Morgómedve

Hát nem volt könnyű napom. 5-kor keltem, 3/4 7-kor már a tanszéken voltam, 8-tól órám volt fél 10-ig, ezután átöltözés bányász egyenruhába és tudományos ülésszak Z.J. professzor úr 90 éves születésnapja alkalmából. Ebédre néhány szendvics, egy kis "szőke kóla" és már mentünk is a szoborleleplezéshez. Itt egy koszorút mi is elhelyeztünk a szakmai szervezetünk nevében és már öltöztem is át ujra, hogy 3-tól órát tartsak. Fél 6-kor voltam megint a szobámban, 6-kor meg itthon. Megvacsoráztam, mert éhesen nem lehet blogot írni. :)

Hol is hagytam abba tegnap? Ja igen, a szocialista versenymozgalom. Hát bizony akkortájt nem csak a szocialista brigádok versenyezhettek, versenyezhettünk mi katonák is. Aki képes volt jó lőni, megtanulni néhány szabályzatot kivülről és a rohampályán is kiválóra teljesített elnyerhette a Náphadsereg Élenjáró Katonája címet vagy ami még jobb a Néphadsereg Kiváló Katonája címet is. Na most én úgy okoskodtam, hogy ilyen kitüntetés birtokában azért csak nem lehet éngem nem leszerelni azzal, hogy rossz katona vagyok, tehát kiváló katonának kell lennem ha törik, ha szakad. Tanulni tudtam, néhány szabályzat meg sem kottyant, lőni is kiválóan lőttem mindig és akkori súlyommal (67 kiló voltam) a rohampályát és végigrohantam kiváló időre. Nem sokunknak sikerült ez a kiváló katona dolog, nekem igen. A sereg elhalmozott. Kaptam 2 hét szabadságot, odáig voltam otthon vagy 8 napot összesen, most meg két hét! Kaptam továbbá jutalomként 1400 forintot (1968-ban!) hogy kellemesebben teljen a 2 hét, a szüleimnek szép levelet pötyögött le a szolgálatvezetőm (szerénységem tiltja, hogy beszkenneljem), hogy milyen hasznos fiút neveltek a hazának meg még előléptettek törzsőrmesternek is, igaz már civil ruhában a hazaindulás napján. De azért szép volt tőlük. :) Egészen meghatódtam. Aztán egyszer valamikor egy behívás alkalmából engem léptettek elő egyedül vagy 500 emberből főtörzsőrmesterré mert gondolom kínos volt nekik hogy adjunktus létemre csak törzsőrmester vagyok, mikor körülöttem a diplomások mind alhangyák (alhadnagyok) meg hadnagyok voltak. Igaz, ők egyetem után is voltak bent 6 hónapra, én nem. Úgy látszik valami mégsem stimmelt velem. :) Kicsit szeplős lehettem. Visszatérve a kitüntetésemhez a kitüntetés része volt a lefényképezés is a csapatzászlóval. Ezt azért akkor én tényleg megtiszteltetésnek éreztem és annak érzem most is. Közel 11 hónapos nagyon kemény fegyveres szolgálat volt mögöttem, kicsit bele is sűketültem a dologba, igaz ez csak mostanában az utóbbi 4-5 évben okoz gondot. Kicsit zavart az átélésben hogy előtte fél órával húzta ki egy (szerintünk) állatorvos a bal alsó 7-es fogamat ami azért egy rendes háromgyökerű fogacska. Úgy éreztem még érzéstelenítő sem nagyon volt. Úgyhogy látszik rajtam a meghatódottság is de az is, hogy a fél p...ám majd leszakadt. :)

1968 Augusztus 2-án a sereg elbocsátott, egyúttal tartalékos állományba helyezett. Rövid idő után felszereltek, a kiadott cuccot egy papírzsákban őrizgettem a beépített szekrényben. Időnként behívtak 8-10 napra, akkor kipihentem magam egy kicsit. Néhány éve a sereg lemondott az általam képviselt harcértékről és végleg elbocsátott. Leadtam a cuccot, megkaptam az obsitot. Kellemes emlékként él bennem katonaságom története. :)