Üldögélek a buszmegállóban azon a bizonyos buszos reggelen, kissé bosszúsan a felesleges korai keléstől meg a buszozgatástól. Mellettem fiatal lány álldogál, fülében fülhallgató. Néhány perc múlva idős hölgy érkezik, azt gondolom lehet ugy 70-80 között, ruházata eléggé szokatlan, régimódú. Mikor benősültem feleségem családjába itt találkoztam ilyenfajta idős hölgygyekkel. Egyiknek például a férje valamikor táblabíró volt. Meg birkatürelme is, ahogy a hölgyet elnéztem.
De visszatérve a buszmegállóhoz, az idős hölgy az a fajta volt aki egy pillanatig sem tud csendben maradni. Nem is maradt sokáig, hanem megkérdezte a 16 év körüli ifjú hölgyet, hogy "Nyelvet hallgatsz?". Persze ő nem hallotta mert a fülében ott volt a hallgató, ezért a hölgy ismételten megkérdezte, most már kicsit a kezével is mutogatva. A lány kivette a fülhallgatót és néhány perces kínos várakozás után azt felelte, hogy igen. Gyanítom nem igy lehetett mert statisztikailag annak sokkal nagyobb a valószínűsege, hogy a fiatalok az Mp3 lejátszójukon inkább zenét hallgatnak mint nyelvet, de a késedelmes válasz is ezt valószínűsíti.
De már jött is az újabb kérdés, hogy milyent? Ismét kínos csend következett, de a választ már nem tudtam megvárni mert közben nem csak az újabb kérdés jött hanem az én buszom is. Így fellépve a buszra gondoltam tovább a történetet. Hát ha az ember nyelvet hallgat, nyilván mondja, hogy német, vagy angol, dehát ennek is van kockázata mert mi van ha ez a kissé kotnyeles öregasszony legközelebbi kérdését már azon a nyelven intézi hozzá? Az ilyenek képesek rá - gondolhatta bosszúsan a lány. Kínjában nyilván némi hezitálás után angolt vagy németet mondhatott. Mert annyira rafinált nincs még az ember ebben a korban, hogy azt mondja például, hogy szúahélit. Bár tudom erre is jött volna az újabb kérdés. Hát bizony azt gondolom jobban járt volna ha fellép ő is mellém a buszra. Mármint a 16 éves...:)
