Morgómedve

Megint megszívtam, mert lusta voltam megnézni, mennyibe is kerül a virsli amit levettem a polcról. Még akkor sem esett le a tantusz mikor a pénztárnál fizettem, igaz akkor arra koncentráltam, hogy találjak 600 forintnyi aprót. Bár ha fel is tűnik a virsli ára nyilván akkor sem mentem volna már vissza. A lényeg, hogy kifizettem a 4 darab zsemléért és a két csomagnyi virsliért 1634 forintot és jöttem haza.

Este nézegettem a blokkot és igencsak meglepődtem. Kiszámoltam, hogy a másnapi reggelim meglehetősen húzós lesz. Ha megeszem három darabot (ami nem egy nagy mennyiség) akkor darabonként 200 forintomba fog kerülni ez a reggeli. Nem semmi, egy darab virsliért ennyit elkérni. Ami egyébként 3200 forintra jön ki, kilónként. Hát ez már majdnem téliszalámi ár. Pedig azzal azért jóval több munka jár, nem beszélve a belevalókról. Persze piacgazdaság van, úgy látszik mindenki annyiért adja az áruját amennyiért akarja. És ez azért nagyjából jól is van így. De azért mégsem mentem fel sem a kereskedőt sem a gyártót, nem tudom melyikük a ludas. Szerintem egy rendes cég ismeri a tisztes haszon fogalmát és ennek megfelelően adja el, illetve árazza be a termékeit. Én úgy gondolom nem létezhet olyan sertésvirsli amelynél ez az ár megfelelne a fenti elvárásnak. Ezen valószínűleg nagyon nagy üzleti haszon van, ami szerintem nem elfogadható. Erkölcsileg. Persze tudom, kapitalizmus van, a pénz beszél, de mégis rosszul esik a dolog.

És hogy miért nem néztem meg az árát? Mert lusta voltam lehajolni, lusta voltam elővenni a pénztárcámból a kis lapos lupémat amit akkor szoktam használni ha nincs velem szemüveg, de leginkább azért mert bíztam abban, hogy lehet, hogy drágább lesz mint egy átlagvirsli, de ez nem lesz indokolatlanul és irritálóan drágább. Hát az lett. A tanulság mint mindig, hogy meg kell nézni az árakat. Punktum. Sajnos ez van.

Lassan filmes bloggá válik a Morgómedve amit nem szeretnék, de ez amit most ajánlok tényleg jó film. De mielőtt írnék róla, elmondom, hogy a "Jó estét nyár, jó estét szerelem!" tényleg megtörtént eseményt dolgoz fel. A nyáron olvastam róla, a részletekkel nem terhelném az olvasót, a lényeg, hogy a magát külföldinek kiadó fiút a bíróság jogerősen halálra ítélte és az ítéletet végre is hajtották. És akkor nézzük ezt a holnapi filmet.

A "Jó estét, Mrs. Campbell!" egy igazi klasszikus filmvígjáték. A főszerepet Gina Lollobrigida játsza, de a szereplők között megtalálhatjuk Telly Savalast is, vagy ahogy sokan ismerik Kojak felügyelőt. A történet jól ki van találva. Arról, szól, hogy a háború alatt egy fiatal lány három amerikai katonával is intim kapcsolatba kerül, ezekből a kapcsolatokból születik Gina, a lánya. Miután nem volt kideríthető végül is ki az apa, mindháromtól felveszi a havonta érkező hozzájárulást a gyermekneveléshez. Végül is érthető, vagy - ahogy a filmben is fogalmazott - húzott volna sorsot közöttük? Így aztán meglehetősen jó módban neveli fel lányát. Nem is lenne semmi gond, ha egyszer csak nem érkeznének meg családostól az egykori katonák, hogy fiatalságuk színhelyén, egy olasz kisvárosban emlékezzenek a régi időkre. És természetesen mindhárman látni szeretnék a lányukat...

