Morzsiék köszönik szépen, jól vannak. Az utóbbi időben egyre gyakrabban járom a szupermarketek állateledel osztályait, hogy mindenféle finomságokat vegyek nekik, ők meg már az éjszakai nyugalmamra is vigyáznak, ami azért számomra nem jelent felhőtlen örömet. Elég éberen alszom, ehhez Kismorzsinak csak egy kicsit kell ugatnia, hogy utána már elég nehezen aludjak el újra. Mert ő úgy tűnik odaköltözött éjszakára is.

Ez úgy derült ki, hogy valamelyik este kint felejtettem a rádiót az udvaron, felkapcsoltam a kinti villanyt és akkor láttam, hogy valami visszaveri a fényt a kerítés tövében. Hát bizony a Kismorzsi csinált magának egy fészket és ott rendezkedett be az éjszakára. Irgalmatlan meleg volt még késő este is, így aztán kicsit irigyeltem is tőle azt a kellemes kis vackot amit napközben csinálgatott. Felfigyeltem én erre, de azt gondoltam valami délutáni szunyókáláshoz szánja. 

Egyébként Kismorzsin látszik legjobban, hogy független, nem kötődik senkihez, jóformán csak hozzám meg a gazdáihoz. A legkisebb még hazajár aludni, így aztán Morzsi is otthon tölti a nap egy részét és az éjszakát. Kismorzsi viszont már önálló, nem is alkalmazkodik senkihez. Ő egyedül is elvan mellettem és akár éjszakára is ott marad.

Egyébként érzem én is a helyzet fonákságát és mélyebb érzelmi vonatkozásait is. Ugyanis amikor én ott vagyok nálam vannak egész nap, időnként hazaviszik őket de hamar visszajönnek. Aztán ha bejövök Miskolcra akkor meg ők is haza kullognak. De hát nem tudok mit csinálni, ők ott laknak én meg itthon, csak nyaranta vagyok ott. Így tudunk együtt lenni. Azért bízom benne, hogy a gazdi el tudja fogadni ezt az állapotot. Ha nem tudná csak egy megoldás lenne: becsinálni a lyukat a kerítésen.  Amit zokszó nélkül el tudnék fogadni, de amíg ki tudnak jönni az udvarból és át tudnak jönni én csak azt tehetem amit eddig: barátsággal és szeretettel fogadom őket.

Egyébként mikor legutóbb jöttem haza igencsak megijedtem. Nagy meleg volt pénteken, csak kóvályogtam mikor délután felébredtem. Idén először lementem a tóra fürödni. Ott uszingálgatok, nézelődök, egyszer csak megláttam egy a legkisebbhez teljesen hasonló kiskutyát amint egy család játszik vele a vízben. Én azt hittem a mienk kódorgott el, rá is kérdeztem, de azt mondták az övéké. Mit tehettem? Elhittem. Eljövetel előtt feltettem 3 far-hátat főni, mondom mire megfő megjelennek Morzsiék is, aztán megebédelünk. Én és a legkisebb a husikát, a nagyok meg a csontot. De bizony nem jött senki egy ideig. Egyszer csak megjelent Morzsi, rám sem hederített, hanem benézett a házba, aztán nagy kegyesen egy csontot a szájába véve elment. Na mondom ez a kiskutyát keresi. És eszembe jutott a család a tóban a kiskutyával. Megijedtem, hogy mégis a mi legkisebbünk volt. Idegesen készülődtem haza, közben megjött Kismorzsi, kis híján bevágta az összes csontot, egy nagyon keveset hagyott csak. Mire azonban indultam haza örömmel láttam, hogy az udvarban ott van az is akiért aggódtam. Hát nem kis kő esett le a szívemről.:)

És akkor nincsen morzsis írás képek nélkül, nézzük meg a mostaniakat is:

Itt az utolsó képen Kismorzsi dobta el magát rendesen.:)