Hol is hagytam abba? Ja igen, éjféltájban elindultam a szállodába.

De mielőtt lefeküdnék, egy kicsit az előzményekről.

A hallgatóimmal Bacsófalván a Hotel Lodiarban (ez egyebkent a reklám helye mert megerdemlik) szálltunk meg, de én a vacsora miatt ezt az éjszakát a városban töltöttem mint például tavaly is. Délután mielőtt elindultunk koszorúzni, alaposan átgondoltam mire is lesz szükségem mondjuk másnap délutánig amíg visszajövök, és az alábbi dolgokat tettem egy német textil szatyorba. Gondolom mindenki ismeri, ez egy reklámszatyor, csak nem műanyag és valami miatt jó hosszú az a része amit fogni kell, így például az ember a hátára is vetheti. Bekerült tehát ebbe a valamibe egy ing, egy gatya, egy pár zokni, egy pizsama (hátha hideg lenne, nem lett) valamint egy fogkefe. Fogkrémet meg fésűt nem tettem mivel tudtam a fürdőszoba túloldalán is fog valaki aludni közülünk, majd kérek Hát itt tévedtem. Oda nem érkezett meg a vendég és ébredés után kezdődtek a bonyodalmak.

Egy jó szállodában törülköző van, szappan is, WC papír is. Eddig tehát minden rendben. De fogkrém az nincs. Menni kellett volna reggelizni, de így hogy menjek? Körülszaglásztam a folyosón, síri csend. Naná, negyed 8-kor egy nehéz éjszaka után mi legyen? Hallgatózás a szobák előtt, te Úristen csak most ne jöjjön senki, semmi. Vissza a szobába, ujjammal úgy-ahogy megmostam a fogamat és mentem reggelizni. Itt hálistennek senki nem volt, igaz még szakácsnő sem mert mint később elolvastam a szállodai ismertetőket csak 8-tól van reggeli. Végülis valaki csak összehozta a reggelimet és visszamnetem a szobába. A folyosón persze ha lehet még síribb csend. Olvasgatam a szállodai tudnivalókat mert más nem volt az uticsomagomban, lezuhanyoztam majd újra beindultam fogkrémet keresni. Most már egész közel hajolva az ajtókhoz hosszasabban hallgatóztam. Az idő sürgetett, már kiegyeztem volna szlovák fogkrémmel is. Csendben ízlelgettem magamban, hogy "dobre rano dajtye proszim zubnuju pasztu" mikor magyar szó ütötte meg fülem. Boldogan kopogtattam be és tartottam oda fogkefémet a kedves borsodi kollégának.

Visszafelé menet találkoztam még hollandokkal is, éppen bőröndökkel hurcolkodtak már lefelé, váltottunk néhány udvarias szót, kölcsönösen megdícsérve egymás országát. Igaz én még soha nem voltam Hollandiában de ez azért nem gátolt meg abban, hogy néhány közhelyet ne mondjak neki csodálatos hazájáról. Elvileg németül társalogtunk de azért volt abban minden még holland is. Érdekes nyelv ez a holland, állítólag úgy keletkezett, hogy részeg angol tengerészek megpróbáltak németül beszélni. :) Hm, lehet benne valami. :)

Erősen késében voltam, siettem hát a Kammerhoff-ba ahol 9-kor a csillét és a rönköt akartuk megnézni. Ja, és ünnepelni kicsit ezeket mi drága gyerekeinket akik eltolták azt a csillét meg rönköt Selmecre.

Ma megpróbálok képeket feltenni az Internetre.

(Folytatása következik)