Bikfic kérdezte nemrégiben, hová is lett a kolbászom? Mármint az amit Selmecen olyan ügyesen beágyaztam a muskátlik közé. Természetesen beteljesedett a sorsa - megettem.
Miután megjöttem Selmecről másnap hajnalban fél 5-kor indultam vidékre egy ülésre ami üzemlátogatással volt egybekötve. Reggel ilyen korán én nem tudok sokat enni, régebben maximum 4 tojásból, némi kolbászból és szalonnából egy soványka rántottát ha le tudtam nyomni, mostanában, hogy sok-sok uszingálással kell leadnom kilóimat visszafogom magam, megelégszem 2 tojással is némi kis zsíron megsütve. Na szóval, soká lesz még dél alapon betettem a Selmecen megspórolt kolbászt vagy inkább szalámi volt az, a táskámba. Régi tapasztalat, hogy minél korábban kel az ember annál jobban elkésik, én is így voltam vele, igencsak kellett csipkednem magam, hogy időben a ház előtt legyek. Ígya aztán a bicskám ami általában mindig a táskámban van, csak akkkor veszem ki ha pl. elutazom mint most is Selmecre, szóval a bicskám az íróasztalon maradt.
Jó 3 óra utazás után megérkeztünk. A többiek hamarosan elmentek üzemet látogatni, én a fájós térdemmel ott maradtam a tanácsteremben. Úgy 9 tájban már igen éhes voltam, úgy döntöttem harapok valamit, azaz nem is valamit hanem egy kis szalámit. Kivettem a táskámból, keresem a bicskát, hát bicska az nem volt. Ezeket a szalámikat egyébként jó erős fóliába csomagolják, biztos azért hogy jól tartsák a vákumot. Téptem én kézzel, foggal de nem engedett. Egyedül voltam tehát nem zavart senki ebben a kíméletlen marcangolásban. Azután jött az ötlet, hogy egy kulcs talán segítene. Így is lett, kiszúrtam és így már téphető volt a fólia. Ezután kinyomtam kicsit a csomagolásból mint tubusból a fogkrémet, majd fogammal próbáltam feltépni a "bőrt" ami persze szintén jó erős műanyag volt de ez sem adta meg könnyen magát. Végülis leharaptam a végét, ezáltal megnyílt az út a szalámi töltelék előtt is. Bolodogan nyomtam ki az első adagot, ami ki is buggynat hamarosan, egyenesen rá az ingemre. Ami fehér volt. Jó zsírosra csinálják ezeket a tartós szalámikat, persze máris ott díszelgett a 10 forintosnyi folt. Gyorsan megdörgöltem az alkoholos kendővel amit a kéztörléshez használtam, rögtön el is tűnt. Elégedetten tapasztaltam, hogy feltaláltam a legjobb folttisztítót, de sajnos mikor elpárolgott az alkohol a folt megmaradt. Na mindegy nem érdekes, volt már ilyen gondoltam, és ujjammal alul nyomást gyakorolva a szalámirúd végére nyomkodtam kifelé az ízletes szalámidarabkákat egyenesen a számba. Közben ahogy fogyott egyre nehezebb lett a dolog, végül úgy 6-7 centis kinyomkodása után teljesen lehetetlenné vált, hiába nyomogattam alul a szalámit felül bizony más semmi nem jött ki. Ez volt az a pillanat mikor feladtam. Közben persze mindvégig azon járt az eszem, nehogy bejöjjön valaki.
Hogy miért nem kértem a titkárságon egy kést? Hát valahogy nem akaródzott. Máig sem tudom miért, de akkor tényleg inkább kinlódtam ilyenformán mintsem kést kérjek. Talán arra gondoltam, hogy csupa hölgyet láttam, honnan lenne nekik késük vagy bicskájuk? Így inkább kinlódtam. Hát van ilyen. :)
