Volt nekünk itthon egyfajta súrolószerünk. Jól bevált szer volt, sokáig súroltunk vele. Többnyire a gáztűzhely tisztítására használtam. Benedvesítettem a tetejét, kinyomtam egy keveset a flakonból és több-kevesebb súrolás után le is jött róla ami korábban ráégett. Előbb utóbb mindent le lehetett tisztítani vele. Aztán elfogyott és a boltban újat vettem. Nem ezt a fajtát, ezt nem láttam, hanem egy másikat, ami szintén ugyanarra szolgált, azaz makacs szennyeződések eltávolítására.
Eljött az első felhasználás ideje. Benedvesítem a tűzhely tetejét, kezdem dörzsölni, semmi. Dörzsölöm még erősebben, az égvilágon semmi nem történik. Bosszúsan nézek körül, a réginek már a doboza sem volt meg. Akkor már bennem volt a makacsság, hogy le kell ennek jönni. És dörgöltem a viledára löttyintett súrolószerrel de mintha nem is csináltam volna. Ha a körmömmel megvakartam lejött, de a súrolószerre fittyet hányt. Végül is feladtam, ráraktam egy lángelosztót, így nem látszott annyira. Gondoltam addig jó lesz így is amíg beszerezek egy flakonnyit a régi jól bevált súrolószeremből.
Közben meg elgondolkoztam azon, hogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy kiadok egy csomó pénzt valamire amin ugyan fel van tüntetve, hogy micsoda, meg is veszi az ember, aztán csak otthon derül ki, hogy nem jó semmire. Így jártam valamikor a dugulás elhárítóval is. Történetesen a mosdókagylóból akart nehezen lemenni a víz. Elballagtam hát a közeli boltba és vettem egyet. Beleöntöttem úgy ahogy a flakonon írva volt, de a dugulásnak meg sem kottyant. Ez tipikusan az az eset, amikor az ember csak nézi, hogy úszik el a csatornába hét-nyolcszáz forintja. Áll ott az üres flakonnal a kezében, nézi a lyukat ahol a drága szert elnyelte az enyészet, a dugulás meg maradt. Itt aztán az ember meg sem próbálhat reklamálni. Mit vigyen magával? Az üres flakont? Vagy a mosdókagylót?
Aztán újabban az a bizonyos erős valami sem erős amit egy kis üvegben lehet kapni háromszáz egynéhány forintért. Egy darabig rakosgattam pörköltbe, lecsóba kiskanállal a megszokott mennyiséget de az elkészült ételben nem érződött a hatása. Egyszer aztán vettem egy nagy lélegzetet és megkóstoltam. Csak úgy natúr be a számba. Megkóstoltam egyszer, megkóstoltam kétszer de nem éreztem különösebben erősnek. Pedig a mennyiség alapján nagyon erősnek kellett volna lennie. Közben meg elgondolkoztam, hogy ott ahol ezeket készítik vajon hogy ellenőrzik a minőségét, hogy tényleg erős-e az erős vagy csak gyengécskére sikeredett? Hát nem tudom. Olyan műszerről én még nem hallottam amivel ezt mérni lehetne, kóstolgatni meg kockázatos mert mi van ha méregerős amilyennek lennie kellene? Elég nagy fluktuáció lenne a MEO-n ha így működne a dolog. Mindenesetre erősen csökkent a bizalmam a szer iránt, azt hiszem visszatérek a kis hegyes erős paprikákhoz. És ha boltban járok megkeresem a polcon a jól bevált súrolószeremet is.