Legutóbb azokról az időkről is írtam amikor gyerekként először találkoztam a televízióval, mégpedig a bánya klubhelyiségében. Egy hatalmas Munkácsy készülék állt egy magas állványon, hasonlókat láthattunk annak idején a szakszervezeti üdülők klubszobáiban is. Ez volt Magyarországon az első TV készülék, 1959-ben készült a Videotonnál. Annak idején nálunk két helyen gyártottak TV-t: vagy Székesfehérváron a Videotonban, vagy Pesten az Orionban. Ebben már akkor is verseny volt, az emberek szabadon eldönthették melyik gyár termékét részesítik előnyben.
Ott állt tehát ez a hatalmas méretű készülék az emelvényen és a "népek" odajártak megnézni, hogy is néz ki egy ilyen televízió. Érdekes, hogy gyerekként a rádiót még csak-csak megemésztettem valahogy, hogy azon a "dróton" keresztül jut be minden amit hallunk, de a televíziót már nehezebben tudtam elképzelni. Emlékszem gyakran tévedt tekintetem a falból kijövő vezetékre és nem értettem, hogy a csudába megy be például az a szimfonikus zenekar azon a dróton keresztül abba a fránya készülékbe.
Nem sokáig jártunk mi ki a bányához, messze is volt, kényelmetlen is, a gyárak is ontották a készüléket, hamarosan vettek apámék egy "Tisza" névre hallgató TV-t. Hogy kézzelfoghatóbbá tegyem a készülékválasztás lehetőségét elmondom, hogy míg mi az Orion gyártmányát részesítettük előnyben, addig keresztapámék egy Videoton gyártmányú "Tavasz"-t vettek. Mint látjuk televíziók terén már a hatvanas évek elején megvalósult a teljes demokrácia és a piacgazdaság. Kellett is a sok készülék mert az emberek igen csak vitték mint a cukrot.
Persze sokan vártak a vétellel, vagy anyagi okokból, vagy mert pénz ugyan lett volna rá, de sajnálták erre költeni. Ők aztán átjártak a szomszédba TV-t nézni. Én falun laktam, mi viszonylag hamar vettünk egyet, így aztán a szomszédok hozzánk jártak át TV-t nézni. Kezdetben csak úgy magukban jöttek, de aztán a székeink kevésnek bizonyultak, hozták hát a székeiket is. Eleinte még köszönés után azt is mondták, hogy "...jöttünk TV-t nézni", később már azt sem, csak egyszerűen letették a széket ahol volt hely, ráültek és kész. Néztük a TV-t. Aztán attól függően ki mikor álmosodott el fogták a széküket, elköszöntek és hazamentek. Nem tartott ez sokáig, egy idő után mindenki vett egyet aztán otthon nézte.
Persze ennek a nagy TV vásárlásnak is meglett a következménye. Addig ugyanis néhány 25 W-os villanykörte jelentette a terhelést az elektromos hálózaton amit az bírt is becsülettel. Ezek a csöves, azaz elektroncsővel működő készülékek azonban zabálták az áramot. Ennek megfelelően mikor este mindenki bekapcsolta a sajátját akkora volt a feszültségesés a légvezetékeken, hogy - kis túlzással - alig jutott a készülékekre. Lehetett látni, hogy ahogy megyünk befelé az estébe egyre szélesebb volt egy fekete csík a képernyő alján, egyre inkább beszűkült a kép mérete. Na ekkor jött el az ügyes villanyszerelők kora, amikor is ezek elkezdtek olyan transzformátorokat gyártani amelyek nem lefelé, hanem felfelé transzformálták a feszültséget. Azaz mikor nőtt a csík, egy kapcsolón fordított az ember és máris megint normális volt a kép. Emlékszem egy este 4-5 alkalommal is kellett apámnak kapcsolnia, mert mi sem természetesebb, hogy ehhez a kapcsolóhoz csak ő nyúlhatott. Aztán ahogy mentünk bele az éjszakába egyre több helyen tértek nyugovóra, kikapcsolták a TV-t, a feszültségesés csökkent és apám elkezdte fokozatosan visszafelé tekerni azt a bizonyos kapcsolót. Ez valóban fontos dolog volt mert ha nem tette volna az elektroncsövek sokkal magasabb feszültséget kapnak és kidobhattuk volna az egész TV-t. Itt tehát az elbóbiskolás elég kockázatos volt, bár ülve ez azért egyéb kockázattal is járt, például azzal, hogy leesik az ember a székről.
Így televíziózgattunk mi a hatvanas évek elején. Gondolom mondanom sem kell, hogy ezek fekete-fehér készülékek voltak, a színesnek még csak híre sem volt. Azaz híre volt csak készülék nem. A magyar ember azonban találékony, ha megunta a fekete-fehérséget a képernyő elé kifeszített egy színes celofánt és azon kersztül mindjárt színesebb volt a kép. Igaz, hogy csak egy színben de mégis csak színesben lehetett nézni az adást. Nekünk nem volt ilyen, de keresztapámék sokáig nézték egy sárga celofánon keresztül a TV-t. Több mint egy évtizedig megvolt nekünk ez a "Tisza", aztán, hogy mire cseréltük le már nem is emlékszem.
Végül vessünk egy-egy pillantást az említett készülékekre. A képeket a www.retronom.hu oldalról vettem, köszönt érte.
Itt egymás mellett láthatjuk a "Munkácsy"-t és a "Tiszá"-t. Utóbbi van bal oldalon. A "Tisza" az még kis képernyős volt, később ennek nagy képernyős változata volt a "Duna"
Itt már a "Duna" látszik a "Munkácsy" mellett.
Ezt a képet már ki is hagyhattam volna de a "Sokol" rádió és a fehér porcelán figura miatt nem volt szívem.:)