Gondolom a fentiek alapján mindenki el tudja képzelni milyen nehéz lesz ezt úgy levezényelni, hogy ne derüljön ki az igazság. Igazi vígjáték ez a film, a klasszikus receptek alapján elkészítve, a végén természetesen a happy end sem marad el. Másfél órás felhőtlen szórakozásban lehet részünk ha 24-én kedden 18.00 órakor az MGM csatornára kapcsolunk. Ha valaki lemaradna, megnézheti az ismétlést másnap reggel 7.50-kor.

Azt hogy mit ír a http://www.port.hu a filmről még mindig nem tudom belinkelni, de a jövő héten megtanulom, hogy kell.

Jó volt az első rész. Sokszor láttam már, legutóbb olyan 3 hónapja, a Megyei Könyvtárból vettem ki, be is gyűrte a videóm, azt hittem leharapják a fejemet, de nem harapták le. Kellemes meglepetés volt. Meg is fogadtam, hogy videó kazettát nem kölcsönzök többé, ciki lenne minden harmadikat úgy visszavinni mint ezt. Szóval nagyon jó volt az első rész és pont a legizgalmasabb résznél ért véget. Izgatottan várom a holnap estét, amikor is 21 órakor a Duna TV-n megnézhetjük a folytatást. Megismételném amit múltkor írtam, a film megtörtént eseményeket dolgoz fel.

A múltkor elfelejtettem megírni, hogy ha véget ért a film akkor se hagyjuk ott a TV-t mert az utána következő magyar film is megérdemli a figyelmünket. Ez volt egy hete a "Te rongyos élet!" című film. Most nem követem el ugyanazt a hibát, tehát felhívom a figyelmet, hogy rögtön az ajánlott filmem után következik a "Tizedes meg a többiek". Ez is nagyon jó film, méltán került be a MMA tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar film közé. Én bevenném a legjobb 20 közé is.     

A hétvégém kicsit húzós volt, mint azt előre jeleztem is. Pénteken délelőtt részt vettem a VII. Fazola Fesztivál részeként egy négy előadásból álló tudományos konferencián, délután pihentem egy kicsit, aztán átbuszoztam a hegyen az egykori Bartók Béla Művelődési Házba egy szakestélyre, szintén az előbb említett fesztivál részeként. Jó szakestély volt, jól éreztem magam. Nem maradtam sokáig, másnap is kötelezettségeim voltak.

Szombat reggel kiautóztam a Bükkbe Ómassára, ahol folytatódtak az előző napi rendezvények. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, végig szemerkélő esőben zajlottak az események. Nem is maradtam délutánra, egyébként is hátra volt még egy esti programom a Leányvári Boszorkák Baráti Társasággal. Ők is már második napja ünnepeltek, de hát egyszerre nem tudtam két helyen lenni, így ezúttal csak a szakestélyre jutottam el. Megígértem viszont, hogy ha egy következő alkalommal is egybe esne a két esemény, akkor az ő rendezvényeiket részesítem majd előnyben. Egyébként a szakestély jó volt, ügyesen megszervezték és lebonyolították. Én is kaptam ajándékot, egy névre szóló kulcskarikát, amely emléket állít a kétnapos rendezvénynek. A kulcskarika hátsó része ugyanakkor sörbontóként funkcionál.

A Fazola Fesztiválon kint volt a helyi TV is, egy 3 perces tudósításukat megnézhetjük ha az alábbi linkre klikkelünk:

http://minap.hu/mivid.php?ext.a39826 

Végezetül visszautalnék egy augusztus 26-i írásomra amikor említettem, hogy néhány nappal korábban felavattuk a "Liget" elnevezésű kocsmában azokat a selmeci tárgyú festményeket melyeket néhány vállalkozó kedvű fiatalember a nyári szünetét feláldozva festett meg. Az eseményről készült képek felkerültek az Internetre, itt megnézhetők:  

http://tinyurl.com/n59j6o2

Az idősebb generáció jól ismeri ezt a filmet, nekik inkább csak a figyelmüket szeretném felhívni rá. A fiataloknak is ajánlanám, bár ők máshoz vannak szokva, de biztos vagyok benne, hogy ők is jó filmnek fogják tartani ha megnézik. Nekem kedvenc regényem és kedvenc filmem amiről most írok. Megtörtént eseményt dolgozott fel Fejes Endre mikor a regényt megírta, jó érzékkel látta meg benne az elvárható sikert a film rendezője is. Ha mindehhez még kiváló szereplőket is választunk garantált a siker, ami nem is maradt el.

