Morgómedve

A Médiában a riporterek és riportalanyok 2 napja papagájként ismételgetnek egy szót, ami köszönő viszonyban sincs a történtekkel. Minden médiamunkás aki ad magára arról beszél, hogy Gy. F. és hívei meghekkelték M. A. beszédét. Pedig szó sincs meghekkelésről, ami történt az a beszéd megzavarása. Vagyis mikor a nagyobbik baloldali párt vezetője el akarta kezdeni beszédét a tömeg egy szót skandált, amiben összefogásra biztatta a szónokot és ezzel megzavarta annak beszédét. Meghekkeléséről akkor beszélhetnénk, ha megszerezték volna a beszédet és felhasználták volna valamilyen formában. Például valaki feltöri a nagy párt számítógépét, megkeresi az ominózus beszédet és letölti vagy lemásolja. Ez lett volna hekkelés. Így viszont csak egy beszéd megzavarásáról beszélhetünk. Ami nem ugyanaz. Viszont kétségtelen, hogy így nagyobbat szól. Még ha nem is igaz. De hát ilyen világban élünk.

Ezúttal Mályiról és a kutyákról szeretnék írni. Az apropót az adja, hogy leszedtem a telefonomról fél év képeit és találtam ott néhány képet Morzsi egyik leszármazottjáról, a legfiatalabbról is, akit én csak Legkisebb Morzsinak szoktam hívni. Miután ritkán írok róluk és a blog helyének megváltozása miatt a régi írások is csak nehezen érhetők el kicsit összefoglalnám a dolgot ezekkel a kutyákkal.

Morzsi, a másik kettő anyja 2011/2012 telén ment el. Öreg is volt már, nagyon hideg is volt azon a télen, elpusztult szegény. A 2012-es nyarat már csak 2 kiskutyával nyaraltam végig, az egy év különbséggel született Morzsi utódokkal. A tavalyi nyár azzal végződött, hogy a kutyák gazdája egyre ritkábban engedte át őket, annak ellenére, hogy korábban telente elég jelentős mennyiségű pénzzel támogattam a téli kutyatartást. Tavaly télen érthető módon ez már elmaradt. Közben a gazdi is elkezdte hirdetni a telkét és a házát, gyakran mentem ki úgy hogy üres volt a porta. Valahol falun vagy városban éltek. Aztán megjött az idei nyár, időnként megjelentek, művelgették a kis földet a senki földjén a ház körül, de a kutyák nem mindig jöttek velük. Aztán megjelentek ők is, de be voltak zárva az udvarra. Tudomásul vettem és mikor mentem a telekre direkt tettem egy kerülőt, hogy ne az orruk előtt jöjjek el mint azelőtt. Így éldegéltünk, ők ott, én meg itt, a telken.

Aztán egyszer csak megtört a jég. Békésen olvasgattam az udvaron amikor megjelent a legkisebb az udvaron. Ő is érezte a helyzet szokatlanságát, nem lerohant mint korábban szokott, hanem szép lassan jött oda. Morzsi biztos rohant  volna. Természetesen nagy volt az öröm mindkét részről. Aztán lefeküdt egy kicsit, majd megint odajött, megsimogattam, ezután megint lefeküdt egy másik helyen. Úgy éreztem, hogy neki is szokatlan a helyzet. Akkor még nem tudtam, hogy szökött, tehát lehet, hogy őt még ez is nyomasztotta. A lényeg, hogy ott volt valamennyit, aztán ha már szabad volt járt egyet az utcán is, majd eltűnt. Gondolom hazament. Aztán ez még megismétlődött néhányszor, később már úgy hogy ott is aludt. Ez az állapot úgy ért véget, hogy eljött érte a gazdi meg az élettársa és hazavitték. Többé nem jött, valószínűleg újabb javítások következhettek a kerítésen. Talán meg nem kötötték. Én azért nagyra értékeltem, hogy felvállalva, azt is, hogy a gazdája esetleg megbünteti, átszökött hozzám. A tesója a Kismorzsi nem jött, ő azért mindig mujább volt.

