Régi olvasóim tudják botfülem van, zenei műveltségem meg nulla. Ha valami dallam a komolyzene világából megtetszik szívesen meghallgatom, de sajnos ilyen nem sok van. A többség nekem bizony értelmetlen kalimpálás. Tehát közel sem vagyok vájtfülű, inkább a botfülűek táborát szaporítom. Most azonban megfogott egy lengyel szerző műve.
A dolog úgy kezdődött, hogy beprogramoztam a videómat valami filmre, mégpedig jó nagy ráhagyással, hogy ha csúszik is a műsor ne maradjon le a vége. Régi gyakorlat ez már, de ezt kell csinálni ha másnap nem akarunk mérgelődni. Szóval beprogramoztam, aztán lefeküdtem aludni. Másnap nézem a felvételt, minden rendben, film megvan aztán van valami szimfonikus zene is utána. Kíváncsiságból belehallgattam és ott ragadtam a TV előtt annyira megfogott. Az én botfülemmel. Miközben hallgattam megnéztem a műsorújságban mi is ez a csoda? Hát ez bizony a címbeli darab volt, az Exodus.
Ismertem ezt a szót. Általában kivonulásról, elmenetelről szól. A Bibliában a zsidók kivonulását nevezték így akik meglehetősen sanyarú sorban tengődtek Egyiptomban aztán egyszercsak a fáraó elengedte őket. Ezután következett a hosszú sivatagi vándorlás. Aztán szokták exodusnak nevezni azt is amikor 1956 novemberében és decemberében közel 200000 honfitársunk hagyta el az országot. A kivonulás, elmenetel mindig fájdalmas dolog, nem örömmel hagyja el az ember a hazáját. Ez érződik ebben a 25 percben is amíg Wojczech Kilar csodálatos zenéjét hallgatjuk. Legalábbis én ezt éreztem és ezt érzem most is, miközben e sorokat írom. És biztos vagyok benne, hogy valami hasonlót fog érezni a kedves olvasó is ha meghallgatja.
Hála az Youtube-nak többféle előadásban is meghallgathatjuk. Javaslom kezdjük egy 10 perces részlettel, hogy a zenekar játékát látva is élvezhessük a zenét, aztán hallgassuk meg a teljes művet, amit viszont sajnos zenekar nélkül kell végig élveznünk. Talán kárpótol bennünket a kórus éneke.
