Hát ilyen sokáig még nem maradtam el. Hétfőn írtam utoljára, most meg már péntek van. Vannak ilyen hetek. Ez a hét ilyen volt, a következő kicsit jobbnak néz ki. Volt benne vizsgáztatás (elég sok hallgatóm van), volt benne tolmácsolás, csütörtökön és pénteken meg konferencia. Azaz tegnap és ma. Egy hete már hogy kivettem a szekrényből a bányász egyenruhámat meg a sötét öltönyömet, ezt a kettőt variáltam. Tegnap például napközben sötét öltönyben grasszáltam, de este a vacsorához és a szakestélyhez már az egyenruha dukált. Egyébként a konferencia kint volt Lillafüreden a Palota szállóban. Nem rossz hely, de Balatonfüred jobb volt. Viszont a konyhája kiváló, a leves fenséges volt.
Érdekes módon kirakták egy tárlóba az orjalevesbe főzött húsokat is. Én ilyen helyen nem szoktam levest enni, nem eléggé hatékony. Csak kitölti az ember gyomrát elvéve a helyet az egyéb, tartalmasabb étkektől. Tegnap valahogy megkívántam. A többiek is szedtek, szedtem hát én is. Érdekes, először megpróbáltuk a főtt hús darabokat belerakni a csészébe - amibe a levest mertük - de csak a töre-mora fért bele, egy rendesebb csontos hús már nem. Ezután jött az ötlet a külön tányérral. Találtunk még hozzá tormát is, így aztán tényleg jól kezdődött az estebéd. Ezután néhány szelet sült borjú következett. Kicsit ódzkodtam tőle, soha nem ettem még borjú húst sülve, szerintem kificamodott gasztronómiai ízlésre vall, de azért csak megkóstoltam. Mondhatom nem volt rossz. Egy kis zaftot is adtak mellé, valami olyasmit mint a z NDK-is időkben a frebiregi a fő téren lévő vendéglőben a grillcsirke mellé. Azt a szószt amivel ha leette magát az ember elég kevés esélye volt arra, hogy az ingéből például ing lesz még valaha. Egy ilyen generálszószos ing tényleg nagy kihívást jelentett világszerte minden gyorstisztító szalon számára. Ezt követően egy kis szarvaspörköltet ettem galuskával. Nem volt rossz de valami nem stimmelt nekem az ízével, nem is szedtem többet belőle. Volt egy olyan érzésem, hogy túlzottan sok vörösbort tehettek bele. A rántott hal viszont finom volt. Sajnos nem tudtam rájönni milyen hal lehetett de nem ponty vagy valami efféle az biztos. Aztán valaki javasolta a mellette lévő harcsát panírban. Mohón vetettem rá magam, imádom a harcsát de sajnos nem jött be. Valahogy megéreztem, hogy óvatos legyek. Felvágtam hát egy késsel, hogy megszemléljem mi van a bundán belül, hát nem sok minden volt. Tulajdonképpen csak egy darab karfiolt találtam bepanírozva, bár lehet, hogy valahol ott volt a harcsa is. Mint az egyszeri viccben amikor a vendég mondja a pincérek, hogy a tányérja vizes, amire a pincér azt válaszolja, hogy "uram az már a leves". Nem is sokat időztem a halaknál, hanem rátértem a desszertekre. Végül is ez így túlzás mert csak egy somlói galuskát, egy rétest meg egy fagylalt kelyhet ettem meg amit természetsen nem kell szó szerint érteni.:)
Ezután következett a szakestély ahol kicsit megúsztattam sörben a nem létező harcsa szeletet. Majd - már itthon - következett a jól megérdemelt pihenés néhány részletben. Hiába no sok sört lefekvés előtt inni meggondolatlanság, vagy legalábbis ne csodálkozzunk rajta ha - mint Zalatnay Sarolta énekelte egykoron -, hogy nem vár holnapig. Hát én sem vártam. Pedig ha vártam volna együtt letudhattam volna a nagy kanál szódabikarbónával, amit bensőm követelt úgy 5 óra tájban. Hát mit tagadjam, mozgalmas éjszakám volt.
Ma aztán délig megint dolgos órák következtek, hogy aztán délután elinduljak egy másik konferenciára. A gépezetbe azonban egy apró porszem került, kicsit elnéztem a konferencia helyszínét így az egyetem helyett bemnetem a városba az Erzsébet térre. A fene tudja miért valahogy az volt bennem, hogy ott lesz. Hálaistennek kicsit késtek a kezdéssel, így aztán még eléggé időben tudtam csatlakozni eme fontos tudományos eseményhez. És most legyen erős a Kedves Morgómedve rajongó: lemondtam a ma esti borpincébe történő látogatásról. Pedig vacsora is lett volna, meg finom Eger környéki borok. De nem! Én egy újkori hősként hazabuszosztam azért hogy néhány virslivel próbáljam szerveztetem visszatéríteni a normális kerékvágásba. Egyelőre semmi baj, már fél órája véget ért a vacsorám és még nem vagyok éhes.:)