Készítettem néhány képet, sajnos nem a legjobb minőségűek lettek. Valahogy ebben a felemás helyzetben nem igazán volt kedvem még a fényképezéshez sem. Gyanítom ezek a legutolsó képek, de ezt még majd meglátjuk.

Végezetül egy örömhír is van. Tegnap a volt Cora mellett láttam azt a kóbor kutyát amiről 4 éve írtam. Kicsit megkopott, de él. Lefényképezni nem tudtam mert nem voltam egyedül, de azért sem tudtam volna mert futott valahová. Azért ennek örülök, gyakran eszembe jutott mikor arra jártam.

Azért a panellakásnak is vannak előnyei. Ezúttal az, hogy nem kell szénmonoxid mérgezéstől tartanunk. Nem kell szoronganunk ha a hírekben azt halljuk, hogy már megint gyilkolt a szénmonoxid, amely valóban alattomos gáz, csak akkor érezzük meg amikor már többnyire késő. Ezért aztán tényleg úgy érzi az ember, hogy ha fennáll a szénmonoxid keletkezésének a veszélye akkor be kell szerezni egy olyan érzékelőt, amely képes érzékelni azt.

És az ember elindul a boltba szénmonoxid érzékelőt venni. A kínálat elég gazdag, van olcsóbb van drágább, sőt egészen drága is. Az ember meg csak néz és nem tudja eldönteni melyiket vegye meg. Természetes dolog, hogy első blikkre a legolcsóbbra gondol. Aztán elkezd gondolkozni, hogy vajon mi lehet a különbség a legolcsóbb és a legdrágább között? A legolcsóbb az ennyi pénzért nem is fogja érzékelni a gyilkos gázt, míg a méregdrága garantáltan érzékeli? Vagy ha az is üzembiztosan érzékeli akkor miért kellene a drágábbat megvenni? Gondolom olyan érzékelőt csak nem engednek forgalmazni ami csak időnként jelez vagy csak akkor amikor már túl késő. Ilyenkor jön a segítség a médiából: érdemesebb a drágábbat venni. Miért érdemesebb? Mert az olcsóbb nem érzékeli a gázt? Vagy nem időben? Akkor mitől szénmonoxid érzékelő?

Az a baj ezekkel az érzékelőkkel, hogy nem lehet meggyőződni arról, hogy üzemképesek-e egyáltalán. A mérőműszereket időnként hitelesíteni kell. Egy tűz- vagy füstérzékelőnél ez nem gond. Csinálok egy kis füstöt, vagy melegítem ha arra érzékeny és akkor annak működnie kell. A hőmérők működéséről sem nehéz meggyőződni, a konyhai mérlegek hitelesítése sem jelent gondot. A nehézség ezekkel a szénmonoxid érzékelőkkel van. Az ember elő tudna ugyan állítani szénmonoxidot is, de azért ezt nem ajánlanám senkinek. Nem beszélve arról, hogy kellene egy hiteles kontroll műszer is amihez a mért értéket hasonlítanám. Így aztán tényleg nem marad más, mint megvenni a legdrágábbat, bízva az üzleti tisztességben, hogy ha ennyit elkérnek érte tényleg rábízhatom a saját és családom életét.

Mint ahogy legutóbb jeleztem, vasárnap este ismét érdemes lesz a TV készülékek elé ülni, ugyanis a Kosztolányi Dezső regényéből készült "Pacsirta" című filmet vetítik a Duna TV csatornáján 21.15-től.

Nagy film ez "Pacsirta", méltán került be az 53 legjobb magyar film közé. Maga a film alapját képező regény is a legjobbak közül való és a két főszereplő kiválasztása is a lehető legjobb választás volt. A történet röviden annyi, hogy egy vidéki kisvárosban él két idősödő ember a lányukkal, aki még nem ment férjhez, már valószínűleg nem is fog, és ezt tudja a két idős ember is. De azért mégiscsak felvillan a remény amikor Pacsirta végre rászánja magát, hogy egy hétre magára hagyja szüleit és elutazzon rokonlátogatóba. Oda ahol a birtokon van egy özvegyember is két kicsi gyerekkel, akiknek gondos, szerető anya kellene. És hát persze az ispán mellé is elkelne a gondos asszonykéz, aki rendbe tartaná őt is és a háztartást is. Valahol titkon mindhárman bíznak benne, hogy talán megoldódik Pacsirta sorsa is ezzel a rokonlátogatással. Sajnos Pacsirta tapasztalatlan a társasági összejövetelek dolgában, így aztán egy rossz megszólalásával kútba esik ez az esetleges lehetőség is.

