Újsághír volt tegnap, hogy Kínában embert vagy embereket ítéltek halálra a melanin ügyben. Bizonyára emlékszünk még, hogy bizonyos élelmiszerekben melanint találtak és ennek következtében kisgyerekek haltak meg. Nem vagyok halálos ítélet párti, bár vannak esetek amikor még hóhér segédnek is jelentkeznék. Ilyen esetnek számítanak amikor szülők éheztetnek halálra vagy vernek agyon gyerekeket. Hát ilyenkor szívesen segédkeznék az állami ítéletvégrahajtó, népszerűbb nevén a hóhér mellett. Na de nekem itthon erre semmi esélyem, térjünk hát vissza Kínára. Nem nyilvánítanék véleményt arról bűnösök-e az elítéltek vagy sem. Bízom benne, hogy a kínai bíróságnak megdönthetetlen tárgyi bizonyítékai vannak a bűnösségükről. A kábítószer csempészés ügyben azonban nekem mindig kicsit kétségeim vannak. Elmondom miért.
Korábban rengeteget utaztam repülőgéppel Ferihegyről. Akkortájt a beszállás a következőképpen történt: az ember jelentkezett az egyik pultnál, átadta a repülőjegyét, csomagjára egy azonosító cimkét tettek majd feltette egy szállító szalagra és az eltűnt valahol a mélyben, ahol szorgos kezek kocsikra rakták majd kiszállították a repülőgéphez. Vagy kinyitották, kiloptak ezt azt belőle. Abban az időben egyébként a nescafé volt a kurrens dolog. Az ilyesmit az ember már csak a szállásán vette észre. Visszatérve a kiszállításhoz a szállító emberek tehát berakták a repülőbe a bőröndöket és azokat az ember legközelebb szintén egy szállító szalagon látta viszont, ahonnan a sok bőrönd közül kiválasztotta a magáét és mehetett a vámvizsgálathoz. Itt vagy kinyitották a bőröndjét vagy nem. Általában nem nézték meg, mehetett az ember az útjára.
És ezek után képzeljük el, hogy nem kivesznek a bőröndből hanem betesznek. Mondjuk 1 kiló kokaint. És a vámos mégis kinyittatja a bőröndöt és megtalálja a kábítószert. És képzeljünk el egy olyan országot célországként ahol ezért halál jár. Mint például Kínában. Hogyan tudom én bebizonyítani, hogy nem tudok semmit az egészről, nem én tettem bele a bőröndbe? Hát erre a kérdésre 20 év után sem tudom a választ. Talán a Morgómedve olvasói tudják. Örömmel olvasnám és gondolom nem csak én.
És végül két kép. A Spiegelben jelent meg néhány éve egy cikk Kínáról, az ottani ítélkezésről, a halálos ítéletekről. Érdekesnek találtam és mielőtt elajándékoztam volna beszkenneltem mert sajnáltam megválni tőle. Az első képen egy már halálra ítélt nőt látunk, a másodikon még a tárgyalás előtt vagyunk, most hozzák be a gyanúsítottakat. Az érdeklődő publikum már elfoglalta helyét a nézőtéren, valahol ott van a bíróság is. Nem kétséges az ítélet, mindenféle inci-finci ügyeket nem tárgyalnak ilyen kirakat perben. Érdemes megfigyelni az arcokat. Nem írom meg én mire gondolok, de érzem a drámát amit az arcok meg a képek sugallnak. Nem minősítem az eljárást sem. Ha azt írnám megérdemlik, kábítószert csempészni nem szabad, bizonyára lennének akik azt mondanák igaz, de túl súlyos az ítélet. Ha meg azt írnám, hogy túl súlyos az ítélet elég lenne mondjuk 15 év, azalatt még az is kiderülne, hogy esetleg ártatlanok voltak, biztos lennének akik azt írnák kevés, hiszen hány ember életét teszik tönkre, hány embert öl meg a kábítószer? Tehát jogos a halálos ítélet. Nem írok semmit. Inkább nézzük meg a képeket:
Egyébként úgy tudom, Kínában golyó által hajtják végre az ítéleteket.
