Visszatérve a panzióra, az ablakban a muskátlik között diszkréten elhelyeztem a szalámirudakat, természetesen úgy hogy kivülről ne látszódjék, és ezzel ne rontsa a panzió imázsát, majd ledőltem egy keveset olvasgatni. Kicsit pihentettem előző héten beütött térdemet majd zuhanyozás következett.
A zuhanyzófülke nekem olyan kicsinek tűnt. Igaz, nekem mindegyik annak tűnik mostanában, nem is értem miért is nem tudnak normális méretű zuhanyzófülkéket csinálni? Na mindegy. Viszont további bonyodalmat okozott mint már annyiszor ez az újfajta csap is amit az embernek ugye csak el kell fordítania és már változik is a víz hőméréséklete, nem kell külön melegvíz meg hidegvíz csappal bajlódni. Jó is ez, csak ha a nagy forgolódásban véletlenül a hasunkkal fordítjuk el a kart általában szolíd anyázás következik miközben nézegethetjük és tapogatjuk magunkat, hogy mennyire is vitte le a bőrt az irgalmatlanul forró víz.
Ezután szép komótosan átballagtam a közelben kévő múzeum udvarára, ahol már gyülekeztek a rönk- és csilletolók és a vendégek. A hangulat tényleg nagyon emelkedett volt. Köszöntők hangzottak el, kaptunk egy kis borovicskát is. A hallgatók feldobottak voltak, mi nemkülönben. Énekelgettünk a csille mellett, vártuk az indulást. Végül 5 előtt pár perccel megindult a menet természetesen a csillével és a rönkkel a Városháza felé. Én átmenetileg a kassai egyetemisták közé keveredtem amint az a videón is látható. Miután azonban kicsit viccesen nézhettem ki a sok 50 kilós lányka között kiléptem közülük és a menet végére álltam. Közben énekeltük hagyományos nótáinkat.
A Városháza előtt kisebb ünneplés volt, ahol egy bizonyos deklarációt is ünnepeltünk egyúttal. Ez a deklaráció arról szólt, hogy több egyetem (köztük a miénk is) a Selmeci Akadémia utódegyetemének tekinti magát. Itt beszélt Selmecbánya polgármestere, de megjelent Mária Terézia is. Kissé csúsztunk, emiatt kicsit aggódtam, nehogy otthon megdorgálja férje mert nem időben teszi neki a konyhaasztalra kedvenc knédlijét.
Ezt követően bányászlámpás hallgatók álltak az élre, a széleken fáklyások helyezkedtek el és megindult a menet az Akadémiára ahol ünnepi beszédeket követően elhelyezték a csillét és a rönköt. A hangulat itt volt a legemelkedettebb. Fényképezkedés a csillével, (gondolom a rönkkel is, de ott nem tudtam ott lenni), kattogtak a fényképezőgépek. Ezt követően volt egy szakestély aminek a nyelve szlovák volt ugyan de a fontosabb dolgok magyarul is elhangzottak. Ezután gondolom a fiatalok elfoglalták a sörkiméréseket, én meg visszatértem a fogadóba.
Éjszaka jól aludtam. Másnap reggel még egy kis ágyban olvasgatásra is jutott idő. Sajnos mikor reggeli olvasásomat befejeztem ott ahová a király is gyalog jár leesett a szemüvegem. Gondoltam én arra, hogy fel kéne venni, de kicsit lusta voltam még, majd ha végeztem a zuhanyzással meg egyebekkel felveszem - gondoltam én. Hát biszony ezúttal is bebizonyosodott a tétel miszerint ha egy szemüveg leesik és nem veszik fel időban arra bizony rá fognak lépni. Így is történt, egy reccsenést hallottam és tudtam, a szemüvegemnek annyi. Nem volt ez egy drága szemüveg, a Metróban vettem vagy 298 forintért de megijedtem, hogy hazafelé nem lesz mivel olvasnom. Végül Zólyomban már elég ügyesen tudtam tartani úgy a fejemet, hogy nagyjából vízszintes maradjon.:)
Reggeli után csatlakoztam a hallgatókhoz és elindultunk hazafelé. Kora délután voltunk itthon. A buszban mindvégig jó hangulat uralkodott. Nem véletlenül, hiszen egy nagy dolog végére tettünk pontot ezzel a kétnapos utazásunkkal. Hétfőn pedig elkezdődtek a dolgos hétköznapok.:)
