Gyepsor" jutott eszembe. Mindkét könyv a szegénységről szól, az előbbi annak is a legmélyebb bugyraiból. Igaz, az a két világháború között játszódik. Borbély Szilárd sok könyvet írt, húszon felül, én azonban csak ezt az egyet olvastam, mert 40 évig csak újságokra meg folyóiratokra futotta az időmből. Na jó, egy-egy könyv nyaranta belefért.

Nagyjából ennyit terveztem leírni korábban, aztán vagy 3 napja jött a hír, hogy elhunyt Borbély Szilárd, az író. 50 éves volt. Hát sajnálom, tehetséges író volt. És fiatal, és valószínűleg falusi gyerek, mint én. Másképp nem ismerhette volna úgy a falusi életet mint az a könyvéből kiderül. Tragikus sorsa megrázta az irodalom világát. Tanított is, irigylem azokat a bölcsészeket akiket Debrecenben tanítványai lehettek. Jó lehetett tőle tanulni. Most elment. Én nem tudom megfelelően méltatni életét és munkásságát, rábíznám az írástudókra. Ehhez 2 linket is megadok. Olvasgassuk amiket ott találunk. Az újonnan felfedezett költő és író pedig nyugodjék békében! Sajnos nagyon fiatalon hagyott itt bennünket.

http://www.litera.hu/dosszie/borbely-szilard

http://www.litera.hu/hirek/borbely-szilard-1964-2014?fb_action_ids=10152183639944627&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=[611873815551245]&action_type_map=[%22og.likes%22]&action_ref_map=[]

A vasárnap esti filmeket nem szoktam ajánlani mert annyira ismertek, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy meg akarja nézni vagy nem. Azokról a filmekről beszélek melyeket 53 héten keresztül vetítenek és amely filmek a hazai filmtermésünk színe-javát alkotják. Persze egyféle válogatás alapján. Nekem is van egy saját 53-as listám, egyszer meg is osztom a Morgómedve olvasóival, valószínűleg akkor ha véget ér ez a sorozat.

Tehát a mostani alkalom kivételes, mégpedig azért mert Kosztolányi Dezső talán legjobb írásából készült és azért is mert Törőcsik Mari olyan mély átéléssel és tehetséggel formálja meg az ártatlan, senkinek sem ártó, mégis tragikus sorsú szegény cselédlányt, hogy ilyet ritkán lát az ember. Kosztolányi Dezső tehetsége szerintem abban van, hogy úgy tudta megírni Édes Anna szomorú történetét, hogy a film végére egy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy úgy ért véget ahogy véget ért. (Sorsa engem Thomas Hardy regényének az "Egy tiszta nő" főhősének, Tess-nek a sorsára emlékeztet). Súlyos szegény Anna vétsége, de annyi gyötrelem és szeretetlenség elviselése esetén lehet, hogy mi sem tettünk volna másképp. Gazdái nem hogy nem szerették Annát, de mérhetetlenül kizsákmányolták mind fizikailag mind lelkileg, olyan szinten amit egyikünk sem bírt volna elviselni. Ilyen esetben szokták mondani, hogy nem vették emberszámba. Így aztán a tragikus vég be is következik.

Van még egy "Édes Anna" a magyar filmművészetben, ott ez a kontraszt nem mutatkozik meg ennyire. Pedig egy rendezőnek ha a regényt meg akarja filmesíteni legfőbb feladata pont ez, hogy a néző számára teljesen hiteles legyen tette, megértse a néző Anna tettét. Mai kifejezéssel élve, még egy olyan ártatlan és jó teremtésnél is mint Anna elszakad egyszer a cérna. Hát a vasárnap esti változatban ez hitelesebben és meggyőzőbben teljesül. 

Törőcsik Marin kívül sok más kiváló színész is szerepel a filmben. Vizyné nagyságos asszony szerepében Mezei Mária alakítása is fantasztikusan jó. Neki az embertelenséget kell "hoznia", hozza is.

Javaslom üljünk le vasárnap este 21.35-kor a TV készülékek elé, válasszuk a Duna TV csatornáját és ismerkedjünk meg Édes Anna szomorú sorsával.

