Valamelyik éjszaka azt álmodtam, hogy mindhárom televíziónkat levittem a kukához. A nappaliban lévővel kissé nehezen boldogultam mert elég terjedelmes jószág ez a mi ezeréves Super color-unk. Nem is tudom így írják-e, egy költözködésnél elkallódott valahol az a kis fémlapocska amire rá volt írva. Szóval levittem a TV-inket a kukához. Mikor már egymás mellett voltak akkor még egy búcsú pillantást vetettem rájuk és feljöttem. Aztán volt még néhányszor, hogy - mint a leszokófélben lévő dohányos - kerestem a távirányítót, hogy bekapcsoljam, aztán rájöttem, hogy már se TV se távirányító és hirtelen boldogság járta át testem-lelkem. És levettem egy könyvet a könyvespolcról és olvasni kezdtem.
Ennyire emlékszem az álmomból. Most viszont nézve, vagy inkább hallgatva az m1-en ezt a TudósShow-t már szinte sajnálom, hogy csak álom volt. Persze az álmokban az a jó, hogy az ember átélheti azt is ami a valóságban nem történhet meg. Mert pl. a feleségem biztos ragaszkodna egy TV-hez. Nem mintha ő megőrülne a mai műsorokért, de annyira nem szenved azért mint én. Aztán én sem merném kidobni mindet. Nem vagyok én ehhez elég karakán gyerek. Mert mi van ha valami nagyon fontos dolgot kellene hirtelen megnézni? Vagy például az ország krízist élne át és csak a TV-n keresztül lehetne az eseményeket követni? Mint például a romániai eseményeket 1989 karácsonyán. Hát ez az. Úgyhogy maradnak a készülékek ahol vannak. És továbbra sem adom fel. Továbbra is kisérletezgetek újabb és újabb műsorokkal mint például most ezzel a műsorral is. Ahol a hétköznap késő estékről átrándult Krizsó Szilvia próbál valami könnyed show szerű műsort összehozni Vizi E. Szilveszterrel az akadémia elnökével.
Hát igen. A Magyar Televízió megint megpróbálkozik valamivel, amit én csak a közszolgálati televízió elbulvárosodásának nevezek. Nyilván szeretnének nézőket visszahódítani a kereskedelmi csatornáktól, ezért kicsit bulvárosodnak. Nem nagyon, csak egy kicsit. Csak egy a baj. Nem lehet csak kicsit, iciri-picikét bulvárosodni. Ha valaki ezt az utat választja fel kell vállalnia azon külsőségeket amitől "azok" bulvár TV-k. Tehát van közönség, aminek megmondják mikor tapsoljon és az birka módra tapsol, van zenekar ami időnként tust húz, taps közben vonul be a delikvens vagy a vendég. Igaz itt nem tánclépésekben kell bevonulnia a zenére mint annakidején Torgyán Józsf tette, és sorolhatnám. Én viszont úgy vagyok vele, hogy az adófizetői pénzekből fenntartott televízió nekem színvonalas műsorokat szolgáltasson, a bulvár dolgokat meg csinálják a kereskedelmi televíziók és éljenek meg belőle.
Egyébként az akadémia elnöke gyakran szerepel a Médiában. Hát persze. A Média hálás ha talál valakit aki a hivatásában is hírnévre tett szert, de ugyanakkor meg tud szólalni a mikrofon előtt is. Legyen az ökölvívó vagy agykutató. Egyébként a modell ugyanaz, amit leírhattam volna egy héttel ezelőtt is. Mutassuk meg, hogy a tudós is ember. Teniszezik, szinházba jár, könyvet vásárol, horribile dictu családja is van. Ha elég idős akkor unokája is. Ebben a műsorban állandó elem a műsorvezető és a vendég akiről a műsor szól, aztán vannak átmenő vendégek. Jönnek, kérdeznek, hozzászólnak és mennek. Kissé hálátlan feladat egy híres teniszezőnek, szinész házaspárnak. De ez van. Ők most mellékszereplők. A műsor most nem róluk szól. Tessék tehát tovább haladni, mert jön a következő vendég aki szintén feladja a labdát, megvárja amíg leütik aztán távozik. Hát ez van. Új műsor a TV-ben. Nosza, nézzük!
