Úgy gondoltam a ma visszatérek néhány korábbi írásomra. Kezdem az "NME Nosztalgiastúdió"-val. Időközben ugyanis kitapasztaltam, hogy működik. Tehát a lényeg: csak a hét bizonyos napjain van adás, mégpedig kedden és csütörtökön. Ilyenkor már reggeltől lehet hallgatni egy kis nosztalgia zenét egészen este 7-ig. 7-kor kezdődik a szerkesztett adás úgy nagyjából 10 óráig. Nem vagyok benne biztos de csütörtökön lehet, hogy a keddi adást ismétlik meg. Ezt még ki kell tapasztalnom. Itt lehet elérni:
Nálam ez úgy működik, hogy ráklikkelek a bal felső sarokban lévő "NME Nosztalgiastúdió" feliratra, ekkor letöltődik egy picike fájl, majd ezután elindul a Winamp nevű program és hamarosan meghalljuk az adást is. Ezután a fenti weblapot be kell zárni mert ha nem zárjuk be akkor kétféle zenét is lehet hallani, másik nyilván a Rákóczifalva adása. Természetesen a Winamp helyett más program is elindulhat, kinek milyen program van telepítve a gépén.
Vasárnap kint voltam Mályiban. A vízórát kellett leolvasni mert idén január elsejétől valami változás állt be a szolgáltatónál. Ideális időpont vízóra leolvasásra. Az ember utcai ruhában nem mehet le az aknába, tehát át kell öltözni. Mínusz három fokban kellemes dolog. Azután leereszkedni az aknába, lebontani az ősszel rátekert kiszolgált ruhadarabokat, leolvasni az órát, majd ismét bebugyolálni a csövet és a vízórát, hátha nagy hidegek lesznek, majd kimászni az aknából. Ilyenkor már az öltözés azért érdekesebb mert már az ember keze csupa kosz, persze víz egy szál se, na mindegy végül is megoldódott a dolog.
Azért valami jó is van ebben a téli vizitálásban: Morzsiék rögtön megjelentek, még ki se tudtam szállni rendesen a kocsiból. Gondolom mondanom sem kell, hogy kölcsönösen nagy volt az öröm. Különösen mikor előkerült a baromfi párizsi is. Hárman beburkoltak egy kilót. Én ugyan számítottam rá, hogy velük ebédelek de nem volt szívem elenni előlük. Ez a vízóra program nem volt egy időigényes dolog, gyorsan megvoltam vele, így aztán még leültem egy kicsit a teraszon a kutyusokkal. Hazafelé még beugrottam a gazdihoz odaadtam amit még decemberben akartam és jöttem is haza.
A rokon Afganisztánban jól van. Sokat repül, már több mint 120 órája van. Fárasztó de legalább telik vele az idő. Az a szegény fiú aki meghalt a barátja volt, ahogy ő írta a Miok Gyuri. Az edmontoni magyar közösségben együtt voltak, nagyon sajnálta őt is, meg a másik 3 társát is. Azt írja hogy szegény fiú miatt mindig nagyon aggódott az édesanyja. Hát szegénynek nem kell most már aggódnia. Vasárnap este én is felhívtam a rokonfiú anyját, beszélgettünk egy fél órát. Gondolom mondanom sem kell, hogy ők is nagyon aggódnak. Március közepén jön majd szabadságra, eljön majd Magyarországra is, meg Miskolcra is.
A kávéfőzőm jól bevált. Durván másfél kiló kávét ittam meg idáig és úgy érzem jól döntés volt amikor a neszkávé helyett az igazi kávé mellett döntöttem. Nem túl erős, és kellemes, zamatos íze van. És a víz valamint a kávé mennyiségével változtatni is tudom a kávé erősségét. Úgy hogy érdemes volt úgy 13 év után kicsomagolni a dobozból.:)
Úgy tűnik a várnyomásom lement normális értékre. Na nem magától hanem újabb és egy kicsit több gyógyszertől. Beruháztam egy új vérnyomásmérőbe is. Van ugyan itthon egy, csak egy baja van: motor pumpálja fel, idővel az elemek kimerülnek és bizonytalan voltam a mért értékekben. Nemrégiben vettem egy másikat. Ezt kézzel kell felpumpálni, az elemek csak az elektronikához kellenek, tehát nagyon hosszú ideig - egyes hírek szerint fél évig is - működőképesek maradnak. Ha meg még ezek után is kétségeim vannak megmérhetem a másikkal is. Ha csak ellenőrző mérésre használom az is sokáig pontosan fog mérni. Bár a vérnyomásom már rendben van azért kihasználom a vizsgaidőszakot és elmegyek 1-2 szakrendelésre. Néha nem árt ha az ember megnézeti magát. Meg az sem ártana ha lefogyna. Így igaz. Most legyen elég annyi, hogy küzdök.:)
