Évek óta szeretnék írni erről a Halloweenről Mindenszentek tájékán de mindig közbejött valami fontosabb. Természetesen nem a Morgóban hanem pl. a listáimon melyek közül egyik 7, másik közel 4 éves. Eddig is bökte a csőrömet, de most hogy bikficnél olvasom, hogy a a falvak tornácain ahol a busz áthaladt kivájt és kivilágított töklámpák (mert mi gyerekkorunkban így neveztük ezeket a kivájt, gyertyával ellátott tököket) láthatók mégiscsak felemelem a szavamat ez ellen és társa ellen mint pl. a Valentin nap.
Úgy gondolom mindkettő Amarikából jött. Persze, tudjuk Amerika a népek kohója, azt mondják írekből több milliónyian élnek a tenegeren túl. Azért említem az íreket mert állítólag onnan jön ez a szokás, hogy Mindenszentek előestéjén a testünkbe beköltözni akaró szellemeket ilyen kivilágított tökökkel kell elriasztani. Először is a XXI. századot tapossuk, senki nem akar belénk költözni, ha meg senki nem akar akkor meg a dolog a Néprajz körébe tartozik, népszokás meg van nálunk bőven, úgy gondolom nem szorulunk importra. Gyanítom sokat tehetnének ezen a téren angol nyelvet oktató honfitársaink is akik Mindenszentek tájékán lazán átugorhatnák a Halloweenről szóló olvasmányokat és nem vájatnák napestig a tököket a nebulókkal, meghagynánk ezt azoknak ahol honosabb ez a szokás például az amerikaiaknak.
Aztán itt van ez a Valentin nap. Kezdetben azt hittem a virágárusok találták ki. Ami egyébként teljesen természetes, a Mindenszentek, a Nőnap és a ballagások mellé miért ne lehetne még egy nap amikor virághegyeket lehetne eladni? Tehát ha a viráglobby műve még meg is értem. De gyanítom, ők csak haszonélvezői a dolognak ezt valakik mások hozták be ide az országba.
Persze mit morgok én itt, hát miért nem jó az nekem ha február 14-én fiatal emberek jó drágán megvett szívekkel és hatalmas virágcsokrokkal biztosítják szerelmüket arról, hogy mennyire szeretik? Hát mert szerintem olyan giccses az egész. Nem mondhatja senki rám aki kicsit régebben olvassa a blogomat, hogy kérges lenne a lelkem, gondolom az is gyanítható tudom milyen az szerelmesnek lenni. De el nem tudom képzelni magam, hogy hatalmas virágcsokorral, még hatalmasabb világító villogó (esetleg zenélő) szívvel közelítek szerelmemhez és átadom mikor megcsókolom és azt suttogom, hogy szeretlek.
Tudom a Morgót elég sokan olvassák Amerikában is, írásom közel sem ellenük, ott élők ellen szól. Ott ez már régebben szokássá vált, ám legyen. Csak hát ez itt nem Amerika. Itt (még) nem szokás elmondani napjában néhányszor egymásnak, (kivéve a szerelmeseket, de ők csak mondogassák is), hogy szeretlek. Az amerikai filmekből tudjuk, ott igen. Én Adriánától, aki Osztravában él és kassai lány és ezer éve jó barátom azt is tudom, hogy Csehországban már évek óta mondogatják egymásnak az emberek egymásnak, gondolom amerikai mintára. Hát én bízom benne mi ezt megússzuk majd. Mint nemrég írtam szerettük mi egymást a szüleimmel mégsem mondogattuk naponta, sőt van egy bátyám, mi is szeretjük egymást de soha ki nem mondtuk így ilyenformán. Voltak viszont szerelmeim, hát ott aztán nem fukarkodtam én sem, mert ott nagyonis helye volt a dolognak.:)
Hát akkor Uff, kimorogtam magam.:)
Kellemes hetet mindenkinek! :)
