Kihasználva a gyönyörűszép napfényes szombatot, a reggeli órákban kibuszoztam a villanytelepi strandra, hogy bérletet vegyek. Most már kicsit óvatosabb voltam, előtte telefonon tájékozódni akartam, hogy egy verőfényes meleg szombati napon vajon nyitva van-e a pénztár de a telefonkönyvben nem szerepel a számuk. Naná, még a végén megrohannák a népek őket. Hát a népek nem rohanták meg őket mint az később kiderült. De ne rohanjunk a dolgok elébe.
Elindultam hát, mondván talán ma tudok bérletet venni. Nem csalódtam. Az uszoda tárt karokkal fogadott. Némi hezitálás után beruháztam 7000 forintot egy 15 alkalomra szóló bérletbe. Ha belegondolok, hogy mindez december 31-ig szól nagyon erőltetett tempót nem is kell diktálni magamnak. Gyorsan magamra öltöttem frissen beszerzett fürdőnadrágomat, persze előtte levetkőztem, és kicsit félénken, szinte a fal mellett osonva megközelítettem a medencébe vezető lépcsőt de előtte cuccaimat felakasztottam valami fogasfélére. Mondanom sem kell a kutyát sem érdekelte külsöm, az a 15 ember aki a medencében volt komótosan szelte a vizet, jobbára idősebb hölgyek. Mindenkinek külön sávja volt, ez alatt azt kell érteni, hogy valami kötelek voltak kifeszítve keresztben amiken ilyen műanyag izék voltak, de nem ettől maradt fen a vízen hanem ki volt kötve. A medence lefelé lejtett, a legkisebb részen ereszkedtem be a vízbe, persze gondolom egyesek most vihognak, hogy erre kicsapott a víz a medencéből. Ha-ha-ha. :)
Ezt követően ezt a bizonyos kotelet meg-meg emelve araszoltam az egyre mélyebb vizek felé. Úgy középtájt megállapodtam ahol már egy középkorú úr úszott gyorsúszásban. Ez az amikor valaki gyorsan halad és mindenkit összefröcsköl a közelében. Hát én is kaptam rendesen, bosszúsan törölgettem ki szememből meg a fülemből a vizet, amikor halkan megjegyezte, hogy arrébb van még üres "pálya". Hát nem tagadom, felbosszantott.
Most mondjam neki, hogy nem vagyok vak, én is látom? Hát hogyne láttnám? Csak én a Zagyvában klottgatyában tanultam meg úszni a többi kis surmó gyerektől, úszástanítást és úszóedzőt akkor láttam életemben először mikor Peti fiamat hordtam úszni tanulni. Félek is a mélyvíztől, Mályiban mindig csak a szélébe mertem bemenni már amikor még kijártam a tóra. Egyébként a klottgatyát később egy úgynevezett fecske fürdőnadrág váltotta fel, amely ha jól emlékszem kék alapszínű volt, középen fehér csíkkal és oldalt kellett megkötni madzaggal, talán gumi nem is volt benne. Később amikor már a Mátrai Erőműhöz jártunk fürödni, nem ehhez, egy örgebbhez Lőrincibe, én is egy ilyen fecskében pompáztam büszkén. Igaz, ez is mindig le akart csúszni, éngem tényleg üldöznek ezek a lecsúszó nadrágok (meg gatyák) hát persze nem mindegy hogy egy gatyában gumi van-e vagy pertli.
Emlékszem ahogy ott kis suttyó 10 éves gyerekként lubickoltunk a meleg erőműi tóban érdeklődésssel figyeltük, hogy egy férfi állandóan magasra dobál egy fiatal nőt aki nagyokat sikongat örömében, annyira hogy közben néha az egyik melle is kibukott a fürdőruhájából amit aztán még nagyobb visongatások közepette tuszkolt vissza. Ezektől a kis közjátékoktől a pasi még lekesebben dobálta a vizba hol itt megragadva hol ott, mi meg nem értettük, hogy lehet ekkorákat visongani ilyen hülyeségtől.
Még hazafelé is ezt vitattuk amig meg nem jött az eső. Onnan viszont szívtunk mint a torkosborz.Ugyanis úgy döntöttünk, hogy a gyorsabb haladás érdekében nem a kövesúton folytatjuk az utat, hanem a főldúton a kötélpálya alatt. Hát ne tudja meg senki mit ki nem álltunk. A földúton a bicikli kerekek már cirka 5 méter után is összsszedtek annyi sarat, hogy percekig tartott amik kiszedtük a sárvédő és a kerék közé beszorult sármennyiséget. Majdnem sírtunk mire hazaértünk.
Na szóval visszatérve a mai úszásomhoz, végül is nem rossz ez. Az ember közben gondolkodhat, mikor vége egy szakasznak pihengethet, nézelődhet. Miután nekem csak a mélyvízben jutott hely igy a pihenők alatt is kapaszkodnom kellett mert nem ért le a lábam. Egy óra alatt leúsztam kb. 800 métert, ezzel a mai úszást befejezettnek is nyilvánítottam majd mentem az öltözőbe iletve a zuhanyzóba.
Érdekes ötlet a zuhanyzófülkékkel szemben tükröket felszerelni. Egyrészt az ember...hogy is mondjam, állítólag hallgatólányok is olvassák ezt a blogot, na szóval láthatja is azt amit leginkább csak tapintani szokott hasonló helyzetekben, másrészt meg látva saját magát egy pillantig sem jut eszébe, hogy abbahagyja az úszást mert már kellően karcsú lett. :)
Az uszodából kilépve egyből könnyebbek éreztem magam, mit nem tesz már egy órai úszás is- gondoltam elégedetten. Lötyögött rajtam a nadrág. Aztán rájöttem, hogy csak nem jó lyukban van megint az övem. :)