Egy hónapja valami olyasmit írtam, hogy nehéz hónap elõtt állok, már ami az evést illeti és jó lenne ha még szeptember 30-án is - miközben Balatongyörökrõl autózunk hazafelé - beleférnék a nadrágomba. Örömmel osztom meg a Morgómedve olvasóival, hogy a dolog rendben van, a nadrág ép és én is élek. Ami az ebben a hónapban elfogyasztott étel- és ital mennyiségre gondolva kész csoda. De hát ez van, tényleg élek. Tegnap ugyan levezetõnek még részt vettem az Egyetemvárosban egy csülöksütésen de ez már nem volt vészes, a farmernadrágok sokkal többet elbírnak mint ezek a szövetnadrágok.
Balatongyörök az egy bejáratott hely, évek óta járunk oda. A Panoráma Hotel kényelmes szobáival, kiváló konyhájával biztosítja mindazokat a feltételeket amelyeket egy elmélyült tudományos tanácskozás megkíván. A szerdai svédasztalos vacsorán beleestem a szokásos hibámba, hogy ahelyett hogy többféle ételt is megkóstoltam volna egy nekem tetszõ valamibõl szedtem inkább kétszer. A borsos tokány valóban kiváló volt, de azért elõételnek ettem egy kis pulykafasírtot és sügérfalatokat is. Az esti kuratóriumi ülés kissé elhúzódott, így aztán ez a szolid vacsora nem zavarta meg az éjszakai nyugalmamat. Mint ahogy a szintén svédasztalos rendszerben tálalt reggeli sem. Itt elsõsorban a sült kolbászt részesítettem elõnyben, ami úgy gondolom fõzõkolbászból készült, de a bõ olajban való megforgatás ízletessé varázsolta. Desszertnek egy kis sajtot és sonkát ettem, éppen csak néhány szeletet, hogy étkezésem kicsit változatosabb legyen.
Az ezt követõ elõadások alatt idõnként gyönyörködtem a frissen beszerzett cipõmben amely egyre inkább tetszett. Ehhez valószínûleg hozzájárult az is, hogy várakozásommal ellentétben kényelmes volt, sehol nem szorított, és tényleg egy formás darab volt. Egy hölgy ült mellettem aki szintén megnyugtatott, hogy valóban tetszetõs darab, ami aztán végképp meggyõzött arról, hogy jó vásárt csináltam. Egyébként valóban nem volt drága, hajlok rá, hogy elmegyek veszek még egyet. Úgyis arrafelé van dolgom a napokban, de majd még meglátom. Mindemellett természetesen figyelemmel kísértem az elõadásokat is, hiszen végül is ezért mentünk. Az ebédnél ugyanannyit ettem mint a normális emberek így aztán sikerült megõriznem éberségemet a délutáni elõadások alatt is, éppen csak egy icike-picikét szundítottam el az egyik külföldi elõadás alatt. Mentségemre szolgáljon, hogy angolul volt, amit aztán néhány perc múlva magyarul is hallhattam.
Este a szokásos baráti találkozó következett, ami tulajdonképpen egy vacsora ünnepélyesebb formában. Itt adják át a kitüntetéseket, itt van alkalom a pohárköszöntõkre is. Ez utóbbi nem túl gyakran fordul elõ, a mostani este kivételes volt, mivel lengyel barátaink egyike emlékeztetett bennünket arra, hogy éppen 10 éve vesznek részt rendszeresen a konferenciáinkon. Hát 10 év tényleg szép idõ, én sem gondoltam volna. Vacsora után még kicsit beszélgettünk, aztán fél 12 felé lefeküdtem. A szívósabbak - ahogy másnap hallottam - éjjel fél 3-ig nótáztak az ebédlõben. De azért õk is ott voltak fitten és kipihenve a délelõtti elõadásokon, bár ez a fittség és kipihentség talán jóindulatú túlzás a részemrõl. A lényeg, hogy ott voltak mert ez egy fegyelmezett társaság, tudnak mulatni is, de ha dolgozni kell ott is ott vannak. Ebéd után aztán gyorsan kiürült a hotel, mindenki ment a dolgára. A gyönyörû szép õszi idõ sokakat hétvégi kirándulásra csábított, mi inkább hazafelé vettük az irányt, miközben az én gondolataim már a másnapi csülöksütésnél jártak. Ami rendben meg is történt, mint ahogy azt hamarosan olvashatjuk is.
