Furcsa volt látni a sok utast a repülőtereken akik az időjárás viszontagságai miatt nem tudtak hazautazni, ezért a repülőtereken várták sorsuk jobbra fordulását. A városi emberek hozzá vannak szokva az efféle látványhoz. Budapesten télvíz idején az aluljáróbeli  kép teljesen hasonlatos a most látott repülőtéri képekhez.

Próbálom elképzelni magamat hasonló helyzetben. Először az embernek van tartása, ül a padon, olvasgat, időnként még belehallgat mit is mond a hangosbemondó aztán már csak olvasgat. Közben el-elbóbiskol egy kicsit. Néhány óra múltán elkezdi fájlalni a fenekét és derekát. Feláll, sétálgat egy kicsit, nézelődik, újságot vesz, eszik és iszik egy keveset aztán újra olvasni kezd. A sok üléstől a puffadás első jeleit érzi, tétova tekintetettel néz a mellékhelyiségek irányába. Közben már reggel óta eltelt 8-10 óra, olvasni már nem tud, nincs hozzá türelme, már ülni sem, egyre alaposabban méregeti a pad melletti kövezetet. Felmerül benne, hogy elég kemény lehet. Elhessegeti a gondolatot, inkább jár egyet. Újabb szendvicsek a méregdrága büfében, rá egy sör, ami később újabb kellemetlen puffadással jár. A büféből visszatérve újra olvasással próbálkozik de egy-két óra után már képtelen ülni, állva meg nem lehet olvasni. Leteszi hát az újságot és meredten néz előre. Meg körbe, ahol már egyre többen fekszenek a kövezeten, többen alszanak is. Pillanatokon belül megszületik az elhatározás: le fog feküdni és aludni fog. Poggyászából kihámozza az útra becsomagolt törülközőket, a pizsamát kinevezi párnának és a kabátot magára húzva már alszik is. Félálomban még a pénzét és a papírjait a pizsama zsebébe rejti. A többi pótolható, gondolja de ezt már valahol az álomvilágban.  Sok más társával együtt, akik körülötte fekszenek és alszanak. És most csak annyiban különböznek a hajléktalanoktól, hogy jóval kulturáltabb környezetben és öltözetben fekszenek egymás hegyén hátán, álmukban pedig már csekkolnak befelé egy hazafelé tartó gépbe.

Egyébként én már láttam ilyesmit a saját szememmel is. 1987-ben akkori főnökömmel a szibériai Novoszibirszkben töltöttünk egy hetet. Aztán mikor utaztunk haza a repülőtéren egy csomó földön ülő és fekvő embert láttunk. Nagyjából úgy mint mostanában az európai repülőtereken. Kérdésemre, hogy miért fekszik ez a sok ember a földön, miért nem utaznak el, az volt a válasz, hogy mert még nem érkezett meg a gépük. Ezen kicsit elcsodálkoztam, aztán beláttam, hogy tényleg nem állhatnak a repülőgépek csak úgy kihasználatlanul a repülőtér sarkában, aztán ha kell egy szépen előre gurul aztán már megy is. Majd elindul a járat azután ha megérkezik. Végül is logikus. De főleg gazdaságos. Addig meg az utasok is elvannak. Ha meg elfáradnak ledőlnek egy kicsit. :)