Vége a sűrű programoknak. Szeptember mindig ilyen. Kezdődik a Selmeci Szalamanderrel, aztán Fazola Napok, mindkettő 3 napos hétvégi elfoglaltság, aztán 2 konferencia (bár az egyik csak kétévente). Ezek a szokásos és állandó elfoglaltságok, ehhez még hozzájött a falumbeli rendezvény és egy 35 éves találkozó. Úgyhogy tényleg nem unatkoztam. Ezután sem fogok, de azért kicsit lazább lesz. Úgy értem nagyjából napi 8 óra munkaidőt tudom tartani és szabadok lesznek a hétvégéim is. Bizonyára több időm lesz a Morgóba is írni mert van néhány dolog, amit már régóta szeretnék megírni, de nyugalom és főleg idő híján nem tudtam. Most már erre is sor kerülhet.
Egyébként a konferencia - mint minden évben - most is nagyon jó volt. Aki egyszer ide eljön szívesen jön máskor is. Van ennek az egésznek egy kellemes baráti hangulata. Minden évben nagyjából ugyanazokat az arcokat látjuk, ugyanazokkal hallgatjuk az előadásokat. Kis ország vagyunk, nem túl sok bányagépész és bányavillamossági szakemberrel, nem jelent gondot számot tartani egymást. Ha valakit nem látunk rákérdezünk, aztán megtudjuk, hogy semmi baj, csaj nyugdíjba ment. Hálistennek - gondoljuk - és majszoljuk tovább a szünetben feltálalt lángost. Persze úgy ahogy kell: melegen, tejfellel, reszelt sajttal. Vagy fokhagymásan, mert az is van. Aztán megint előadások jönnek, majd ebéd. Bármely asztalhoz leülhetünk mindenhol szeretettel fogadnak bennünket. Együtt vagyunk, összetartozunk. Mondhatnám egy csapat. Aztán a napi munka után este jön baráti találkozó- ahogy mi nevezzük - ami tulajdonképpen egy közös vacsora, csak a kínálat bőségesebb egy szokásos vacsoránál. Aztán vacsora után megbomlik a rend, az asztaloknál ülők cserélődnek, attól függően ki kivel szeretne beszélgetni. A Villányból - mindig ugyanonnan- beszerzett vörös bor, valamint a mátraaljai fehér mellett folyik a beszélgetés mindaddig, amíg valahonnan fel nem csendül a selmeci nóták valamelyike. Elakadnak a beszélgetések, hogy most már együtt énekeljük bányász- és kohász dalainkat. És az éneklők egy kicsit megint Miskolcon érzik magukat, mintha az Alma Mater falai között lennének egy szakestélyen. 10 óra felé a gyengébbek - mint például én is - elballagnak lefeküdni, de nem úgy a kemény mag. Ők most kezdenek belelendülni. És a nótázás folytatódik mindaddig amíg ki nem szorulnak az étteremből az előtérbe, hiszen az éttermet át kell rendezni a másnapi előadásokhoz. De kárpótlásul hatalmas tálcákon hideg sültek érkeznek, amik azért csak elfogynak idővel, pedig nagyon finom és bőséges vacsora után vannak a mulatók. Aztán egyszer csak eljön a lefekvés ideje is. Mindenki elmegy, hogy aludjanak néhány órát. És másnap az előadások kezdetén kicsit álmos szemekkel ugyan de mind ott vagyunk az étteremből átrendezett előadóteremben. És mintha nem is lett volna ez a mulatós éjszaka, nyújtogatjuk a nyakunkat, hogy jobban lássuk az előadók által vetített képeket.
Hát igy telik az idő Balatongyörökön a Bányagépész konferencián. Amely most már a 41. volt. Van egy évünk, hogy kipihenjük magunkat, mert mi sem természetesebb, hogy 2009 szeptember utolsó hetében újra Györökön a helyünk. A 42.-en. :)