Végezetül szokásunknak megfelelően nézzük meg azt is mit ír a www.port.hu a filmről:

http://port.hu/edes_anna/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=40682530&i_topic_id=1

Csődbe ment itt a közelünkben egy büfé. Nem sokáig bírta, talán 2 hónapja nyithattak. Sajnálom őket, mert gondolom küszködtek ők is a fennmaradásért, aztán nem sikerült. Valószínűleg hibáztak is, az elnevezéssel biztos. Ugyanis hatalmas betűkkel az volt kiírva, hogy "Szeresd Pocakod Büfé". Ami persze így nem jó, hiszen egy a betű hiányzik. De nyilván nem emiatt csődöltek be, de sok kicsi sokra megy.

Viszont most fejeztem be a mai Észak-Magyarországot és a következőket olvastam benne. "Kevesebb bűncselekmény történt a tavaly megyében, de nőtt a nyomozati eredményesség." Félkövér vagy kövér betűkkel kiemelve. Hát ezért Dodó bácsi, egykori magyartanárom  a kenyérmezői technikumban biztos megrótt volna. A mondat szerintem valahogy így hangzana helyesen: "Kevesebb bűncselekmény történt tavaly a megyében és nőtt a nyomozati eredményesség is. " Hát valahogy így. Ami egyébként örvendetes dolog, duplán is.

Az újságíróknak nagy a felelősségünk nyelvünk tisztaságának megőrzése terén, kérném szépen ennek megfelelően fogalmazni. Tudom hibázni mindenki hibázhat, de egyre több az ilyen és hasonló hiba a nyomtatott és elektronikus sajtóban. Pedig mi mezei polgárok helyes írás és beszéd  terén még mindig rájuk pislogunk. Kérem ennek a figyelemnek megfelelni.  

Mint ahogy vasárnap már jeleztem, pénteken este egy igazán jó filmhez lesz szerencsénk ha 21.15-kor a Duna TV csatornájára tekerünk.

"Az én kis falum" hőse Otyik, a kissé félnótás fiatalember látszólag egyedül él, azonban ez közel sem így van. Otyik sorsa az egész falunak fontos, a falu lakói odafigyelnek rá, terelgetik az élet buktatói között. Igaz, egy dologtól nem tudták eltántorítani és Otyik elfogadja az ajánlatot, hogy szép falusi házát cserélje el egy városi panellakásra. De mivel a film eleve egy kedves, barátságos történet, nem mentesen a humortól sem, csak jól végződhet. De nem árulom el a film végét, legyen ez meglepetés.

A film főszerepét a mi Bán Jánosunk alakítja, kiválóan. Jó választás volt rábízni a főszerepet. Állítom felejthetetlen élményben lesz részünk ha 21-én pénteken 21.15-kor odaülünk a TV készülékek elé és a Duna TV-t választjuk ki a távirányítóval. Végezetül olvassuk el mit ír a Port a filmről:

http://port.hu/az_en_kis_falum_vesnicko_ma_strediskova/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=40681888&i_topic_id=1

Nem vagyok könnyű helyzeteben. Írnom kellene egy filmről, amit szeretném ha sokan megnéznének, viszont nehéz a tartalmát úgy leírni, hogy felkeltsem az érdeklődést iránta. Írhatnám, hogy Milos Formannak, a cseh újhullám kiemelkedő egyéniségének filmjéről van szó, hiszen Forman neve jól cseng a filmek világában. Gondoljunk csak a "Tűz van, babám!" című kiváló szatírájára, vagy a "Szöszi szerelmére", amit szintén ő rendezett. Tehát hivatkozhatnék arra, hogy egy kiváló filmrendező munkájáról van szó, tehát tessenek megnézni a filmet, de tudom ez kevés, így megpróbálkozom valamiféle ajánlással.

A film tulajdonképpen a felnőtté válásról szól, melynek meghatározó környezete a nemzedékek közötti ellentétek. A fiatalok mást akarnak mint a szüleik, a két generáció között nincs párbeszéd, mindkét nemzedéknek megvan a maga igazsága és korlátja. Egy fiatalember életén keresztül tanulmányozhatjuk ezeket a nemzedéki ellentéteket, többé kevésbé vidám, vagy inkább groteszk formában.

