Tegnap mikor vettem a Morzsinak a lecsókolbászt már a kocsiban leharaptam belőle egy darabkát. Csak úgy a papírból kicsit kitolva, még a bőrt is rajta hagytam. Nagyon jól és gusztusosan nézett ki, igencsak megkívántam. Aztán elkezdtem rágni és nem éreztem igazán jónak. Valami pépes dolog volt és egyáltalán nem volt kolbász íze. Hamar visszaraktam a papírba, aztán indultam. Közben meg az járt a fejemben, hogy életemben két kolbász maradt meg emlékezetemben.
Egyiket gyerekkoromban ettem mikor nagyapámmmal felballagtunk a "Szövetkezetbe" ami akkor a népboltot jelentette. Persze nem úgy volt az, hogy az ember besétált a boltba és kért egy kiló kettes kolbászt. (A kettes a tízdekánkénti 2 forintos árra utalt). Jól is néztünk volna ki. Asszonyok kiabálták az utcából, hogy "Imre bácsi, kettes kolbász van a szövetkezetben". Mi akkor nagyapámmal - aki akkor már nyugdíjas volt - kaptuk magunkat és szaladtunk is a boltba. Mindenkinek egy kilót adtak, már a felnőtteknek. Ebből a szempontból én kísérőnek számítottam. Hazafelé aztán nagyapám is letört belőle magának egy darabot, - valahogy úgy mint én tegnap a trabiban - meg aztán nekem is. Jól a szánkban maradt az íze, így aztán megint törtünk belőle. Még jó, hogy nem messze laktunk a bolttól, így aztán a család többi tagja is kapott belőle mikor megjöttek, ki iskolából, ki munkából. Hát erre a kettes kolbászra én máig emlékszem.
Aztán a következő alkalom úgy 20 éve lehetett. Recskre mentünk acélkötelet ellenőrizni a bányához és megálltunk Mezőkövesden valami ennivalót venni. Az akkoriban nyílt nagyáruház földszintjén hatalmas supermaket üzemelt, már sokkal modernebb volt mint a régebben épültek. A pesti Skála földszintjén üzemelt hasonló akkor. Itt láttam én meg a csemege pultban gyönyörűszép vastag, paprikától pirosló lecsókolbászokat. Igaz már nem két forintért mérték 10 dekáját de megérte. Nagyon jó íze volt, már a kocsiban elkezdtem enni. Tömtem magamba, de így is észrevettem, hogy az egyirányú utcán szembe megyünk a forgalommal, kollégám aki a kocsit vezette bőszen integetett a szembejövőknek, mintha ők mennének szabálytalanul. Hát bizony mi mentünk, lapítottunk is végig Egerig, ahol a KGST piac sajátos forgatagával elfeljtette velünk ezt az apró kis malőrt. De visszatérve a kolbászra, ez is emlékezetes maradt számomra.
És aztán itt volt ez a tegnapi, hát ez tényleg nem volt egy világcsúcs. Egyébként nem is igazán most, hanem már korábban is, például a nagy szilveszteri bevásárlások idején is elméláztam rajta vajon miből lehet az a virsli aminek kilóját 139 forintért dobálják az ember után? Emlékeztem rá, hogy az egyetlen fogható orosz csatornán volt egyszer egy film arról, hogy a mai Oroszországban (is) mi mindent próbálnak rásózni a fogyasztókra a minél nagyobb nyereség érdekében. Egy jó órámba telt amíg megtaláltam azt a kazettát amire ezt felvettem akkor. Már mint üres kazetta volt a többi között azzal, hogy ha majd egyszer netán valamikor lenne valami felvenni való a TV-ből akkor erre már lehet. Miután azonban nincs mit felvenni már elég régen, így megmaradt a felvétel is. Hát akkor ezek után nézzük mi van a virsliben. Igaz, orosz virsliről van szó, de ne legyenek illúzióink, a magyar virsli sem lehet különb.
Tehát akkor van benne, 3 % hús, 40 % víz. Na ez jól kezdődik. A maradék 57 %-ban van: liszt, szója, stabilizátorok, aromatizátorok, degusztálók, töltelékanyagok, kémiai anyagok és egyéb adalékok. Hát jól nézünk ki ezzel a 3 % hússal. Tudtam, hogy nincsen tele 900 forintos lapockával de azért ez a 3 % tényleg meglepett.
A régi vicc jut eszembe, persze Záhonyon túlról, hogy stílszerű legyek. Írtam én már ezt egyszer de most megismételném. Már csak azért is mert jó viccen többször is tud nevetni az ember.
A grúz meg az örmény beszélgetnek, hogy hogyan készül a finom grúz illetve örmény tea. Az örmény kezdi mondani, hogy hát összekeverünk egy kis szénát, töreket, mindenféle füveket meg szalmát meg egy kis teát... Itt csodálkozva félbeszakítja a grúz: Na ne mondd, tényleg? Még teát is tesztek bele? :))
Hát ilyesmi lehet a 139 forintos virsli. Meg a 420 forintos lecsókolbász is. :)
