Vasárnap szép idő volt, oda sütött a nap az erkélyre, kiültem hát kedvenc hintaszékembe és olvasgattam. Nagy a lemaradásom, így még április eleji napilapok is voltak olvasatlanul. Például azt olvastam az egyik napilapban, hogy egy anya nem bírva már fiának durvaságait, az addig megélt megaláztatások miatt erős felindulásban egy késsel mellbe szúrta fiát, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett. Ezután rögtön mentőt hívott és a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően hálistennek a fiú életben maradt. A bírósági eljárás során az anya megbánta tettét, a fiú pedig megbocsátott anyjának így aztán hogy úgy mondjam családilag már rendeződött a dolog.
De mivel késsel mellbe szúrni senkit nem való, még saját gyereket sem, még akkor sem ha megérdemelné, na szóval az egy dolog, hogy ők magukban rendezték a dolgot, de beindult a büntető eljárás is, ami azért nekem tetsző módon ért véget. Két évet kapott az anya 3 évre felfüggesztve. A lehetséges legkisebb büntetési tételt. Senki nem fellebbezett, sem az ügyész, sem a vádlott, a dolog tehát lezárult, mindenki mehetett haza békével. Gondolom a fiú meg az anyja a szobakonyhába amely lehet, hogy további konfliktusok forrása lesz és valaki megint elveszíti a fejét. Nem tudom. Az is lehet, hogy családi házba mennek haza. Nem is ez a lényeges, konfliktusok ott is lehetnek. Én viszont azt kívánom, hogy ez a végül is szerencsésen végződött családi konfliktus szolgáljon tanulságul a fiú számára. Nem kis dolgot úsztak meg. Ő a temetőt, anyja pedig a börtönt. Sajnos azonban félek nem így lesz. Adja Isten, hogy ne legyen igazam.