Miközben Pacsirta a vidéki rokonokkal van az otthon maradottak felfedezik a világot. Ismét emberek közé járnak, amelyről már régen leszoktak az elmúlt évek során. Újra felfedezik a színházat, a vendéglőt, a különleges ételeket. Ma úgy mondanánk, élnek. Ennek a szabadabb életnek szakad vége amikor teljesen váratlanul betoppan Pacsirta, és ők egyik pillanatról a másikra visszazökkennek régi életükbe. A tükrökre ismét takarók kerülnek, a csillár 6 izzója közül 5 ismét sötétbe borul. Persze az elutazás és a megérkezés között sok minden történik. Drámai ahogy a szülők rádöbbennek, hogy milyen lehetetlen életet élnek, ha életnek lehet ezt egyáltalán nevezni, és mindez Pacsirta a csúnya, pártában maradt lányuk miatt van. Az apa - Páger Antal játssza - ki is mondja, hogy nem szeretik Pacsirtát. Az anya - Tolnay Klári - rémülten szinte iszonyodva tiltakozik, de belül maga is tudja párjának valahol igaza van.

Még egy dologra kitérnék. Mikor én először láttam ezt a filmet azt hittem, hogy Nagy Anna - aki Pacsirtát alakítja - az életben is így néz ki. És nagyon sajnáltam. Aztán persze láttam más filmekben is és örömmel nyugtáztam, hogy a maszkmesterek sem véletlenül kapják a díjakat és kitüntetéseket, az ő munkájuknak is megvan a maga tudománya, azt is lehet művészi szinten végezni. Hát itt remekeltek akik Pacsirta külsejének megformálást végezték. Az ember egy pillanatig sem csodálkozik, hogy még a mafla, kissé ragyás képű Cifra Géza is hamar elmaradozott a háztól.

Végezetül szokásainknak megfelelően nézzük meg mit ír a http://www.port.hu

http://port.hu/pacsirta/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=34574045&i_topic_id=1

Ha valaki lemaradna róla hétfőn 21.20-kor megnézheti a Duna World-on.

Még valami. Nemrégiben mikor elolvastam a regényt írtam róla. Itt el lehet ezt is olvasni.

Ülök a gép előtt és nem tudom miről írjak. A "Pacsirtát" Páger Antallal és Tolnay Klárival csak vasárnap vetítik, ahhoz még korán van. Készülök írni egy újonnan felfedezett mustárról, de éppen most cseréltem gépet (egyik öreg gépet kicseréltem egy másik öreg gépre) a képek meg a másikon  vannak, úgy hogy ezzel még várok egy kicsit. Régi tervem, hogy írok egy sorozatot az egyetemi címekről és a tudományos fokozatokról (kandidátus, Phd, nagydoktor, akadémiai doktor, díszdoktor és társai). A kisdoktori címet külön említem, mert az nem tudományos fokozat, de azt sem adják ingyen, sőt nagyon is meg kellett érte dolgozni. Szóval ezekről szeretnék írni meg hogy milyen kapcsolatban vannak az egyetemi oktatói beosztásokkal. De hát ez nagy terület, én meg most nem nagyon érek rá ilyesmire, de azért erre is sort kerítek majd egyszer. Aztán írni kéne a kis cimborámról Mályiban, a Legkisebb Morzsiról, aki többször átszökött hozzám a nyáron, de hát ehhez kép is jó lenne, az meg a másik gépen van. Régóta szeretnék írni a Facebook előretöréséről és az iwiw feladásáról is, de ez sem egy kis terület. Aztán vannak anyagaim a nyelvtanulásról való elmélkedéshez is. Így aztán inkább csak jelzem, hogy megvagyok, viszonylag jól és hamarosan jelentkezem valami komolyabb dologgal is.

