Ma délben felszálltam az egyetemen a buszra, a sofőrön kívül nem volt senki, mondtam is neki, hogy "Na már ketten vagyunk, legalább nem hiába vezeti ezt a buszt". Ezzel tovább léptem a busz belseje felé, mikor hallom fél füllel, hogy "A trabival mi van?" Visszafordultam, megkérdeztem jól hallottam-e? Mondta, hogy igen. "Aztán tetszik engem ismerni" - kérdeztem. "Hát, hogyne - felelte -, láttam elégszer beszállni". Hát erre nem gondoltam. Valóban láthatott, hiszen az egyetem végállomás, mindig várnak a buszok egy keveset, én meg szívesen parkoltam az egyirányú útvonal bal szélén. Pont előtte néhány tíz méterre. Én meg olyanfajta külsejű vagyok akiből azért sokan nem szaladgálnak az Egyetemvárosban.  Meg trabiból sincsen sok, úgy tudom az enyémen kívül még egy van. Szóba elegyedtünk. Elmondtam, hogy a trabim 18 éves, még a Merkúrtól vettem, sőt még várnom is kellett rá. Pont olyan mint a demokráciánk. Ez a mondat alkalmat adott arra, hogy némi párhuzamot vonjunk a trabi és a demokrácia állapota között. Meg is tettük. A konklúziót viszont nem szívesen hoznám a Morgómedve kedves olvasóinak tudtára csupán azért mert a blogom szellemétől idegen a politika, hálistennek. Aztán eltelt pár perc, neki indulnia kellett én meg elfoglaltam helyem a hátsó traktusban, és elmeditálgattam arról, hogyan is jutott akkoriban autóhoz a magyar polgár. De hát ennek ismertetésére már nem gondoltam. Mi öregek ismerjük, a fiatalokat meg minek elborzasztani:)