A filmet kedden este 21.15-kor láthatjuk a Duna TV-n. Végezetül szokásainknak megfelelően nézzük meg mit ír a port.hu:

http://www.port.hu/fekete_peter_cerny_petr/pls/w/films.film_page?i_film_id=757

Előre jelzem, hogy péntek estére is lesz egy filmajánlatom, akkor könnyebb helyzetben leszek. Egy kiváló cseh filmvígjátékot ajánlok majd, címe: "Az én falum". Csodálatos film melynek főszerepét a mi Bán Jánosunk játssza. Kiválóan.

Tegnap az egyetemen volt dolgom, ilyenkor úgy szoktam intézni, hogy a menzán megebédelek. Tegnap is így volt. A kiszolgáló pultnál néhány másodpercig hezitáltam, hogy a pörköltet válasszam-e valami tésztával vagy a sárgaborsó főzeléket sült kolbásszal. Végül ez utóbbi mellett döntöttem. Szeretem a sárgaborsó főzeléket, régebben egy bevásárló központban szereztem be konzerv formájában, ezek kitartottak egy darabig. Néhány éve már nem járok oda csak nagyritkán, valahogy nagyon drága lett az utóbbi időben. Kicsit csodálkozom ezen az üzletpolitikán, de fogyasztóként nekem itt véget is ér a kompetenciám.

Mint írtam szeretem a sárgaborsó főzeléket így aztán tegnap azt választottam. A kolbászból nem sok látszott ki, valami piros zaft közepén látszott valami szilárdabb dolog is, az volt a kolbász. Azt már az asztalnál vettem észre, hogy nem is egy nagyobbfajta kolbászdarabról van szó, hanem inkább néhány karikáról. Konkrétan 3 darabról. Adhattak volna kicsit többet is de nem lényeges, a főzelék sem volt sok. Egy jó fogyókúrás adagnak felelt meg. A főzelék jó volt, hamar meg is ettem, aztán ahogy beszélgettünk kedvem lett volna még levakargatni a tányér széléről a maradékot is de aztán mégsem tettem, gondolván mit gondolnak a kollégák ha látják.

Egyébként én már régóta fokozom az élvezetet evés vagy ivás közben, hogy még jobban essék amit eszem vagy iszom. A sárgaborsó főzelék esetében ez azt jelenti, hogy elképzelem amint Terebes úr és felesége mohón habzsolja befelé a légópince bejáratánál a pórnépek által nekik könyörületből juttatott sárgaborsó főzeléket. Az emlék egy gyerekkori kedvenc olvasmányomból való amit a bátyámmal nagyon sokszor elolvastunk.

Keresztapámtól kaptuk valami üdülésből megjőve, jó nagy könyv volt, de akkor nem volt nagyon TV sem meg Internet sem, nem beszélve az okos telefonokról, így aztán hamar elolvastuk. Ez a könyv Hárs László "Majd a gyerekek" című könyve volt. Írtam már róla korábban is, itt lehet elolvasni. Ebben van egy rész, hogy az ostrom alatt Terebes úr a vidéki földesúrféle meg a felesége nem hajlandó beadni a közösbe élelmiszerkészleteiket, mondván ők nem közösködnek senkivel, főleg nem ilyen népséggel mint a légópince többi lakója. Ebben maradtak. Aztán  egy idő után Terebes úrék készletei elfogytak. Először megpróbált lopni de lebukott. Aztán milyen ember az egyszerű ember, csak juttatott nekik is a közösen főzött sárgaborsó főzelékből. Na ezt a tányér főzeléket habzsolta oly' mohón Terebes úr a légópince előterében és ez jut nekem is eszembe mikor hozzájutok egy-egy tányérka sárgaborsó főzelékhez. Esküszöm sokkal jobban ízlik. 

Egyébként ez az önstimuláció működik más esetekben is. Amikor kimegyek a konyhába és a töltök egy pohár hideg light colát mindig elképzelem, hogy mondjuk negyed órát álltam érte sorban a hőségben egy balatoni strandon és még egy csomó pénzt is kifizettem érte. Erre gondolva sokkal jobban esik ez a Lidl-ben vásárolt cola is.

