Van egy székely vicc, valahogy így hangzik: reggel a kis srác felébred, kezébe kapva egy darab zsíros kenyeret egy szál klottgatyában kilép a házból és látja, hogy az apja egy nagy darab rönköt farag. Kérdezi az apját: "Édesapám, mi lesz ebből?" - szekrény feleli magabiztosan az apja. Eltelik egy fél nap, ismét jön a fia és kérdezi: "Édesapám, mi lesz ebből?" - hokedli fiam, feleli már kevesebb meggyőződéssel az apja. Eltelik a délután, jön haza a fiú és ismét kérdezi az apját: "Édesapám, mi lesz ebből?" Hát fiam - feleli az apja, ha el nem b@szom fogpiszkáló.
Hát így voltam én ma az ebéddel. Eredetileg úgy terveztem, hogy a mélyhűtőből kiveszek néhány szelet húst, csinálok belőle rántott húst és egy kevés rizzsel megeszem ebédre. Aztán telt-múlt az idő, már csak egy kevéske konzerv babra gondoltam egy kis sült tarjával. Aztán ahogy közeledett a dél a munkám csaknem fogyott már beértem egy doboz sprotni konzervvel is. Aztán ahogy eszegettem az apró füstölt halakat eszembe jutott, hogy van nekem még 3 ilyen konzervem abból a hatalmas készletből amit a rendszerváltás tájékán gyűjtöttem be, mivel nem bíztam abban, hogy itt a rendszerváltás úgy is végbe mehet, hogy nem kísérik félig üres boltok és hatalmas sorok a boltok előtt. Írtam erről én már valamikor talán érdemes átfutni.
Ezek a konzervek végül elfogytak, ki nem dobtam egy darabot sem, azonban ajándékként osztogattam egy időben. Szóval végre valahára elfogyott mind, kivéve hármat, melyeket ideiglenesen helyeztem el a konyha beépített szekrény egyik leszakadt polca alá, hogy addig jók lesznek amíg meg nem csinálom. Ennek idestova 15 éve és már nem is tervezem kiváltásukat. Ha eddig jól megvoltak a polc alatt igazán kibírnak még 3-4 évet és akkor majd a rendszerváltás 25 éves évfordulójára kiszedem és kibontom őket. Hogy azután mi történik velük? Hát megszemlélem, megszagolom és ha szemre tetszetősek lesznek és illatuk is emlékeztet majd a friss halkonzerv illatára természetesen megeszem majd. És majd beszámolok róla olvasóimnak is. Természetesen fényképmellékletekkel. Most viszont rohanok, mert már megint késében vagyok.
