A cím alapján akár valami szép dolog is kisülhetne a dologból. De ahogy én ezt az országot ismerem nem fog. De miről is van szó? Nem biztos, hogy mindenki tudja miért is morgok én most.
Arról van tehát szó, hogy a fiatalok keveset olvasnak, inkább a TV meg a Videó előtt ülnek meg fekszenek, nem beszélve a DVD lejátszóról és az Internetről. Ahelyett, hogy mozognának, utána meg hasra vetnék magukat az ágyon és belefeledkeznének mondjuk az "Egri csillagok"-ba, vagy netán az "Aranyember"-be. Nem, ezek a fiatalok már nem olvasnak. Tisztelet a kivételének. Ők inkább a ezeket a szórakoztató eszközöket részesítik előnyben, a magyartanárok meg szenvednek attól, hogy a gyerekeket nem érdeklik a klasszikusok, nem olvassák el a kötelező olvasmányokat. Sőt még olvasni sem igazán tudnak.
Hát nehéz dió ez. Én magam is lényegesen kevesebbet olvasok mint mondjuk 15 évvel ezelőtt, és bizony-bizony szabad időm jelentős részét én is a monitor meg a TV-képernyő előtt töltöm. Bár ez az utóbbi időben már nem annyira jellemző. Este ha hazamegyek már nem az első a számítógép és reggel sem. Sőt a TV sem. Mostanában már első az újság, aztán a vacsora, majd ezután valamikor jön a számítógép. És ha végeztem az ehhez kötődő dolgokkal azután egy könyv következik. Most például Benedek István "Aranyketrec"-e. Tehát hogy vethetnék én követ az ifjúságra amikor én is keveset olvasok? Nem is vetek. Ha nem olvasnak hát nem olvasnak, ilyen világot élünk. De akkor sem fognak olvasni ha átdolgozzuk nekik a klasszikusokat. Aki nem szeret olvasni, nem fog olvasni. Ezt azért tudomásul kellene venni. A "100 híres regény" meg ilyesmik átmenetileg megoldást kínáltak. A könyvkiadók kitalálták, lelkes magyartanárok megírták, a gyerekek meg megvették és elolvasták azt a pár oldalt és mindenki úgy csinál mintha olvasta volna az adott kötelező olvasmányt. A tanuló is meg a magyartanárja is. Utóbbi tudta, hogy vagy elfogadja ezt az állapotot, vagy még ennyit sem kap. Merthogy a gyerek nem fogja elolvasni az biztos. Így aztán homokba dugta a fejét mindenki és az élet ment tovább.
Most viszont a nem olvasás újabb fejezetéhez érkeztünk: most megpróbáljuk meseszerűen elmesélni az eredeti történetet. Nem tudom milyen lehet az Egri csillagok még meseszerűbben - hiszen eredeti formájában is az - de majd meglátjuk. Mert hogy meg fog jelenni az biztos. Itt ebben az országban ha valakinek valami az eszébe jut - és még pénz is van benne - az meg is valósul. Mindenesetre az "Egri csillagok"-nak nincsen nehéz nyelvezete, ha még ezt is meseszerűbbé teszik félek, hogy azt már csak a színvonal rovására tehetik.
És akkor néhány kérdés mindjárt: ki dolgozhatja át a klasszikus művet? Kossuth díjas író aki már bizonyította, hogy mestere az írásnak, tehát nem fércművet alkot? Vagy a kezdő de munka nélkül tengődő újságírócska is akinek még helyenként az alany-állítmány egyeztetése is gondot okoz? Majd lesz egy zsűri aki eldöntheti a kérdést? És vajon mit szólna Gárdonyi Géza vagy például Ottlik Géza a dologhoz? Érdekel ez valakit? Csak úgy át lehet írni az "Iskola a határon"-t. Ki védi meg az írók érdekeit? Sok sok kérdés amikre lehet, hogy megvan a válasz csak még én nem látom. Attól tartok, jogilag rendben lesz a dolog. Mint annyi sok mindennel kapcsolatban. De azért vannak aggályaim. Igaz, ezek nem sokat számítanak. Ahogy mondani szokták: Kutyaugatás nem hallik az égig. Sajnos így igaz.