Vagy itt vannak például a vadhúsok. Ha vadat eszem hogy jobban essen elképzelem a nyári hajnali erdőt, mindent kristálytiszta harmat borít, a felkelő nap sugarai áttetszenek a fák levelei között és ott áll ez a csodálatosan szép állat, tomporán megrándul a feszes izom miközben egy odaszállt böglyöt próbál elzavarni. Na erre a tomporra gondolok én miközben egy finom szarvaspörköltet eszegetek főtt krumplival, kovászos uborkával, egy kevés vörösborral öblögetve. Ilyenkor az aperitif is kijár, egy pohárka unicum vagy jéger. Hát így szép élni.

Van nekem egy fényképem, még a telefonomban van, nyáron készült Mályiban egy hasonló alkalommal, a napokban sort kerítek rá, hogy megmutassam, aztán majd írok is róla, most azonban elköszönök, így is hosszabb lett ez az írás mint terveztem. Ja, még valami. Ha disznóhúst eszem akkor viszont nem nagyon szoktam arra gondolni miben is heverészik ez a derék háziállat. :)

Anyósom egy éve halt meg. A temetés után hozzám kerültek a levelek, találtam közöttük egy borítékot, egy levél és egy csekk volt benne. Egy másokat segítő alapítvány küldte. Anyósom jólelkű asszony volt, szívesen segített a rászorulókon. Valahogy úgy éreztem örülne neki ha tudná, hogy átvállaltam az alapítvány támogatását. Ezt követően a csekken lévő pénzt befizettem, majd írtam nekik egy emailt, hogy anyósom helyett írjanak be engem az adatbázisukba. Ezt ők köszönettel megtették.

Aztán egy rövid idő múlva megint jött egy csekk. Kicsit hümmögtem, de mivel csak 1700 forintról volt szó, befizettem. És egy idő után megint jött egy csekk, szintén egy szolid összegről. Ezt is rendeztem, de már kicsit morogtam magamban, hogy amikor én nyilvántartásba vétettem magam ennyi támogatásra ezért nem gondoltam. No majd írok nekik - gondoltam, de ebből nem lett semmi. Viszont nem sokkal később  megjött a következő levél is a szokásos csekkel. Az írás megint elmaradt, vittem a csekket a többivel együtt a postára. Az összeg a szokásos 1700 Ft volt. Mi az az 1700 Ft mostanában? Semmi. És megnyugodtam, hogy megint tettem valami jót. Aztán havonta jött egy levél, majd jött a november, kis naptárat is tartalmazott a boríték. Hát meg sem fordult a fejemben, hogy ingyen elfogadjam. Aztán jött a decemberi csekk, majd a januári. No mondom, most már tényleg írok. Bontom a borítékot, van benne egy kis műanyag valami, első körben hitelkártya toknak néztem. Aztán észrevettem, hogy van benne egy nagyon vékony nagyító is. Olyan amit az ember a tárcájában őriz, aztán ha az olvasószemüveg nincs kéznél egy ilyesmi nagyon jól jöhet. Kicsit meg is hatódtam.

Egyébként van nekem hasonló, 5-6 éve kaphattam, azóta is folyamatosan használom. Nagyon praktikus dolog, egy nagyító kis keretbe foglalva. Nem fogom kicserélni az újra mert igen szeretem, de azért lássuk be jó ötlet ez az apró ajándék. Az emberek szeretnek kapni valami ajándékot. Még ha meg sem közelíti az ezért nyújtott adományt. Természetesen most is befizettem az 1700 forintot. Összeszámoltam az egy év alatt mennyivel támogattam az alapítványt. 7 alkalommal, 12.000 forinttal. Igaz, az utóbbi időben már havonta jöttek a csekkek. Kíváncsian nézek a jövő év elé.

Amiért viszont ezt az egészet leírtam az a következő: itt ismerik az emberi természetet. Tudják, hogy az emberek egyszerre szívesebben adnak ki kevesebbet, valamint azt is, hogy értékelik az apróbb figyelmességeket. Természetesen az arányokra azért vigyázni kell, hogy amit adnak az ne legyen összemérhető a befizetett összeggel. A magam módján úgy fogalmaztam meg, hogy ügyes. Kérni is tudni kell, okosan, hogy aki adni akar szívesen adjon. Közel kell férkőzni az emberek lelkéhez. Mint az nálam is történt.    