A történetet csak nagyon röviden írom le, a végét el is hallgatom. Adva van egy nehéz körülmények között felnőtt vidéki  fiatalember, aki feljön a fővárosba, elhelyezkedik egy gyárban és nagyon nehéz körülmények között keresi meg azt a pénzt, amit aztán 3 nap alatt ver el osztályonfelüli éttermekben, magát külföldi diplomatának kiadva. Természetesen nem egyedül, mindig akad szép és vonzó fiatal lány, akit elhomályosít, hogy külföldi diplomata az udvarlója,  a nagyvonalú költekezés, a diplomata szülőkre való hivatkozás. Azt a butaságot és primitívséget sem hajlandók észrevenni ami a fiú beszédéből sugárzik. A szocializmusban mi voltunk ugyan a "legvidámabb barakk", de azért nekünk sem adatott meg minden ami egy külföldinek természetes volt. Egy diplomata mellett élni vonzónak tűnt minden lány részére, annyira, hogy észre sem vették, hogy egy igazi diplomata nem élhet így, nem viselkedhet így. Természetesen a történetet le kell zárni,.egyszer vége szakad a szélhámoskodásnak mert az egyik fiatal nőben - ahogy mondani szokták - emberére akad, aki nem hagyja hogy a fiú békében távozzék miután lelepleződött, ragaszkodik ahhoz, hogy a fiú igenis feleljen azért amit vele tett...

Tovább nem mesélem, inkább javaslom nézzük meg a film első részét vasárnap este 19.55-kor a Duna TV-n. A http://www.port.hu ajánlása most elmarad mert sajnos nem tudom belinkelni.

Nem túl gyorsan, de mégiscsak megérkeztek képek az idei Selmeci Szalamanderről. Kiválogattam néhányat, amelyek alapján képet alkothatunk egy ilyen eseményről. Mindegyik képhez írtam szöveget is, de sajnos össze-vissza csúszott, így aztán kitöröltem. De gondolom a képek magukért beszélnek.

Ez is megvolt. Szép időnk volt mindhárom nap, ami azért fontos, mert ha nem így van akkor este nagyon hideg tud lenni. Kissé később indultunk mint szoktunk, ennek okaival nem terhelném olvasóimat, voltak forgalomkorlátozások is, a lényeg, hogy nem rajtunk múlott a dolog. Jól utaztunk, nem sokszor álltunk meg. Megálltunk egy rövid időre a Tescónál, hogy ebédet vegyünk, aztán vagy kétszer hogy könnyítsünk magunkon. Az elhelyezkedésre és az átöltözésre nem sok időnk volt, de olyan húsz perc alatt ez is megvolt. 13 perc késéssel érkeztünk a temetőhöz ahol már vártak bennünket. Jó, hogy megérkeztünk, nélkülünk elég kevesen lettek volna. Érdekes, már tavaly is elég kevesen voltak, meg most is. Valami megváltozott mostanában. A temetőkben megkoszorúztuk az egykori selmeci professzorok sírjait, majd a társaság nagyrésze a várban lévő Honvéd szobrot is. Oda én már nem mentem fel, túl magas az nekem, már tavalyelőtt is kihagytam. Inkább a vár alatt üldögéltem egy kicsit a jó időben. Ez azért is jó volt, mert sok jó ismerőssel találkoztam, akik szintén a várba tartottak. Egy fél óra múlva leballagtam a Böhm féle étterembe ahol végre megebédelhettem. Igaz, én is vettem a Tescóban 4 kiflit meg egy kevés szalámit, de az ebédnek kevés volt. Egyébként is már 4 óra felé járt, ideje volt harapni valami rendesebbet is.

