Sokszor elképzelem, mi lenne ha minden alkalommal amikor kimegyek a telekre azt kellenem először meglátnom, hogy valami idióták festékpatronnal össze-vissza firkálták a ház falát.
Gondolom ugyanezt érezheti a főútvonalakon lakó miskolci polgár is, amikor sok pénzért rendbehozza a ház külsejét, eltünteti a vakolati hibákat, szépen lefesteti és néhány napig vagy hétig boldogan gyönyörködik megszépült otthonában. Aztán egyszer csak arra megy haza, hogy valakik elrondították a nemrégiben rendbehozott, kicsinosított utcai homlokzatot. És ilyenkor nem arra gondol, hogy ez egyfajta művészet, a fiatalság sajátos kiteljesedése aminek szintén helye van a kultúránkban, és amiről egyes népművelők azt hiszik, hogy támogatni kell. És ilyenkor jönnek aztán az akciók amikor kijelölnek arra érdemes falakat ahol megjelennek a magukat művészeknek nevező graffitisek és általuk művészinek tartott rajzokat varázsolnak a kijelölt falakra. Közben természetesen megjelennek a sajtó munkatársai is, hogy lelkes riportokban számoljanak be az akció nagyszerűségéről. És aztán a riportok megjelennek a folyóiratokban, lemennek valamilyen könnyed hétvégi műsorban. És ilyenkor érzi azt a - háza elcsúfítása miatt naponta flusztrált tisztességes magyar polgár - hogy itt valami nagyon el van rontva, mert ezt azért nem kéne csinálni. Nem kéne lovat adni alájuk azzal, hogy helyeket jelölünk ki számukra, nem kéne ezt fokozni azzal, hogy a riportokkal és a cikkekkel azt a látszatot keltjük mintha ez valami jó dolog lenne, és szükség lenne rá. Egy túrót! Már bocsánat!
Ha valakinek ma helyet jelölnek ki, hogy ott élje ki művészetét az bizony firkálni fog oda is ahová nem engedték meg neki. És ezek firkálnak mindenhová, köztük a magántulajdonban lévő házak falára is. Nem vagyok jogász de biztos hogy ez rongálás, rongálják az én tulajdonomat, csökkentik értékét, tehát elvárom, hogy hazánk rendvédelmi szervei ennek megfelelően járjanak el. Ne zárjanak Tökölre egy tizenévest graffitiért. Csak ítéljék mondjuk 50 óra közmunkára, hogy 6 vasárnapját graffitiknek nevezett borzalmakat sikálgasson. Mint Demszky Gábor és csapata a közelmúltban. Bár gyanítom, hogy ott azért túl sokáig nem tartott ez a garffiti takarítás, nem is tulajdonítok neki nagy jelentőséget. De azért már mégiscsak tűrhetetlen, hogy egy film operatőre a Lánchídon nem talál egy alkalmas helyszínt ahol nem rondítana bele a képbe valami graffitinek nevezett firkálmány a háttérből. Hogy mi lenne a megoldás?
Szerintem az, hogy ha én azt látom, hogy a szemközti házra firkálnak, felhívom az ügyeletet, megmondom miről van szó és személyleírást adok róluk. Aztán ha a rendőrők tetten érik őket az ügyeletes bíró, ügyész és védő postamunkában elítéli őket. Vasárnap már mehetnének is sikálni. Ja igen, még valami. A sajtó minél szélesebb körben tudósítana a történtekről. Akár fizetett hirdetésben is. Szerintem.