Most tudtam meghallgatni azt a koncertet, amit legutóbb ajánlottam, azt a másodikat, a templomi verziót. Tényleg fantasztikus mű, ezt csak jól lehet előadni. Ez is nagyon tetszett. Úgy láttam ott ült az első sorban maga a Mester is, sőt a végén virágot is kapott. Sokat nem kellett utaznia, ő is ebben a bányászvárosban, Katowicében lakik. Egy dolgot nem értettem, hogy a hölgy a fehér ruhájában miért üldögélt ott. Úgy vettem észre azonkívül, hogy ott volt nem csinált semmit. Lehet, hogy a karmester felesége? Lehet, nem tudom.

Na szóval, szép volt, örülök, hogy megosztottam olvasóimmal. Egyébként Andrzej Wajda kiváló filmje a "Pan Tadeusz" megvan a YouTube-on, meg lehet nézni. Ha már koncert, akkor eszembe jutott egy régi írásom is, ami nekem akkor nagyon tetszett, most elolvasva most is tetszik. Régen amíg az előző helyemen voltam volt egy olyan lehetőség, hogy a szélre ki lehetett rakni olyan írások elérhetőségeit amelyeket az ember sikeresnek tartott. Sajnos egyelőre ez a lehetőség nincs meg, így aztán így fapados módon ajánlanám a tisztelt olvasóim figyelmébe.

Persze igyekszem nem úgy járni mint az egyszeri leányzó, aki mikor egy-egy legényt beengedett magához mindig csak egy pár papucsot kért tőlük, aztán mikor az idő felette is eljárt minden belopózó férfiember egy-egy pár papucsot kapott hajnalban a távozáskor. Tehát rövidre fogva a dolgot nem szeretnék új írások helyett régieket ajánlgatni, de azért a jobbak csak megérdemelnek egy újraolvasást. Tehát az írás az egyetemi karácsonyi koncertről itt olvasható:

http://morgomedve.blog.hu/2007/12/22/karacsonyi_koncert_2007

Van benne egy link, sajnos az ismert okok miatt nem működik, de innen elérhető az is:

http://morgomedve.blog.hu/2006/11/11/en_es_az_enekles

Jó olvasást kívánok! :)

Én ezt a Wojciech Kilart nem túl régen fedeztem fel. Véletlenül vettem fel videóra az egyik művét, az "Exodus"-t. Mint ahogy azt le is írtam két éve.

A műsorújságban már a múlt héten észrevettem, hogy hétfőn lesz vele egy beszélgetés, meg az "Exodus" is, no mondom, feltétlenül ajánlom majd a Morgómedve olvasóinak. Vasárnap reggel aztán nagy lendülettel leültem megírni a posztot amikor láttam, hogy 0.10-kor kellene a TV készülékek előtt ülni, így letettem róla. Ekkor már az emberek nagy része alszik nem pedig TV-t néz. Én is úgy gondoltam, hogy majd beprogramozom a videót és alszom én is. Aztán délután szundítottam egy keveset, tudtam, hogy nem fogok tudni könnyen elaludni, hát megvártam a filmet. Érdekes volt, nem gondoltam volna hogy egy idős emberről van szó, meg azt sem, hogy sok filmet láttam aminek ő komponálta a zenéjét. Mint megtudtam Andrzej Wajda és Krzisztof Zanussi összes filmjének ő volt a zeneszerzője. Némelyikből bemutattak egy-egy rövid részletet is. Tényleg nagyon jól sikerült filmzenék voltak, kiváló aláfestét biztosítva a vásznon látottaknak. Emlékszem, hogy amikor Andrzej Wajda "Pan Tadeusz" című filmjét először láttam egyből megragadott a menyegzőn játszott Polonéz. Mint a szerző elmondta ez annyira népszerű manapság is, hogy gyakran választják különböző bálok és szalagavatók nyitó zenéjének, illetve a nyitótánchoz.

Érdekes film volt, hiába éjszaka vetítették figyelmesen végig tudtam hallgatni. Utána következett az "Exodus", ami újabban lett a kedvencem. Na ezt már nem néztem végig, hanem felvettem. Majd a napokban meghallgatom nyugodtan. Találtam két újabb verziót is, ha valaki szívesen meghallgatná. Itt csak hallgatni tudjuk, viszont látjuk a zeneszerzőt is:

Én inkább ezt ajánlanám, itt van zenekar és kórust is: