Mint már korábban is írtam, az elmúlt hét jelentős részét egy szimpóziumon töltöttem. Ez egy nemzetközi rendezvény volt Balatonfüreden egy négycsillagos hotelben, ahol nem csak mint szakmai résztvevő voltam jelen, hanem az én dolgom volt a fordítás is oroszra illetve oroszról. Ezért szerény tiszteletdíj ütötte a markomat. A rendezők a fordítást nagyon komolyan vették, a teremben minden mondatnak el kellett hangoznia 3 nyelven: oroszul, németül és magyarul. Nem párhuzamosan hanem egymás után. Így aztán garantálva volt a az, hogy mindenki hasznosíthatta a mások által elmondott tapasztalatokat. Az első nap délutánján kicsit megszívtam, ugyanis a német tolmács még nem érkezett meg, az oroszul beszélő vendégek és a házigazda németek viszont igen, így aztán a teraszon való jókedvű sörözgetésnél kénytelenek voltak - az orosznál jóval szerényebb - német nyelvtudásomra hagyatkozni. Azért nem volt gond, csináltam, csak kicsit fárasztó volt. Hálaistennek nem tartott túl sokáig, ki lehetett bírni.
Az elhelyezés kifogástalan volt. Azt hiszem életemben először voltam ilyen színvonalú szállodában. Szoktam én ilyen helyekre járni, például minden év szeptemberének végén, de azért ez csúcs volt. A meglehetősen nagy szobám a Balatonra nézett, a szálloda úgynevezett wellness szálloda volt. Én persze ilyent még nem is láttam életemben. Hallani hallottam, de nem láttam. Életemben először flangáltam egy szállodában egy fürdőköpenyben, persze nem mindenhová, csupán a szobám és a medencék között. Először kicsit bátortalan is voltam és csak az uszodát fedeztem fel, ezzel beértem egy napig, azután azonban észrevettem az ugyanott lévő pezsgő fürdőt is. Aztán egy nap múlva mikor már ezzel elteltem jött a többi. Valami olyasmi volt számomra mintha a Vidám parkban lettem volna, vagy még inkább az elvarázsolt kastélyban, csak itt mellékesen még ott volt a víz is. A szállodában - egy másik konferencia 2 napját kivéve - nem voltak sokan. Volt, hogy miattam működtették az egész wellness részleget.
Egy kis malőr is történt, szerencsére megúsztam. Mikor az első nap reggelén nagy vidáman - amúgy fürdőköpenyesen - mentem fel a szobámba az egyik kanyarban majdnem dobtam egy hátast, mivel éppen akkor mosta fel a követ az egyik hölgy valamelyik csöpögő vendég után. Szerencsére meg tudtam kapaszkodni a pultban így aztán egy-két napra sem maradt orosz tolmács nélkül a konferencia. Mondjuk nem lett volna végzetes a dolog csak nagy szaladgálás kezdődött volna. De hát megúsztam, ezek után viszont óvatosabban közlekedtem ebben a kanyarban papucsban.
Az étkezés kiváló volt, átmenetileg sok-sok hopp következett, most viszont kopp-ok vannak már vasárnap óta. Lassan vissza is nyerem korábbi súlyomat. Megfordult a fejemben, hogy talán nem kéne élni teljesen a lehetőséggel, de aztán átértékeltem a dolgot. Annyi finomság volt kirakva minden alkalommal (svédasztalos volt minden étkezés), hogy nem volt szívem most fogyókúrázgatni. Csupa olyan étel volt amikhez különben nem nagyon jutok hozzá. Imádom a vadas marhaszeletet zsemlegombóccal, meg a töltött paprikát. Hát itt ehettem eleget. Meg hát volt még sok egyéb finomság is. Három alkalommal a szállodán kívül ettünk, ezekre az úgynevezett kulturprogram keretében került sor.
Sajnos a hajókirándulást elmosta az eső, helyette még fordíthattam egy kicsit. Úgy voltam vele mint a rab aki tudja, hogy hamarosan szabadul, de aztán megmondják neki, hogy még maradnia kell néhány hónapot. Én is vártam azt a csütörtök délelőtti 11 órát, hogy vége lesz a szakmai résznek (ez volt az ötödik nap), helyette még fordíthattam 2 órát. Belefért, csak már kicsit fáradt voltam. Jó lett volna csak úgy egy kicsit csendben magamban lenni, vagy mondjuk beszélgetni is más mint szakmai szöveget fordítani. Végül is túléltem, és az ebéddel kezdetét vette az én lazább életem is. Mint már tudjuk, másnap reggel meg elindultam Sopronba.