Van egy TV műsor amit szombatonként lehet látni 20.20-kor a Duna World-ön, viszont a sorozatcíme az, hogy Poénpéntek. Ami nem lenne rossz, ha a műsor péntekenként lenne, ez viszont szombaton van, szombat esténként. Akkor miért is Poénpéntek a sorozatcím és nem Poénszombat? Egy valamire gondolhat az ember, hogy valamikor ez a műsor péntekenként volt látható, viszont idővel átkerült szombatra, de a sorozatcím maradt. Mindenesetre hálás lennék ha valaki felnyitná a szememet és megmagyarázná a dolgot.

Egyébként a műsor amit ilymódon ajánlanak szellemes és élvezetes néznivaló, "Szálka, avagy Bagi és Nacsa megakad a torkán" a címe, ami egy csacskaság, nem nagyon utal a műsor tartalmára. Mikor indult emiatt nem néztem, mert nem tetszett a címe, de aztán néhányszor belefutottam és leküzdve a cím iránti ellenszenvemet rendszeres nézőjévé váltam. Ilyenkor szombaton mindig valamelyik korábbi műsort ismétlik, az eredeti produkciókat időnként az M1-en lehet látni. 

És ha már műsorokról van szó holnap este vetítik  21.15-kor a Duna Televízió csatornáján Fábri Zoltán filmjét a "Húsz órát". Maga a film megérdemelten került az 53 legjobb magyar film közé, ha majd elkészítem a saját 53-as listámat én sem hagyom majd ki. Van benne egy jelenet, amikor az egykori módos gazda látogatóban van a falu téeszelnökénél, éppen ebédidő van, a vendéget meginvitálják az asztalhoz, amit az el is fogad. Aztán Páger Antal - ő alakítja a főszereplőt, Jóskát - a leves kiszedése után szed m a g á n a k a főtt húsból, majd félreteszi tálat a szomszédos komódra. Vagyis a vendégnek nem járt a főtt húsból. Félelmetes a jelenet, a megaláztatás szinte tapintható. Pedig a filmbéli Jóska csak törleszt. Azt törleszti amikor gyerekkorában a szülei cselédként szolgáltak a zsírosgazdánál, az a cselédeivel ebédelt. Levest ehetett mindenki bármennyit, de húst csak neki lehetett szedni a tálból. Aztán az egyik gyerek is szeretett volna egy kis húst és az apja áthágta a szabályt és adott neki egy darabot. Nem vette el senki tőle, nem szólt senki egy szót sem, de lázadó cselédnek másnap már nem volt munkája.

Hát ezt ez az esetet törlesztette le a Jóska. Írhatnám, hogy már ezért a jelentért érdemes megnézni a "Húsz órát" de nem igaz, mert van még egy jelenet, amikor Görbe János két kezével húzza szét a mellén az inget, és úgy biztatja a rend őrét, hogy oda lőjön. Persze az nem mer lőni, csak társaival együtt menekül a teljesen elkeseredett, magából kivetkőzött ember elől. Egyszerű emberek Sánta Ferenc regényének a hősei kiket a sors hol ide hol oda vetett. Aztán volt aki a jó oldalra került volt aki a rosszra. De a legrosszabb az egészben az volt, hogy igazából senki sem tudta hol a jó és hol a rossz oldal. 

Hát ilyen film ez a "Húsz óra". Örülök, hogy holnap felvehetem és eltehetem a többi értékem közé. Javaslom olvasóimnak is, tartsanak velem. Holnap, vasárnap este 21.15-kor láthatjuk a Dunán. 

