Szép idő volt ma. Vénasszonyok nyara. Jó lenne ha még jövő héten jó idő lenne, aztán nem bánom jöhet az ősz meg a tél. Régen - még a szocializmusban - ilyentájt felkerekedtünk és elutaztunk a Nyírségbe almát szedni. Vonattal mentünk. Először kibuszoztunk a pályaudvarra, később a vasutasok összedughatták fejüket az egyetem vezetőivel, mert megoldották, hogy az egyetem melletti fűtőműnél szálltunk fel a vonatra és meg sem álltunk Nyírtassig, Kemecséig, vagy Dombrádig. Ott aztán egy elég visszafogott komfortfokozatú szállás várt bennünket az állami gazdaságok egy-egy telephelyén. Nekünk tanároknak kissé jobb színvonalú jutott, a hallgatóknak már egy kicsit rosszabb. Azért nem panaszkodtak ők sem.
Munka után ha akartak bemehettek a közeli faluba vagy városba. Gyakran Kisvárda is elérhető közelségbe került. Egyet kértem, mindig tudjam, hogy ki ment el. Jöttek, szóltak, mentek. Mi tanárok nem nagyon mentünk sehová, vacsora után elüldögéltünk még egy keveset az ebédlőnek kinevezett sátorban vagy a közeli étteremben, ahol meg tudták oldani az étkeztetésünket, aztán lefeküdtünk. Baj soha nem volt senkivel.
Egyszer az a megtiszteltetés ért, hogy én lehettem a táborvezető. Vagy ahogy egyik kollégám mondta annak idején, bandagazda. A bandagazdának több felelőssége volt mint a többi tanárnak. Ő felelt mindenért. Aztán az ő dolga volt néhány nap múltán az egyetemen kifizetni a munkadíjat is. Mert azt is kaptunk. Igaz, levonták belőle a tartási költségeket. Az étkezést biztosan, de lehet hogy a szállásra is vontak valamennyit. Mikor megérkeztünk azzal riogattak bennünket, hogy ha valaki annyi almát sem szed le mint amennyi az ellátását fedezi be kell majd fizetni. Ez hatott. Igyekezett mindenki annyit dolgozni, hogy legalább befizetni ne kelljen. Igaz sokan nem is törekedtek a nagy teljesítményekre, inkább egy folyamatos munka volt a jellemző. Azért voltak hülyéskedések, csak hogy a jó hangulat fennmaradjon. Ilyenkor rövid időre abbamaradt a munka. Mint ahogy a tízórai idejére is. A tízórai szinte minden alkalommal zsíros kenyér volt. Néha paprikával, ilyenkor kissé boldogabban nyomtuk befelé a zsíros deszkát. Néha egy-egy párocska eltűnt rövid időre, kérdésemre hogy hol vannak csak homályos felelet volt a válasz, aztán nemsokára az eltűntek is megkerültek és szedték tovább az almát. Nekünk tanároknak nem volt kötelező dolgozni de gondolom mondanom sem kell, hogy dolgoztunk. Hol az egyik brigádnál segítettünk be, hol egy másiknál.
Éjszaka már hidegek voltak, de napközben jó melegen sütött a nap. Egyszer direkt azért vettem Kisvárdán egy hőmérőt hogy megmérjem hány fok van a szobákban amikor reggel 6-kor bemegyek a tömegszállásra a fiatalokat ébreszteni. Hát bizony általában 12-13 C volt. Ők azért nem fáztak, nem paplannal takaróztak mint mi, hanem hálózsákokban. Ha egy-egy esős nap becsúszott nem nagyon bántuk. El voltunk a táborban. Előkerültek a kártyák, gitárok, eltelt az idő.
Az egyetemen mindig vegyes információk keringtek ezekről az almaszedésekről. Ezek a kitelepülések az oktatási rektorhelyettes alá tartoztak. Egyszer gondolt egyet a rektorhelyettes úr és ő is jött velünk, hogy saját maga győződjön meg mi igaz a szóbeszédekből. Bányász volt, természetes volt hát, hogy a mi szobánkban kvártélyoztuk el. Mire elérkezett a másnap reggel megjött az egész napos eső is. Bár jobb ha azt mondom, hogy a kétnapos eső is. 2 napig várta hogy elálljon és kimenjünk dolgozni, végül hazament. Gondolom jó néhány teendő várta otthon is, nem nagyon volt neki sem aki megcsinálja. Aztán mikor elment kisütött a nap és mentünk mi is ki az almásokba.
Eleinte egy hetesek voltak ezek a kiruccanások, később már 2 hetesek. Lehet, hogy csak a tanároknak. Nem tudom. Majd Lajos kiigazít. Legalábbis bízom benne.:) Az viszont tény hogy 2 hétre már a tanárok közül nem szívesen vállalkozott senki, itt már váltottuk egymást. Ezzel meg már úgy voltunk, hogy ha meg már úgyis váltunk akkor nem hetente váltottunk hanem 2-3 naponta. Így aztán csak jobban ki lehetett bírni.
Hát a tisztálkodási lehetőségek elég korlátozottak voltak, de azért kétnaponta mindenki megoldotta valahogy a tusolást. Aki meg úgy gondolta, hogy majd Miskolcon, azt azzal riogatták, hogy ha nem mosdik rendesen nem másznak vele egy fára.
Hogy mennyire voltak hasznosak ezek az almaszedések? Nem tudom. Alma sok volt, sokkal több mint most, szerintem szükség volt a sok diákkézre. Persze nem úgy szedték mint az állami gazdaság dolgozói, de azért nem dolgoztak ők rosszul. Biztos lesznek vélemények ez ügyben is, gondolom mindnyájan szívesen megismerkedünk velük. Meg ha úgy adódik vitatkozunk is majd. :)
