Hát cuccokkal nem voltunk nagyon eleresztve. 1963-67 közötti időszakban a szocializmust építő kis hazánk nem kezelte kiemelt programként a fiatalság divatos cuccokkal való ellátását. Így aztán éreztük kicsit magunkra vagyunk hagyva, hát próbáltuk magunk megoldani a dolgot.
Ennek egyik módja volt, hogy abban jártam amit anyám megvett nekem Gyöngyösön a Fő tér sarkán lévő Állami áruházban. De akkor sem jártam jobban ha Hatvanban szerelt fel nyár végén mikor be kellett vonulnom újra Kenyérmezőre. Így aztán próbáltam magam is javítani öltözékemen. Első farmerem vásárlásásról már ejtettem szót itt. Vagy 3 napig lehettem egy igazán divatos, bár sok mosástól kissé elérett anyagú farmernadrág boldog tulajdonosa amikor aztán szétrepedt rajtam és még felmosórongynak sem volt jó mert az istennek sem szívta be magába a vizet. Valami vászonféle anyag volt. Persze köszönőviszonyban sem volt egy igazi farmerrel, de kétségtelen, hogy nagyon hasonlított hozzá.:) Kemény 50 forintom ment rá a dologra de nem keseredtem el. Nyitott szemmel jártam és bíztam benne, hogy előbb-utóbb lecsaphatok egy igazi nyugati darabra amit magamra véve csak hessegetem el magamtól a csajokat a Széchenyi téren meg a Kis-Duna parton. Addig is az ember kölcsönkért egy-egy darabot egy estére vagy délutánra. Igaz ezek méretben hibádztak egy kicsit de egy ausztrál magán importból származó bőrdzseki azért nagyon fel tudta dobni az ember öltözékét. Én is elkértem egyszer D.T.-tól. Marha nagy szél fújt a szigeten, a november nem is igazán kedvezett már ennek a rövid fazonú ruhadarabnak de hősiesen szorongattam újsütetű barátnőm kezét és mikor többször megkérdezte, hogy tényleg nem fázom-e, én kissé vacogva mondtam dehogy, sőt kicsit melegem is van közben meg alig birtam leplezni fogam vacogását. Aztán később Mariann - mert így hivták a kedvest - kérdezte hová lett az a szép dióbarna bőrdzsekim? Valamit motoyogtam az orrom alatt és szorosabbra húztam a Gyöngyösön beszerzett a Május 1 Ruhagyár által gyártott ballon dzsekimet. Ezúton üzenem viszont neki ha véletlenül olvasná, hogy az a bőrdzseki bizony D.Tamástól lett kölcsönkérve. Neki voltak ilyen cuccai. Valami rokonja volt, akinek úgy tele lett a mi szocializmusunkkal a hócipője, hogy felhúzta a nyúlcipőt és meg sem állt Ausztráliáig. Ő küldözgetett időnként Tamásnak olyan jó nyugati cuccokat.
Vettem tőle például egy inget. Bár a fene se tudja mi volt. Ingnek kicsit vastag, pulóvernek vékony. Kék volt és réz színű, de aluminium gombok voltak rajta mindenütt. A két zsebén, a két vállpántján - mert az is volt ám neki - aztán a gallér is legombolható volt, igy ott is és hát középen, hogy össze lehessen gombolni. Jól is néztünk volna ki ha ott nincsen gomb. Bár ezek a gombok - elismerem - feszültek kissé. Mivel ing volt, ha leültem a hasam is kilátszott egy kicsit. Épp csak egy picit de ami tény az tény, kilátszott. Hát erre nagyon büszke voltam. Nem a kilátszó hasamra hanem az ingemre. Feszítettem benne, persze csak óvatosan, nem akartam, hogy a gombok mintha csak összebeszéltek volna egyszerre pattogjanak le rólam, veszélyeztetve esetleg a szemben állók szemevilágát. Arról meg nem beszélve, hogy úgy nézhettem volna ki mint Solti Bertalan a Húsz órában, mikor széttépte mellén az inget, hogy aszongya, ide lőjj rendőr! Nade fantáziám messzire ragadott, summa summárum a feszítés inkább csak jelképesen volt lehetséges már az ing mérete miatt is.
Emékszem akkortájt íratkoztam be egy TIT tanfolyamra, hogy elkezdjek angolul tanulni. Érdekelt a nyelv is, de azért az, hogy lesz még egy szabad estém amikor kimehetek a kollégiumból jobban izgatott. A Tanítóképzőben volt a tanfolyam, hát inkább idősebbek voltak, korombeli csak egy szemüveges lány volt de én annak is nagyon megörültem. Hát én neki öltöztem jobbhíján. Meg is lett az eredménye, mert úgy december tájékán megkérdezte nem mennék-e el vele a szalagavatójukra? Kicsit furcsálltam a dolgot mert végülis nem jártunk együtt, kapcsolatunk a szünetben való beszélgetésekre korlátozódott meg néha rajta felejtette tekintetét a gombjaimon, cserébe néha én is rajta felejtettem az enyémet, hát nem volt egy szép lány de az Isten jól eleresztette egyéb dolgokban úgyhogy nem is esett rosszul nekem ez rajtafelejtkezés. Mikor ezt mondta tekintetem kicsit lejjebb csúszott de még mindig hezitáltam. A kérdés akkor dőlt el amikor mondta, hogy lesz bőven kaja a szülők csinálják. Szendvicsek. Téliszalámisok meg sonkások. És a srácok hoznak be hubertust is. Na itt eldőlt a dolog. Az anyukák szendvicse meg a srácok hubertusa eldöntötte a kédést, mentem.
Kiöltöztem, voltam már vagy harmadikos, még virágot is vettem, és elmentünk. Úriember voltam, táncoltattam a leányzót becsülettel, megszolgáltam a szendvicseket, társalogtam és persze ettem, és ettem. Voltak pillanatok mikor úgy éreztem abba kéne már hagyni, mindenki éngem néz de aztán arra gondoltam úgyse látnak soha a büdös életben miért ne laknék jól? A srácok tényleg hoztak hubertust, a lány szerzett nekem is. Kiválóan éreztem magam. Természetesen haza is kisértem, a kapuban kicsit tétováztam. Tudtam, hogy ilyenkor kéne csókolózni de valahogy nem nagyon akaródzott. Hát egy zavart puszit azért csak kipréseltem magamból, érdekes ez még jól is esett. Úgyhogy adtam a másik oldalra is. Kicsit meg is simogattam az arcát. Azt hiszem hálás voltam neki mert végülis az este nagyon rendes volt velem. Tudtam volt némi vita arról, kaphatok-e én is hubertust vagy nem. Megküzdött értem és kaptam:) De ezzel véget is ért az est erotikába nyúló része és kerestem egy buszt hazafelé és hazamentem. Kicsit késtem de némi takarékbélyeg vétellel a dolog elintézhető volt.
Hajaj, de elkanyarodtam, de olyan jólesett emlékezni.:) Aztán ezzel le is zárult a dolog, innentől megint a szünetbeli beszélgetésekre szorítkoztunk, meg arra, hogy megengedte óra előtt lemásolni a házi feladatot. És szemét továbbra is rajta felejtette az ingem alól kikandikáló hasamra, így aztán én is rajtafeltettem néha. Amit ő egy huncut mosollyal nyugtázott és mintha hozzátett volna még valamennyit ahhoz amennyit az Isten egyébként már megadott neki.:)
És akkor itt egy (fél)osztály kép abból az időszakból abban a bizonyos sokgombos ingben.:) A bal szélén állók karba tett kézzel, mellettem K.I. szintén valami fényes gombos ingben.