Momentán viszonylag jól érzem magam. És ehhez csak annyi kellett, hogy kikapcsoljam a TV-t, elővegyek néhány kazettát amin jó zenék vannak, ezeket valamikor még én vettem fel, beletegyem egy walkmanbe, fejemre tegyek egy jó dinamikájú sztereó fejhallgatót és máris minden megvan ahhoz, hogy jól érezzem magam. Persze csak itt és most, mert azért van nekem gondom elég mostanában. Most viszont tényleg nagyon jó, hogy nem szól a TV, helyette a Muzsikás együttest hallgatom. A walkman egy kínai tucatdarab, de nagyon jó minőségű. És a fejhallgató is igazán jófajta, volt vagy 2500 Ft mikrofonnal együtt. Úgy hogy ez nekem most így jó.

Azért borzasztó volt már ez a sok politika minden csatornán és az acsarkodás minden fronton. Tudom nem sokáig tart ez a TV undor, de időnként be kell iktatni ilyen estéket is. Nem fogok lemaradni semmiről, illetve ha le is maradok nem vészes, nyugdíjas vagyok, a társadalom nélkülem is elboldogul, nem vagyok meghatározó eleme a gazdaságnak sem. Így aztán szól a zene én meg szép komótosan internetezgetek. Megválaszolom a napközben kapott leveleket, elolvasom Jilly Viktor véleményét a nyelvtanulásról, nyelvoktatásról. Ha valaki szintén elolvasná itt megtalálja őket:

http://www.nyelvtanulas.abbcenter.com/?id=9689&cim=1

http://mno.hu/migr_1834/ne-az-angol-legyen-az-elso-idegen-nyelv-882817

http://www.prohuman.hu/hu/sajtohirek/827

Valamikor régen én is szívesen megnéztem a TV-ben a nyelvórákat amelyeket kisiskolásoknak tartott. Fel is vettem ezeket kazettára, de aztán jöttek az ínséges idők amikor nem volt üres kazettám, így ezek áldozatul estek más műsoroknak. Mostanában viszont alig van mit felvenni, ami sajnálatos. Vagy nincsenek felvételre érdemes új filmek vagy pedig sok az ismétlés, amik viszont már megvannak.

Visszatérnék még erre a Timur-ra és "bandájára". A visszajelzésekből úgy veszem észre kevés muníciót adtam ahhoz, hogy rá lehessen jönni, ki is az író aki így fogalmazott a "Timur és csapata" kapcsán.  Kicsit segítek. M.Gy. a monogramja. Úgy gondolom ennyi segítség elég lesz. Közben lejárt a kazettám, kicserélem egy Beatles-re. Ritka tehetséges társaság, még ma is élvezet hallgatni őket. És tényleg jól érzem magam. Nem sok kellett hozzá.

Nehéz idők járhatnak a mutatványosokra is. Most 3 hete, hogy megjelentek a közeli téren, felépítették hatalmas sátrukat ahol a dodzsem autóknak kellett volna örömet okozni a város gyerekeinek, de ez az örömszerzés elmaradt. Azért maradt el mert csak nagyon kevesen voltak kíváncsiak erre az attrakcióra. Gondolom nem a gyerekek játékos kedve fogyott el, inkább a szülők és nagyszülők pénztárcájában apadhattak el az erre szánható források. Vagyis nincs pénz dodzsemre. Egyébként mi oka lett volna, hogy a két hét alatt amíg itt tanyáztak csak két alkalommal láttam egy-egy kocsit mozogni a hatalmas placcon. Persze tudom, az hogy én kinézek naponta kétszer az erkélyemről nem számít nagy mintának, de azért úgy hogy naponta többször eljövök kocsival vagy gyalog mellettük és nem látok semmi mozgást már csak jelent valamit. Mint ahogy az is, hogy két hét múltán vasárnap reggel kezdték felszedni a sátorfájukat és nem hétfőn vagy kedden. Vagyis tudták azt, hogy hiába van vasárnap, számottevő látogatóra nem számíthatnak, így aztán pakoltak.  