Természetesen  Beef Stroganoffal indítottam, aztán mivel nem laktam jól, megettem még egy aprócska pisztrángot is sült burgonyával. Az étlapon az elkészítés módjára a pikáns kifejezést használták, tényleg valami olyan hatást keltett. A fokhagyma nem uralta az ételt, de azért érződött, pont annyira, hogy ízletesebbé tegye ezt a kiváló - friss, tiszta vizű hegyi patakokban növögető - halacskát. Mire végeztem megérkeztek a várban koszorúzók is, köztük a hallgatóink egy része. Én már csak sörözgettem amikor megérkeztek és igyekeztek utolérni az ebéddel. Sokan ettek juhtúrós sztrapacskát, amit egész Szlovákiában kiválóan készítenek, a különbséget leginkább csak a rádobott sült szalonna jelenti, mert nem mindegy a mennyiség, de a szalonna fajtája sem. Én szeretem ha a kicsit húsosabb tokaszalonnából pirítják és bőven megszórják vele a sztrapacskát. Hát itt nem volt okom a panaszra, elegendő volt a mennyiség és a szalonna is ízletes volt. Mert hát nem tudtam megállni, hogy ne egyek meg egyet én is, amikor körülöttem olyan sokan falatozták jóízűen. Többet aztán tényleg nem ettem már aznap, csupán sörözgettem.

Miután elég széles körben ismert, hogy kedvenc helyem a Böhm féle étterem sokan csak azért néztek be, hogy velem találkozzanak, ami természetesen  jól esett. Sokan jöttek azért is, hogy megkóstolják kedvencemet ezt a marhahúsból készült, különleges szósszal valamint rizzsel tálalt Beef Stroganoffot is. Nem olcsó étel egyébként, 7,4 euróba kerül, plusz még 1 eurót kérnek a rizsköretért. Míg például a pisztráng csak 6 euróba kerül, igaz köret nélkül. Emelkedett viszont a sztrapacska ára, most már 4.50-et kértek érte. Az igazán nagy forgalom a felvonulás végeztével vette kezdetét, még az emeletre is jutott vendég, aminek persze a pincérlányka nem nagyon örülhettek. Amíg mi ott ültünk (a felvonulás után már csak ott volt hely) úgy másfél óra alatt legalább 20-szor járta meg az emeletet. Nem hiszem, hogy nagyon kellett ringatni szegényt mikor hazaért.  Késő este, nem sokkal éjfél előtt indultunk haza a 12 kilométerre lévő Bacsófalvára. 

Szombaton én pihenőnapot tartottam. A hallgatók bementek a városba, én meg jót olvasgattam a napon. Ebédre hideg kosztom volt, előző nap megvettem ezt is, ebéd után pedig szundítottam egyet. Aztán megint olvastam míg a fiatalok meg nem jöttek. Este - szokás szerint - szakestély volt, ráadásul egy nagyon jó szakestély. A hallgatók komolyan vették, elhoztak mindent ami egy szakestélyhez kell. Mintha csak itthon tartottuk volna. Aztán volt hozzászólás elég, a tisztségviselők is értették a dolgukat, szóval ahogy mondani szokták, klappolt minden. A legkitartóbbak 3 óráig énekelték selmeci nótáinkat.

Vasárnap reggel hazaindulás előtt a fiatalok még felmentek a Kálváriához, előtte még elmentünk a Billába bevásárolni. Most elmaradt a zólyomi ebéd, hideget vettünk és azt ettük meg déltájban. Kicsit hamarább is érkeztünk mint szoktunk, 4 óra tájban éreztünk meg az Egyetemvárosba. Összességében elmondhatom, hogy jól éreztük magunkat, az idő is szép volt, a hallgatók is fegyelmezetten álltak a dolgokhoz. Igaz kisebb késések előfordultak szombat este és vasárnap reggel de később behoztuk. Jó lett volna pár képet is felrakni, de még nem találtam a Facebookon. Ha már lesznek, felrakok majd néhányat. Viszont ha valaki szívesen belepillantana az étterem étlapjába itt megteheti:

http://www.ubohma.sk/menu.html

Nem frissítik túl sűrűn, sem a pisztráng sem a sztrapacska nem annyiba kerül mint ami ebben van. Azok a jó árak amelyeket fentebb írtam. 

