Van itt nekem még egy-két haszontalan beruházásom. Ilyen volt két pár elegáns fekete cipő néhány éve. Ezek elődje valószínűleg elveszíthette már ünnepi jellegét, ha én cipő vásárlásra adtam a fejem. Cipőt venni soha nem szeretettem, macerás volt a próbálgatás is, végül az ember elveszítette a türelmét, az egyikre rámondta, hogy ez jó lesz aztán kifizette és hazavitte. Ráadásul jelentős kockázata is volt a dolognak, hiszen egy új cipő ha kicsit szoros, akkor az ember azt mondja, hogy jó ez, úgyis tágul majd egy kicsit, ha meg kicsit lötyög akkor is ezt gondolja, és igaza is lett mert még jobban lötyögött, viszont a másikat mégsem meri megvenni, mert már egyszer vett egy kicsit szorítós cipőt és azt is el kellett ajándékozni (ingyen) két hét után.

Úgy hogy megvettem ezt a picit lötyögős fekete cipőt a mi törökünknél itt Miskolcon, le is írtam annak idején. Épp Balatongyörökre készültem a konferenciára, gondolom ez gyorsíthatta fel az eseményeket. Elégedett voltam a vétellel, előadások közben néha előrenyújtottam a lábam és gyönyörködtem ebben ez elegáns fekete csodában. Természetesen ez feltűnt a mellettem ülő kolléganőnek is, rákérdeztem, hogy milyen, mondta hogy jó. Elégedetten húztam magam alá a lábam.

Aztán mikor hazajöttem úgy gondoltam veszek még egyet. Mi az a 11.000 forint, ki van próbálva - gondoltam - 3 napig jártam benne és teljesen jól érzem magam. El is mentem és vettem még egy párat. Sajnos nem gondoltam át a dolgot. Én ugyanis egy éveben olyan 20 alkalommal húzhatok ilyen ünneplő cipőt, az év többi napjain kínai edzőcipőkben járok. Na már most, évi 20 alkalommal egyenként néhány órával számolva elég sokáig eltart nekem egy cipő, tehát a tartalékra valószínűleg nem lesz szükség, nem is lett. Megtehetném ugyan, hogy felváltva hordom őket, 10-10 alkalommal, de ennek nincs sok értelme. Így aztán az egyik pár azóta is a dobozban áll, pedig ez veszélyes dolog ám, van nekem olyan cipőm is, amelynek álltában vált le a talpa. Egy jó ideig nem volt időm elvinni suszterhez, a suszterem meg időközben egy sztár cipész lett, díjakat nyer a saját készítésű cipőivel, hogy állíthatnék én be hozzá, hogy levált a cipőm talpa, ragassza már meg. Más cipészt meg nem ismerek errefelé. Volt egy, de nemrégiben bezárta a boltot. Ha legközelebb kezembe kerül azt hiszem kidobom majd. Mármint ezt a levált talpút, mert a másik továbbra is várja sorsát a cipős dobozban. Úgy gondolom elég sokáig kell várnia.