Tegnap este bőséges kínálattal szolgáltak a közszolgálati TV csatornái. Mindjárt fél 9-kor kezdődött a Duna TV-n egy kissé naiv filmecske, a "Klastrom titka". Angol film volt, kedves és szép ifjú hölgyekkel, romantikus történettel. 20 perc után nem kapcsoltam ki, tehát nézhetőnek ítéltem. Felvettem videóra, ma délután aztán megnéztem. Szépen kialakult végül is. Két tiszta, romlatlan és szép fiatal ember szerelmének beteljesülését látni jó dolog. Végén már annyira tetszett, hogy úgy döntöttem nem törlöm le, befogadom az archívumomba.
Visszatérve a tegnap estére 9 órakor átkapcsoltam az m1-re ahol Esztergályos Károly filmjét kezdtem nézni a "Májusi zápor"-t. Sokáig nem is értettem miről szól a történet, de szép nők itt is voltak, szám szerint ketten, akik egy macsó külsejű negyvenessel alkottak szerelmi háromszöget. 25 évvel ezelőtt - amikor az NDK-ban kiadott Das Magazine jelentette az egyetlen olyan hazai folyóiratot, ahol lengébben öltözött ifjú hölgyeket is szemügyre vehetett a férfiember - talán nem hagyom abba, de most valahogy meguntam ezt a sok pucérságot, kikapcsoltam és készülgettem a 10 órára, amikor majd 2 filmet is megnézhetek egymás után.
Egyébként ezt a TV-játékot Esztergályos Károly rendezte, akinek nagyon sok művét szerettem és élveztem az elmúlt évtizedekben. Ez valahogy kilógott a sorból. Lehet hogy úgy gondolta, beáll a sorba ő is. Ha modern TV játékokra van igény ám legyen. Lett is, csak én csalódtam kicsit. Mint ahogy csalódtam mostanában Emir Kusturicában is és Milos Formanban is. Sőt, Nyikita Mihalkovban is. Az első kettő közös jellemzője, hogy nem abban a közegben készítették az utóbbi időben filmjeiket ahol éltek, hanem külföldön. Többnyire Amerikában. Kusturica egyértelműen elhajolt a blődli irányába, Milos Forman pedig csak az amerikai ízlésnek akar illetve akart megfelelni. Mondjuk ezt nem lehet számonkérni rajta, hiszen ekkor már ott élt, Amerika volt a választott új hazája. Nyikita Mihalkov úgy tudom otthon csinálta azt a filmet amire gondolok de ő is stílust váltott. Na de térjünk vissza a tegnap estéhez.
Tíz óra után pár perccel kezdték vetíteni Koltai Róbert "Megy a gőzös" című filmjét. Nem bírtam ki 20 percig, hamarább megváltam tőle. Nem szeretem Koltai filmjeit. Ami nem baj, biztosan vannak sokan akik szeretik. Egy pluralista társadalomba belefér, hogy nem mindenkinek a filmjeit szereti az ember. Koltai kiváló színész, rendezőnek már szerintem nem annyira. Viszont színészként jó nevet szerzett, amire a szponzorok adják a pénzt mert nagy nézőszámot és jó reklámot látnak benne. És igazuk is van, sok ember megnézi ezeket a filmeket a mozikban. És ha így van mindenki jól jár. Jól jár aki a pénzt adja, jól járnak a színészek meg a stáb mert van munkájuk. És valahol jól jár sok néző is.
Na persze - ahogy mondani szokták - minden relatív. Koltai filmje nagyon jó film ha összevetem az azt követő "Tabló"-val. A 18 éves korhatár nagyon indokolt volt. Én ilyen csúnya szájú filmet még nem láttam. Itt minden szerepelő káromkodik. Még szegény Tordy Gézának és Molnár Piroskának is káromkodnia kell, akiktől szerintem azért elég idegen lehet az ilyesmi. Végül azt sem tudtam meg miért is halt meg aki meghalt a filmben. De nem is érdekes. A mai nap már jobb. Nincsen semmi néznivaló. Viszont nagyot haladtam Gáll István "Éjszakai csöngetés" című könyvével. Este be is fejezem.:)
