Én általában két hajnyírás között beiktatok egy szimpla szakállnyírást. Előbbit fodrásznő végzi, utóbbit én. Ennek alapvetően lustaságra visszavezethető okai vannak, de azért az az 500 forint is számít amit megspórolok vele. Nem mindig volt ez így, csak néhány éve, mióta ajándékba kaptam egy ilyen házi haj- és szakállnyírót. Hajnyírásra nem használom mert el sem tudok képzelni, hogy kellene vele hajat nyírni, de szakállnyírásra igen. Persze arra vigyázni kell, hogy a távtartó keret ne essen le mint nemrégiben, mert akkor a szakállnak is annyi. Talán érdemes feleleveníteni a történetet, ehhez ide kell kattintani. Itt legalább látható lesz a kis készülék is amiről szó van.
Nem volt még túl nagy ez a szakáll, de most olyan napokat élek amikor többet vagyok emberek között, érdemesnek ítéltem emberibb formát ölteni. Először a jobb felemnek álltam neki és már majdnem végeztem vele, amikor eszembe jutott, hogy mi lenne ha hirtelen leállna ez a kütyü és nem nyírna tovább? Itt állnék fél szakállal, ami azért elég komikus dolog. Egyébként erre megvan a jelentős esély, ugyanis hiába, hogy világmárkáról van szó ez bizony már bütykölve van.
Az történt ugyanis, hogy ott ahol a villanyvezeték kezd eltűnni a készülékbe egyszerűen eltört a vezeték. Olyan kilencven fokban, csak a szigetelés tartotta. Azért írom ilyen körülményesen mert a konstruktőrök odaterveztek, a gyártók pedig felhelyeztek egy pár centiméter hosszú védő részt is, hogy ne törhessen meg a vezeték akkor amikor belép a készülék házába. Ez kiváló ötletnek látszik, a baj csupán az, hogy most nem a háznál tört meg, hanem ott ahol belépett ebbe a védő részbe. Persze ez falhasználói szempontól tökmindegy.
Egy darabig nézegettem, aztán úgy döntöttem, hogy megjavítom. A szétszedés viszont elég nehézkesnek tűnt, nem is mertem belevágni, inkább összeforrasztottam a vezetékvégeket és leszigeteltem. Az összeforrasztásra nyugodtan mondhatjuk, hogy csak a szentlélek tartja, mert nem tudtam elég hosszon megtisztítani a készülékben lévő véget. Tehát most az a helyzet, hogy működik ugyan, de azért fennáll a veszély hogy leáll pont akkor amikor mondjuk a fél arcommal végeztem. Idáig jutottam el gondolatban amikor úgy döntöttem, hogy szimmetrikusan folytatom a dolgot. Tehát hagytam a bajuszt és a szakáll középső részét és átvonultam a bal oldalamra. Itt is leszedtem, ezután következett a középső traktus, de úgy - mint ahogy Kabos Gyula mondta a híres filmben -, hogy innen is kicsit, meg onnan is egy kicsit. Aztán mikor már nem fenyegetett a veszély, hogy félig megnyírt szakállal kell gyorsan egy fodrászt találnom elvégeztem az utolsó símításokat is.
A veszély persze fennáll a későbbiekben is, mondjuk nyírhatom én a szakállamat olyankor is, amikor már nincsen nyitva fodrászat, ekkor tényleg gáz van. És tételezzük fel, hogy éppen szakestélyre készülök ahol én vagyok az akitől a "Vidám pohár" elnevezésű vidám felszólalást is várják, így aztán el nem menetelről szó sem lehet. Akkor viszont minden meg van oldva, ki sem kell nyitni a számat mégis garantált a vidámság és a jókedv ha meglátnak. Ha meg még el is mesélem az egész történetet semmi nem ment meg a sikertől. Lehet, hogy legközelebb, mikor kész vagyok az egyik felemmel, magam húzom meg egy kicsit a vezetéket a forrasztásnál?