Éppen csak beugrottam egy kicsit az otthoni Bányásznap és a selmeci kiruccanás között. Kezdem az előbbivel. Kedden csodálatosan szép őszi időben utaztunk és érkeztünk meg a falumba. Itt a szokásos kedves fogadtatás várt bennünket és persze a többi vendéget és a helybelieket is. Pálinka és pogácsa volt a kínálat, persze alkoholmentes italok is voltak azok számára akik kocsival érkeztek. Volt kávé és pogácsa is. Időben érkeztünk, így alkalmunk volt még egy kis beszélgetésre is. Még úgy is, hogy én előtte kiugrottam a temetőbe szüleim és nagyszüleim sírjához néhány szál virággal. Pontban 10 órakor felsorakoztunk az épület előtt és átvonultunk az ünnepség színhelyére. Itt először elénekeltük vagy meghallgattuk a Himnuszt, már nem is emlékszem pontosan, majd az üdvözlések és a megnyitó beszéd hangzott el. Ezután lépett a mikrofonhoz az ünnepi szónok, aki egy szép és tartalmas beszédben méltatta a Bányásznapot. Ezután szavalat, majd koszorúzás következett. Végezetül a Bányász Himnusszal ért véget az ünnepség.

Ezután a meghívottak átvonultak a Művelődési Házba, ahol egy ebédre került sor. De még mielőtt hozzáláttunk volna a kiváló babgulyáshoz, néhányan, akik több évtizede tagjai a szakszervezetnek díszes korsót és oklevelet vehettek át. Ajándékot vehetett át a falu polgármester asszonya is, utóbbit a Nyugdíjas Bányász Szakszervezettől. Ezután már tényleg a babgulyás következett, amihez ebéd előtt személyesen lehetett leszakítani egy-egy csípős hegyes paprikát egy kisebb paprika ágról. Magam is letéptem egyet, tényleg feldobta az egyébként is kiváló babgulyást. Jó sűrű volt ez a gulyás, én így szeretem, szedtem belőle kétszer is. Illetve háromszor, de ezt már csak akkor mikor biztos voltam benne, hogy a környezetemben senki nem kér már. 3-3 rétessel zártuk az étkezést, illetve nekem jutott repeta is.

Ezt követően egy rövid séta során megnéztük a falu legújabb fejlesztéseit, majd a falu Turistaházában ültünk le egy díszesen megterített asztal köré, hogy mielőtt hazaindulunk beszélgessünk még egy kicsit. Az asztalon a tavalyról már ismert egészségtálak sorakoztak, bőven megrakva kolbászkarikákkal, göngyölt, vékonyra szelt császárszalonnával, sajttal valamint töpörtyűvel. És persze el ne felejtsem, sok-sok zöldséggel, hiszen egészségtálakról van szó. Ami nagyon jó dolog, csak kicsit nehéz volt kiszedni alóluk a kolbász és bacon darabokat, úgy hogy nehogy egy is rátapadjon a villánkra.  A beszélgetés most kicsit hamarább véget ért mint tavaly, bár a vendéglátók marasztaltak bennünket csak elindultunk haza. Hazafelé megálltunk egy pillanatra Szihalomban egy körre, amiből kettő lett, sőt három mert az ott iszogató olajiparban szolgáló bányász testvérekkel hamar megtaláltuk a közös hangot. Azért jó volt este már kicsit ellazulni, persze nagyon nem lehetett, mert amíg én ünnepeltem, a levelek csak gyűltek a postafiókomban.

Most Selmecre készülök, ez egy 3 napos kirándulás egy keményebb pénteki nappal, aztán egy lazább szombatival, a vasárnap pedig már leginkább csak utazás egy knédlinyi időre megszakítva Zólyomon. Aztán lesz néhány napom, hogy erőt gyűjtsek a hétvégére a Fazola Nap rendezvényeire valamint egy szakestélyre a Leányvári Boszorkákkal. Van program rendesen, de így jó.

