Ma reggel pásztáztam a távirányítóval és egy pillanatra megütötte a fülemet egy szó: orkánkabát. Aztán a mondat is összeállt az agyamban. Jancsó Miklós mondta, hogy Pesten Gyulának volt az első orkánkabátja. Gondolom alkotótársára, Hernádi Gyulára gondolhatott. Hát orkánkabátom nekem is volt. De kezdem az elején.
A hatvanas évek közepén jártunk. Én akkor Esztergom-Kenyérmezőn (ma Kertváros) tanultam egy technikumban. Volt nekem egy jó barátom. Mindenhová együtt jártunk. Osztálytársam volt, ennek ellenére nem láttam 1967 nyara óta. Akkor érettségiztünk. Minden ötödik évben volt találkozónk, oda sem jött el soha. Szóval ő végleg elveszett mint barát. De akkor igen nagy barátok voltunk. Együtt jártunk udvarolni is. Volt 2 lány, barátnők, velük jártunk. Valamiféle szerelem is volt de ma már tudom messze volt ez azért az igazi szerelemtől. Még ha játékból meg is esküdtünk a Technika Háza mögött. Sőt én még verekedtem is érte. Igaz elég szolid verekedés volt ez, valahogy nem akarta egyikünk sem. Inkább a tisztesség miatt adtunk a sráccal egymásnak pár pofont. Szóval szabad időnkben együtt járogattunk mi ezzel a Józsival a városba. Az ő apja országgyűlési képviselő volt. Most maradjunk csak annyiban, hogy az enyém nem.
Na ez a Jóska kapott egyszer otthonról egy orkánkabátot. Igazit, nyugatit. A szülei valahogy Bécsből szerezték be. Hát igencsak irigyeltük mi ezt a Jóskát. Jól is nézett ki benne. Hogy mennyire jól sikerült darab volt ez csak akkor tudtam meg amikor én is kaptam egyet a szüleimtől. Persze magyart. Mert hát a legvidámabb barakk sem maradhatott le a nyugattól. Nyilván a Politikai Bizottság határozatot hozott, hogy a magyar gyárak is gyártsanak orkánt, ők meg gyártottak. Anyámék meg megvették a fővárosi áruházban. Én meg boldogan vettem fel. Ez a boldogság nagyjából addig tartott amíg alaposan szemügyre nem vettem magam egy tükör előtt. Hát elég jelentős eltérés volt az osztrákhoz képest. De azért nem sokáig méláztam a dolgon, több mint a semmi - gondoltam - és elkezdtem hordani. A helyzet ciki voltát mérsékelte, hogy egyre több hazai gyártmányú orkánkabát tűnt fel a kollégiumban is. Persze mind tudtuk, hogy a Jóskáé az igazi, de beláttuk, hogy ő az más, neki mégiscsak képviselő az apja. Mondjuk nekem annyiban rossz volt, hogy mikor először megjelentünk a lányoknál elég nagy volt a kontraszt de aztán hamar elfeledtük az egészet. Nem ez volt a lényeg.
Végezetül nézzünk meg egy képet az akkori orkánkabátról. Feltúrtam az Internetet de én csak ezt az egy képet találtam az a k k o r i orkánkabátról.
Mondjuk az öltönyön is látszik, hogy nem neves belvárosi szalonban varrták. A mai fiatalok számára mondom, hogy ez egy meglehetősen vékony anyagból készült esőkabátféle volt. A szabása kissé bumfordi volt a nyugatihoz képest. Meg az anyaga is kicsit silányabb volt mint a kinti. Az elnevezés viszont már akkor is kicsit talányos volt számomra, nem biztos, hogy egy komolyabb vihart kibírt volna. De nem is ezért hordtuk, hanem mert akkor ez volt a divat. Az elitnek nyugati, a köznépnek meg magyar. De volt. De legalább megpróbálták.
Még valami ezekről a lányokról. Jó ideje jártunk már együtt szórakozni mikor kiderült, hogy az elején valahogy elcserélődtek a dolgok. Én a másiknak tetszettem volna jobban nem annak akivel jártam és ez igaz volt a másik párra is. De ha már így alakult természetesen így is maradt. Azért szívesen beszélnék mindkettővel egy kávé mellett. Kerestem már őket de nem találtam. Bár talán jobb is így.