A múlt hét csütörtökön szakestélyen voltam. Ez még nem nagy újság, de mindenféleképpen meg kell említenem, mert ezzel kezdődött az egész. Szóval szakestélyen voltam, ráadásul egy olyan szakestélyen amelynek résztvevői ugyanazon a szakon tanulnak vagy tanultak az elmúlt években. Régebben - az ötéves képzés idején - én 4 félévet tanítottam őket, amióta azonban áttértünk a kétlépcsős képzésre be kell érnem egy félévvel. De azért így is meghívtak, ami igazán szép tőlük.
Mint írtam erre a szakestélyre visszajárnak a korábban végzettek is, így aztán néhányan közülük másnap hazautazás előtt fel szoktak ugrani hozzám egy teára. Így volt ez most is, azonban a meghívás most üdítőre szólt, mivel az új helyemet már én is ideiglenesnek tekintem, így aztán a nagy költözködéskor tavaly áprilisban szinte teljesen felszámoltam a "konyhámat". Maradt ott néhány pohár meg egy kanál, hogy ha egy kis kefirevésre adnám a fejem legyen mivel kikanalazni. A teafőzőmet, mikrohullámú sütőmet hazahoztam, illetve kivittem Mályiba. Így aztán teafőzésre már tényleg nem vagyok berendezkedve. Ennélfogva bár teát ígértem a vendégeknek már a meghívás pillanatában tudtam, hogy üdítő meg ásványvíz lesz ebből.
Aztán reggel elkezdtem gondolkozni, hogy lehetne mégis teázás ebből a másnapi együttlétből? És rájöttem, hogy a dolog megoldható. Elkezdtem keresgélni és hamarosan meg is találtam azt a merülőforralót amit valamikor a helyi KGST piacon vettem és legalább két évtizeden keresztül volt társam minden egy naposnál hosszabb kiküldetésben. Például a moszkvai utazásaim során is. Ahol egyszer majdnem felgyújtottam az ottani akadémia szállodáját a Lenin körúton.
Az történt ugyanis, hogy a reggeli készülődés közben kedvem támadt egy teára. Nosza, neki is láttam az elkészítésnek. Egy pohár vízbe - a képen látható módon - belesüllyesztettem a sok vihart látott merülő forralómat majd el is feledkeztem róla. A képen természetesen nem az én merülőforralóm látszik hanem az amit az Interneten találtam.
Ezután szépen elvonultam a fürdőszobába reggeli dolgaimat intézni amikor valahogy megéreztem, hogy be kell néznem a szobába. Be is néztem és szerencsére még időben érkeztem, hogy eloltsam a TV készüléket, amely kis lánggal ugyan, de égett. Nem a TV gyulladt ki, hanem a fadoboz teteje égett, igaz még elég szolidan. Az történ ugyanis, hogy először csak a víz forrt el a pohárból, aztán a vörösre izzott merülő forraló elpattintotta az üres poharat is és így már semmi akadálya nem volt annak, hogy hozzáérjen a fából készült TV dobozhoz is. Ami természetesen egy idő után lángot fogott. Nem égett túlságba, de azért lángolt. Ekkor kerültem én elő a fürdőszobából és látva a történteket egy darab ronggyal el is oltottam az egészet. Szerencsére időben érkeztem így nagyobb baj nem történt. Később aztán amikor a takarítónő megjelent kérdezte ugyan, hogy "ezzel meg mi történt" én csak halkan motyogtam valamit, azonban ennél sokkal beszédesebb volt számára az a 3 rubel amit a kezébe nyomtam. Nem is érdeklődött tovább, fogta a szemetest, kicserélte és már ott sem volt.
Természetesen egyszer volt Budán kutyavásár, ezután mindig nagyon óvatos vagyok ezzel a merülőforralóval. Mint péntek reggel is amikor egy jót beszélgettünk és teáztunk egykori tanítványommal aki, azóta már a barátommá lett.