Azért ezen a dolgon én nagyon csodálkozom. Mert kétségtelen, hogy kevesebb az emberek pénze, de azért a gyerekeknek még mindig igyekeznek megadni a szülők és nagy szülők azt amiről tudják, hogy a gyerekeknek örömet okoz. Csak látták a gyerekek is meg a szülők is, hogy a bolt mellett dodzsem van és szombat vasárnap mikor nincs iskola elhozhatták volna őket. Nem hozták. A gyerekek sem kérték őket, hogy menjenek el? Nem tudom, nem is értem én ezt az egészet. 

Az én sógorom akkor volt gyerek amikor bekerültem a családba. Már hónapokkal a nyári szünet előtt gyűjtötte a pénzt, hogy majd ha eljön a nyár egy nap felviszik a fővárosba a Vidám Parkba ahol annyit dodzsemezhet amennyit csak akar. Mert azt szerette legjobban. És erre a fedezetet a több hónapos pénzgyűjtés biztosította. Vidám élet volt akkoriban ott. Minden autó foglalt volt, nagyszülők kopott ízületeikkel szaladtak, hogy kocsit foglaljanak az unokának. Fiatalok is beültek, mindenki élvezte a vezetést és az ütközéseket. Ismeretségek kezdetét jelentett egy-egy menet ezekkel a strapabíró autókkal. Most meg ez a magányos kisgyerek egyedül autózgatott mindaddig amíg az automatika engedte. Nem volt társ, nem volt kivel ütközni és nagyokat nevetni. 

Az igazsághoz tartozik, hogy a sátor mögött volt még egy kis körben forgó attrakció amikre fel lehetett ülni, gondolom inkább a kicsiknek. Ezt nem láttam, de mivel egyáltalán nem láttam tömegeket sehol gondolom annak kihasználtsága sem lehetett jobb.

És ha már itt tartunk szomorúan veszem tudomásul, hogy tényleg megszűnt a Vidám Park. Tudom egy-két dolog megmarad és így miénk lesz az egyedüli Állatkert ahol fel lehet ülni a hullámvasútra és az óriáskerékre is. De most is azt mondom amit már egyszer leírtam: egy országnak kell, hogy legyen egy Vidám Parkja ahová bármikor el lehet vinni jutalmul azokat a gyerekeket akik ezt igénylik és megérdemlik. Ha nem éri meg a működtetés akkor is. Állampolgári jogon. Számomra is nagy élmény volt egy napra felmenni a Vidám Parkba és az volt a felségem öccsének is. Ez az élmény a jövő gyerekeinek sajnos már nem adatik meg. Kár.

Végezetül egy kép erről a mi dodzsemünkről:

A híres író a vendég a stúdióban. Szóba kerül egy bizonyos Timur Verdes nevű író is. A neves író megjegyzi, hogy ő sem ismeri, ő csak Timur és b a n d á j á r ó l hallott. Én meg megdöbbenek, mert az én emlékeimben Timur és csapata korántsem bandaként él, hanem segítőkész gyerekcsapatként, akik önzetlenül segítették azokat akiknek segítségre volt szükségük, köztük azokat akiknek valamelyik hozzátartozója a fronton szolgált. Amikor ezt a regényt olvastam én úgy éltem meg ezt a történetet, hogy példaképül szolgált nekünk gyerekeknek a helyes viselkedésről, a barátságról és az önfeláldozásról. Most meg nagy hirtelen banda lett belőlük.

Hát ez nem volt elegáns dolog. Bízom benne, hogy a híres író egyedül marad ezzel a véleményével és már ő is megbánta azóta. Van úgy hogy az ember jópofa vagy trendi akar lenni, mond valamit, aztán utána csak röstelkedik a kijelentése miatt. Ha így van felmentem fiatalkorom kedvenc íróját, akinek első regényét még az "Új írás"-ban olvastam a hatvanas évek végén a javítóintézetbe zárt fiúról és szerelméről. És amely regény vagy novella nagy hatással volt rám. Mint azok a regények is amelyeket az első időszakában írt. Ez az időszak nálam azzal ért véget mikor megírta riportkönyvét a bűnről, a rendőrökről és a börtönökről. Ezt követően már semmit nem olvastam el tőle. 

