A tegnap reggeli hírekben hallottam, hogy a honi légitársaságunknál nagy spórolásokba kezdenek. Többek között ezentúl nem ott tankolnak majd ahol kiürül az üzemanyag tartály hanem ahol olcsóbb a kerozin, valamint a műanyag evőeszközöket elmosogatják majd és újra felhasználják és oda figyelnek a WC-k öblítő tartályaiból történő vízfelhasználásra is. És mindezt a sok butaságot vagy háromszor is elmondták, fél óránként.

Mert jól hangzik ugyan, hogy ezentúl ott tankolnak majd ahol olcsóbb az üzemanyag de ez már a trabi-val sem jött volna be. Tudniillik egy üzemanyag tartályba akkor kell üzemanyagot venni amikor úgy nagyjából kiürült. Jó, meglehetett volna tenni, hogy tankolok egy olcsó kútnál aztán 100 kilométer után megint látok egy olcsó kutat és megint veszek 7 liter benzint. De ez azért így nem ment volna. És nem csak azért mert a trabinak 26 literes üzemanyag tartálya volt. Nem tudom én ezt elképzelni a 45 literes tartállyal rendelkező szuzuki-val sem. Tudniillik annyira minimális az eltérés az üzemanyag árakban, hogy egyszerűen nem éri meg vele vacakolni. Itt a földön. És most képzeljük el ugyanezt a kerozinnal: elndul a New York-i járat, aztán megtudják, hogy Franciaországban kicsit olcsóbb a kerozin. Leszállnak tankolni? És hová teszik? És mennyit vesztegetnek el a fel- meg a leszállással? Úgy hogy szerintem ez egy csacskaság, a Médiának odalökött szenzáció amit az be is vesz és már kezdi is szajkózni. Nem beszélve arról, hogy legjobb tudomásom szerint a gép a teljes útra szokott feltankolni és nagyjából annyit vesz fel amennyi az útra kell, mert a leszállást úgy kell megkezdeni, hogy kevés legyen az üzemanyag a gépen. Ezért kering egy gép ha valahol idő előtt kényszerleszállást végez. Még olyant is hallottam, hogy kiengedik az üzemanyagot a levegőbe. Hát szerintem erre nem érdemes több szót vesztegetni.

Érdekes ez a műanyag evőeszköz elmosogatás is. Gondolom erről lehet szó, nem valami rozsdamentes evőeszközről. Hát ez nehéz dolog lesz. Először is a magyar emberek egy része  megszokta, hogy ezt evés után szépen elcsomagolja és hazaviszi. Nem is igazán tudja minek. Hiszen van otthon ízléses fém evőeszköz, nem fog az ember otthon is műanyag késsel meg villával enni. De talán a gyerekek örülnek majd neki - gondolja az ember csomagolás közben. Madárlátta evőeszköz, jaj de jó lesz! Vagy csak egyáltalán azért vigyük haza mert a miénk, kifizettük punktum! Így aztán az ember evés után pakol.

Mint az a nem szimpatikus és önző úr aki egyszer egy TU-154-esen a bal oldalamon ült és mindkét kezét felrakta a szék karfájára. A mi közös karfánkra. Ami végül is nem lett volna nagy baj, ha a jobb oldalon nem egy olyan fiatal asszony ül, aki szintén feltette mindkét könyökét. Számolja ki a kedves olvasó mennyi maradt nekem. Igen, jól számolt, nekem egy sem. Nem is tudtam lerakni a kezem. Úgy olvasgattam, hogy mindkét karom a levegőben volt mert nem akartam rájuk rakni. Pedig megérdemelték volna. Néha összefontam a mellkasomon egy rövid időre, hogy pihentessem.  A dolog végül is kibírható volt addig amíg meg nem hozták tálcákon az ebédet. Na ez már nehezebb dió volt, mert az én könyökeim csak úgy fértek el, hogy elől magam előtt keresztbe raktam a kezeimet mintha a bal kezemmel a jobb fülemet akarnám megvakarni a jobbal meg a balt. Valahogy olyan iksz alakban. Hát így tényleg csak nehezen lehetett enni, próbálja csak ki az olvasó, mire megy ilyen helyzetben. Na az én balomon üldögélő önző uraság is elpakolt majdnem mindent: az evőeszközöket, a műanyag poharakat, a nassolni való csokoládét meg a süteményt is. Hát az ilyenek miatt dugába dőlhetnek a légitársaság újításai. Bár szerintem ők sem gondolták komolyan ezt a mosogatás dolgot. De majd meglátjuk.  

És végül a WC tartályokban elhasznált vízzel is meg lehet próbálkozni de ez már tényleg nagy butaságnak számít. Majd csak fele vízzel öblítenek a kedves utasok? Vagy nem is öblítenek? Vagy valami egyéb megoldás mutatkozik? Nagyon nem mélyednék bele a dolgokba mert már mindenki azt hiszi valami nem stimmel nálam, hogy állandóan a WC-kkel foglalkozom.:)

Hát kíváncsian várjuk a takarékossági intézkedések eredményeit. Innen a földről. Ja igen, innentől fogva mindig egy órával korábban kint voltam Ferihegyen, hogy az elsők között csekkolhassak be és  én választhassak ülőhelyet. Mondanom sem kell, hogy a folyosó mellettit választottam. Legalább egyik karom szabad volt. Igaz a légi utaskisérők néha kicsit nekem jöttek de még mindig jobb volt mint középen. Vagy az ablaknál. De mégiscsak legalább egy kézzel ehettem végre. :)