A múlt héten a konferencia betett az uszingálásnak, de ma vidáman, frissen hajnalban ott voltam az uszodában. A víz felett már sátor van, meg ahogy elnézem új főnök is. Igaz, ő nem a víz felett. Minden reggel megjelenik a medence szélén, átmeneti kabátban, megszemlél bennünket, a jó gazda szemével szemrevételez mindent. Olyan 48 körüli, magas, jóvágású pasi, a középkorú hölgyeknek biztos megdobogtathatja a szívét. Nemrégen jött, azóta mindig van valami meglepetés.

Első volt az óra. Előbb a bejárattal szemközti parton láttuk, de sok volt ott a cucc, senki nem vette észre. Mára megduplázta az órák számát, már a kijáratnál is van egy. Magában ácsorog, illetve jár, semmi nem vonja el a figyelmet róla, szinte büszkén, magát kihúzva pompázik a forgóajtó tetején. Ez azért nagy lépés volt. Idáig a köröket számolva vagy a húgyhólyagunkban emelkedő nyomásra voltunk hagyatkozva, ebből tudtam én is letelt-e már az aznapi penzum. Mondjuk elég jó időmérőnek bizonyult, mindig akkor fordult válságosba a dolog mikor letelt az egy óra. Persze azonos kezdeti feltételek esetén, ahogy a matekban mondtuk, azaz előtte ki kell menni mielőtt beereszkednénk a vízbe.

Aztán itt van a fürdősapka kérdése. Idáig úgy látom elég laza volt a rend ezen a téren, most viszont megjelent egy két oszlop közé kifeszített transzparens, hogy a medencében úszósapka viselése kötelező! Nem mai dolog ez, néhány napja kint van már, de én nem szeretem ezt az úszósapkát mert bezártság érzését kelti bennem. Ma is próbáltam sumákolni, 2 nőt láttam cseverészni sapka nélkül, na mondom ha ezeknek lehet én sem veszem fel. Közben a 2 nő távozott, egyedül maradtam sapkátlanul. Kezdtem kínosan érezni magam. Közben rám is kiabált kifelé menet egy kisebb főnök, na mondom baj van a végén még ki kell mennem. De kimenni nem volt kedvem mert nehezen megszerzett pályán uszingáltam.

Erről azt kell tudni, hogy először az ember többnyire pályátlanul kezdi a medence szélén a félméteres vízben. Aztán ahogy szabadulnak fel a pályák, nyomul befelé. Az önálló saját sáv biztonságot, örömöt ad. A birtoklás örömét. Ide már be lehet fogadni valakit, ha lehet az ellenkező neműek közül, de ha nem akkor is jó egyedül birtokolni egy teljes sávot. Na most ha én körben kimegyek az úszósapkámért a táskámhoz a partra elveszítem nehezen megszerzett területemet. Megjárhatnám 30 másodperc alatt is de ehhez a lépcső helyett a medence szélén kellene felugranom és kimásznom, aminek megvan a kockázata, hogy a víz súlya a fürdőnadrágomban lehúzza rólam és ott állok illetve mászok kifelé csupasz s@ggel. Hát én egy komoly tanárember vagyok, nyilván ezt nem vállalhatom fel. Így aztán kissé lapítva ugyan de leúsztam a maradék köreimet és kiballagtam a lépcsőn a medencéből.

Ez a nap is megvolt. Legközelebb csütörtökön fogok uszingálni meg pénteken mert holnap balekkeresztelő szakestélyre megyek. Valószínű elmaradok egy kicsit, nem lesz kedvem szerdán hajnalban az uszingáláshoz.

Azok számára akik nem tudják mi az a szakestély klikkeljenek ide egy kis szöveges ismertetéshez, ide meg képeket nézni. Iigaz nem tőlünk vannak de az nem baj. :) Egy család vagyunk mi mind, selmeci örökösök.:)