Végezetül nézzünk meg néhány fényképet a keddi rendezvényről:

Időközben az Interneten megjelentek képek és egy videó is a tegnapi bányásznapi ünnepségről. Aki szívesen megnézné az ünnepségről készült képeket és videót kattintson az alábbi linkekre:

http://tinyurl.com/kfv7npf

http://www.gyongyos.hu/kepgaleriak/1426-orszagos-banyasznap

http://hir.tv/belfld-1/orszagos-bnysznap-gyngysn-1

Jó nézelődést kívánok!

Mint ahogy múltkoriban  írtam, az augusztus vége, szeptember eleje nekem elég zsúfolt, szerencsére kellemes programokkal. Mint amilyen a tegnapi is volt Gyöngyösön. Itt rendezték meg a bányászok a 63. Bányásznapot, amely országos esemény is egyúttal. Ezen kívül sok helyen ünneplik még ezt a napot, de országosan csak egy helyen. Ez olyan fontos esemény, hogy ide mindig eljön Németh Lászlóné miniszter asszony is, aki nem csak eljött, de köszöntött is bennünket. Szép ünnepség volt. Örültem mikor megláttam a gyöngyösi Zeus Kórust, régi ismerőseim nekem ők, ott szoktak lenni a falumban, Rózsaszentmártonban is. Az ő énekükkel vette kezdetét az ünnepség, majd szavalat következett. Ezután a szokásos módon hozzászólások és beszédek következtek. A végén - mint mindig - kitüntetések átadására került sor. Mármint az ünnepség végén, mert azért a vendéglátás most sem maradt el.

Nem terveztem, hogy visszafogom magam, mégis valahogy úgy alakult. Egy vaddisznópörkölttel indítottam, majd néhány  töltött káposztával folytattam. Még mielőtt olvasóim rosszul lennének megjegyzem, hogy ezek a töltelékek igen kicsik voltak. Mint a fasírozottak is, amiket már desszertnek nyomtam le. Ami nem teljesen igaz, mert később megettem még két szelet süteményt is. Ezek is az apróbb kategóriából kerültek ki. Tulajdonképpen tényleg nem ettem sokat és mivel belegondoltam, hogy ez már - szokásaimnak megfelelően - vacsora is lesz nyugodt lélekkel dőltem hátra a széken, miközben egy pohár sört kortyolgattam.

Ezután következtek a jóízű beszélgetések, örömmel láttam viszont ismerőseimet, köztük korábbi tanítványaimat is. Egy jó óra múltán úgy gondoltam, hogy ebből a vaddisznópörköltből (galuskával) szedni kéne még egy kicsit. Ahogy felénk mondják, a számban maradt az íze. Az elhatározást tett követte, szedtem még egy tányérkával. Hát mohóságom megbosszulta magát. Az olvasó bizonyára kitalálta mi történhetett. Hát csak annyi, hogy jó zaftos nokedlidarab önállósította magát és levetette magát a villámról, egyenesen az ingemre, míg társa a nyakkendőm mellett döntött. Szerencsére már nagyon a vége felé járt a rendezvény, így aztán nem sok ember láthatta a "balesetet". Itthon rögtön be is dobtam a mosógépbe, mellé tettem még a szerdai balekhetes ingemet is, mert persze azon is volt egy kis folt. Utánuk dobtam a nyakkendőt is. Jók ezek a mai mosóporok, simán kijött a pörkölt mindkettőből és a nyakkendőből is. Ilyenkor azért gyakran eszembe jut, hogy mondjuk egy New Yorki pucerájos mit szólna, ha egy ilyen inggel beállítanék hozzá? Egyszer ki kéne próbálni, ugyanis még készülök Amerikába. Még nem tudom mikor, de készülök. Visszatérve a szeptemberi programjaimra keddig egy kicsit fogyózom, hogy bátrabban kóstolhassam meg a finomságokat a falumban is. Aztán a rá következő 3. napon elutazom Selmecbányára. Na az lesz az igazi próbatétel. De ez még odébb van.