Szerdán kora délután néhány kollégával elutaztunk Balatongyörökre a szokásos őszi konferenciánkra. Szép időben utaztunk, gyorsan haladtunk. Ma már ezt a távolságot meg lehet tenni elég gyorsan, úgy hogy csak egyszer áll meg az ember egy kávéra. A szerda még csak az érkezés napja, ilyenkor még semmi komolyabb dolog nem történik. Ez egy olyan konferencia amelynek résztvevői nyolcvan százalékban évről évre ugyanazok, tehát mondhatni mindenki ismerős. Aki meg nem az majd lesz. Érkezés után az ember elhelyezkedik aztán vacsora előtt még lehet beszélgetni, sörözgetni amit aztán vacsora után is lehet folytatni.

A vacsora természetesen svédasztalos rendszerű, elég széles választékkal. A fogyókúrámra való tekintettel nem ettem sokat. Egy kevés sertéstokánnyal indítottam tarhonyával, ezt követően ettem még néhány szelet vékonyra vágott marhahúst valami barna színű mártással. A köret ez esetben burgonyakrokett volt. Mivel nem ebédeltem, illetve nem eleget, desszertként elfogyasztottam még két kisebb sertésbordát valami májas töltelékkel valamint egy darab pulykafasírtot. Lelkiismeretem megnyugtatására úgy gondoltam, hogy a tokány volt az ebéd az utóbbiak pedig a vacsora. Ezután a többiek folytatták a beszélgetést, mi pedig visszavonultunk néhány fontos dolgot egyeztetni a másnapi konferenciával kapcsolatban. 

Másnap a svédasztalos reggeli után kezdetét vette a munka is. Elfoglaltuk helyeinket a konferencia teremben és figyelmesen hallgattuk az előadókat. Mire elérkezett a szünet már kelendő volt a feltálalt sajtos, tejfölös, fokhagymás lángos is. Én elég sokat ettem reggelire (a sült bacon szeletek fenségesek voltak) így egy üveg sörrel vonultam félre a boldogan tízóraizó tömegektől. Mire megittam a kávémat már terelt is bennünket befelé a levezető elnök. Már csak 2 előadáson kellett megőrizni éberségünket, aztán következett az ebéd. Ami kitűnő volt, mint minden az Aranyhíd Panoráma Hotelben. Ebéd után alkalom nyílott egy kis pihenésre is a délutáni előadások előtt. Egy szünet közbeiktatásával 5 óráig üléseztünk, akkor megnéztünk egy filmet amely az alapítvány 20 éves működését foglalta össze bőséges képanyag segítségével.

Este 7-kor kezdetét vette az ünnepi vacsora ahol kitüntetések átadására is sor került. Három volt hallgatóm is elismerésben részesült, ők dolgozataikkal pályáztak, ezeket ismerték el a bírálók. Ketten levelezős hallgatóim voltak, egy pedig nappali tagozaton járt hozzám. A vacsora részleteivel nem terhelném az olvasót, a lényeg, hogy finom volt. Nem ettem sokat, nem akartam tönkre vágni az éjszakámat. Inni is csak a pohárköszöntőhöz járó unicumot ittam meg valamint később egy korsónyi jó hideg sört. Én 10 felé mentem el lefeküdni de sokan voltak akik késő éjszakáig énekeltek. Ez azonban nem gátolt meg senkit abban, hogy másnap reggeli után ismét ott üljön az előadóteremben. És ez dicséretes dolog, valljuk be. Persze ez a péntek már egy rövid szekció, ebéd után lehet hazamenni. Mint ahogy mi is megindultunk, hogy egy rövid kávézás után hazaérkezzünk. 

Kicsit mozgalmas időszakot zárok le ezzel a konferenciával, rengeteg helyen fordultam meg augusztus 23 óta, amikor is felavattuk a képeket a "Ligetben". Most a fogyókúrám szempontjából egy nyugodtabb időszak következik, remélem sikerül pár kilótól megszabadulnom. Ami nagyon jó lenne, több szempontból is. Bízom benne, hogy sikerülni fog. Majd beszámolok róla.