Kicsit szomorúan látom, hogy a televíziós csatornák most sem tudnak nagyvonalúak lenni. Legszívesebben azt írnám, hogy elegánsak. De ebben az esetben kissé szokatlan a kifejezés, bár kétségtelen jobban kifejezi azt amire gondolok.
Most, hogy meghalt az első kisgyerek aki szívátültetés során jutott új szívhez, természetesen mindent bedobnak, anyait-apait, hogy a nézők érdeklődését a csatornára vonzzák. Láthatunk előző napon felvett riportot, amelyben a kisfiú a céljairól, a szeptemberi iskolakezdésről beszél. Persze azok után bemutatva, hogy már bemondták a tragikus hírt. Így szól igazán nagyot. Természetesen a néző odafigyel, van benne valami bizarr, hogy egy ma már halott kisfiút láthatunk amint a céljairól beszél a halála előtti napon, úgy nyilatkozik mint minden normális 9 éves gyerek és átvesz valami díjat egy táborban, ahol olyan gyerekek nyaralnak, akiknek valamely szervük átültetésből származik. Számomra ez az egész valójában nem is bizarr, inkább félelmetes. Aztán ma reggel is folytatódtak a riportok, ma már a tábor vezetőjével. Hiába no, helyzet van, ha nem vagyunk ott lemaradunk. Talán riport is volt a szülőkkel, nem tudom. Jobban örülnék ha nem lett volna. Jobban örülnék ha elvonulnának a nyilvánosságtól, a Média meg tapintatosan és diszkréten félrevonulna és békén hagyná őket nagy gyászukban. De a kereskedelmi televíziózás nem erről szól. Harc folyik a nézőkért, a reklámbevételekért, a profitért. És ez harc nem ismer kíméletet, meghátrálást. Ha helyzet van, élni kell vele. Hát ezt akartuk, ezt irigyeltük, hát megkaptuk. Semmi sem szent.
Talán 30 éve is megvan már, hogy dermedten néztük a mozikban mire képes Németországban a bulvár sajtó, a "Zeitung". Vagy amiről az író mintázta, a "Bild Zeitung". Hogy semmi sem szent ha szenzációról van szó. Még akkor sem hagyják békén a film főszereplőjét mikor meghal az anyja és őt gyászolja. Akkor is újságírók és fotoriporterek hada üldözi, zaklatja. Jól megmutatta a bulvár sajtó természetét Heinrich Böll, a Nóbel-díjas német író a "Katharina Blum elveszett tisztessége" című könyvében, amelyet 30 nyelvre fordítottak le. Ajánlom nyári olvasmányként, akár TV helyett is. Talán még nem dobták ki a könyvtárak polcairól. Vékony kis könyvecske, pár óra alatt elolvasható. De ez legyen egy későbbi program. Javaslom egy-két percig hagyjunk abba mindent, gondoljunk rá és gyászoljuk együtt ezt a jobb sorsra érdemes, korán elment kisfiút.
