Hetek óta semmi néznivaló nincs a TV-ben. Mármint érdemleges. Úgy érzem a közszolgálati csatornák elérték a mélypontot, innen már csak fellendülés várható. Azért valami néznivaló csak maradt még. Mert azért a Benny Hillt csak nézem hétköznap esténként. Mást nem. Még egy hete néztem a Vidióták-at is de már azt sem. Megnézhetném százhuszadszor Mészáros Márta Napló trilógiáját de mivel már kivülről tudom nem nézem meg. Megnézhetném még Jancsó Miklós Szegénylegények-jét ahol a meztelenkedésnek még láttam valami értelmét, de nem nézem meg. Láttam már azt is elégszer. Unom, hogy mindig ugyanazt az ötven filmet kínálják a műsorszerkesztők.

Persze ennek a tévétlenségnek is vannak előnyei. Például újra olvasok. Olvasom például az ÉS-t. Valamikor a rendszerváltás előtt már rendszeresen olvastam. Tulajdonképpen 3 ellenzéki lapot ismertem akkoriban, azaz nem is ellenzékit mert azok a második nyilvánosság részét képezték és szamizdatnak hívták őket, hanem kvázi ellenzékiek, vagy inkább úgy mondanám kicsit kilógtak a sorból.

Ilyen volt az Élet és Irodalom azaz ÉS, a Magyar Nemzet és bármilyen hihetetlen a BME Villamosmérnöki Kar lapja az Impulzus is. A Magyar Nemzet azóta messzire került az akkori irányvonaltól és színvonaltól, az Impulzusról nem tudok. Biztos megvan még. Annakidején rendszeresen megkaptam a szerkesztőségtől, csupán egy vagon postabélyeget kellett otthagynom náluk. Ők pestiek voltak, sokkal többet tudtak például a március 15-i eseményekről mint mi itt a végeken. Ők részletesen tudósítottak például a Lánchídi csata néven elhíresült tüntetésről vagy inkább annak szétveréséről, ha jól emlékszem 1988-ban volt. Az ÉS nem sokat változott. Váncsa István helyett van Fáy Miklós aki hasonlóképpen vitriolos tollal kritizilája a zenei műsorokat mint Váncsa István annakidején a TV műsorokat. Éveken keresztül olvastam kritikáit, nem emlékszem, hogy valaha is dícsért volna valamit. Igaz amit írt azt jó humorral írta le, élvezetes volt olvasni.

Végülis olvasni jó, úgyhogy semmi baj, megleszünk mi TV nélkül is.:))