Jól kitárgyaltuk ezt a puska ügyet, kicsit megmozgattam a Morgómedve olvasó táborát.:) Érdemes elolvasni a kommenteket, jobbak mint az eredeti írásom.:)  És akkor nézzük a mai témát.

Kivételesen nem a közalkalmazotti - és egyéb bérekről lesz szó.:) Bár arról is lehetne beszélni, de most másról szeretnék írni. A közelmúltban külföldi vendégünk volt, aztán - ahogy illik - a vendéget néhány alkalommal elvittük vacsorázni is meg ebédelni is. Én ilyenkor csak fordítani szoktam meg előenni a társaságnak, nehogy valami nyammogásfélébe fulladjon a baráti vacsora.

Annak idején hallgató koromban mikor még rendszeresen a menzán  étkeztem és miután percek alatt befaltam bármit amit elém raktak a tankörtársaim felvetették, hogy tulajdonképpen a menza alkalmazhatna engem előevőnek, ami azt jelentette volna, hogy amikor a legnagyobb csúcs van a menzán én - szolid tiszteletdíj ellenében - jóízűen fogyasztottam volna el azt amit mások csak fanyalogva. Esetleg extra díjért 2-3 adagot is. Nekem azonban már akkor is elveim voltak, úgy éreztem a pénz nem minden, így aztán semmi sem lett belőle. Igaz, a menza sem keresett meg, így aztán nem volt túlságosan nehéz ellenállni a kísértésnek.

Visszatérve a vendéglői vacsoráinkhoz, azért nagy előevésre nem volt szükség sem a vendégnél, sem pedig a másik helybéli kollégánál. Ma már azért jó pénzért elég finom dolgokat lehet enni, úgyhogy tekintsük inkább úgy a dolgot, hogy fordítottam és közben jóízűen meg is vacsoráztam.

Amikor aztán fizetsére került sor - nem én fizettem, nem is a vendég - a pincérnő hozta a számlát, mégpedig diszkréten, egy olyan mappa-szerű dologba beletéve. A kolléga szétnyitotta, megnézte, majd  beletett néhány papírpénzt...

És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem szívesen beszélnék ki másokat, inkább elmondom, hogy fizettem én néhány hónappal ezelőtt egy másik étteremben hasonló szituációban.

Tehát ott is jóízűen megvacsoráztunk, szintén külföldi vendégek voltak, kértem a számlát. A pincérnő meghozta a számlát, mégpedig diszkréten elhelyezve egy szétnyitható mappaszerűségben. Én szétnyitottam megnéztem a végösszeget és gondolatban hozzátettem a borravalót majd beleraktam a pénzt a számla mellé és - félhangosan ugyan - de kimondtam mennyiből kérek viszza.

És innentől fogva számomra teljesen értehetetlen  mi szükség is van erre az egész hókusz-pókuszra. Mert igaz, hogy a végösszeget csak én láttam, még a 10 000 és az 5 000 forintost is bele lehet rakni úgy hogy csak én lássam, bár elég macerás  a dolog, de hogy adjam a pincér tudtára hogy mennyiből kérek vissza? Mondjuk elkérhetem a tollát és ráírhatom a számlára. Persze ezt már mindenki látja majd. Vagy kezemmel el is takarhatom, ez viszont már kicsit feltűnő. Vagy közelebb inthetem a pincért és fülébe súghatom az összeget. Nyilván halkan modnom, hogy a vendég ne hallja, de sikerül olyan halkan mondanom, hogy a pincér sem hallja. Semmi baj, megemelem kicsit a hangom. Közben persze már mindenki minket figyel és nem csak a mi asztalunktól. Sajnos kicsit nagyot hall a mi nyugdíj előtt álló pincérünk ezért már szinte normál hangon mondom az összeget, és innentől nincsen semmi értelme a dolognak. Persze nem minden pincér hall nagyot, de azért a pincér fülébe sugdosás sem teljesen normális dolog, főleg ha nőnemű. Mivégre hát ez a mappásdi? Meg tudná nekem valaki mondani miért jó ez? Ha igen, ne hezitáljon, hanem írja meg nekem akár emailben (a Morgomedve szóra ráklikkelve látszik az email cím) akár kommentben. Lehet, hogy csak én vagyok szűk látókörű, nem tudom. De tudni szeretném már, mi ebben a jó?