Az idei tél elvitte Morzsit is. Hű barátom volt ő nekem, sajnálom is nagyon. A tél csak közvetve okozta pusztulását, idős is volt már, 14 éves. Beteg lett, aztán jöttek a nagy hidegek, hiába a pince viszonylagos melege, az öregség, a betegség annyira legyengítette, hogy szép csendben elaludt.
Tegnap tudtam meg mindezt amikor kimentem Mályiba, hogy megnézzem, a nagy hideg nem tett-e kárt a vízórában. A vezeték többi részét nem féltettem, hiszen mint minden évben most is, ősszel leeresztettem a vizet. Hálaistennek a ház körül minden rendben van. Nem úgy Morzsiék esetében.
Amint közeledtem Morzsiék otthonához már láttam, hogy valami nem olyan mint máskor. Máskor Morzsi vezetésével már rohantak is a kerítéshez mikor meghallották az autót, most inkább csak álltak és néztek. Mikor kiszálltam az autóból és odamentem a kerítéshez ők is odajöttek, de csak ketten. Aztán megjelent a gazdájuk is, még akkor sem láttam Morzsit, csak a kicsiket. Akkor már megkérdeztem, hogy mi van Morzsival? Akkor aztán megtudtam, hogy amikor a nagy hidegek voltak akkortájt ment el szegény. Tényleg öregecske volt már ez a mi Morzsink. Már tavaly azt hittük hogy nem éri meg a tavaszt, de megérte. Kicsit öregesen, de megérte. Fizikailag jó állapotban volt, mikor megjelentem futásban mindig megelőzte a kicsiket. A portán is ő tartott rendet, de kétségtelen idős volt már. Ez talán ezen a képen látszik legjobban:
Néhány év óta már hárman voltak, de nekem mindig ő volt a legkedvesebb. Vele ismertem meg azt az érzést amit egy ilyen hű cimbora tud adni az embernek. Rajta keresztül szerettem meg ezeket a kis négylábú teremtményeket. Amióta őt megismertem azóta vagyok fogékonyabb a gazdátlan kutyák iránt is. Jobban megértem helyzetüket, ha tehetem segítem is őket. Sok szafaládét és kolbászt adtam én már nekik mikor a boltból kijőve nem volt más kéznél. És ezt az empátia érzést Morzsitól tanultam. Azóta hogy Morzsi velem volt védtem igazán és támogattam a gazdátlan kutyusokat. Mint ahogy támogatom most is az egyetemen a műhelycsarnok sarkánál éldegélő kutyát, illetve kutyákat mert már ketten vannak. Summa summarum, Morzsi megtanította nekem, hogy a kutyák tényleg az ember hű társai és vágynak az ember szeretetére. Sajnálatos, hogy időnként borzasztó csalódásokat kell megélniük, ilyenkor én is szégyellem magam mikor ilyesmiket olvasok.
Morzsi tehát igazán szerető társam volt, megható volt ragaszkodása szeretete. Ha kimentem Mályiba érkezéskor azt az 5 percet rá kellett szánnom. Ennyi ideig ugrált és nyaldosta, harapdálta finoman a kezemet. Persze a másik kettő is, de azért Morzsi volt ebben is az élenjáró. Okos kis jószág volt, ha délután a nyitott ajtó mellett elszundítottam addig nem "tört rám" amíg aludtam. De amint felébredtem már repült is felém, pedig tudta, hogy nem szabad bejönni, hogy ki fogom küldeni. Igaz azt is tudta, hogy előtte azért megsimogatom majd néhányszor a buksiját. Mint ahogy meg is simogattam. Hiányozni fog. Talán a másik kettő pótolja majd. De azért ezek már valahogy nem olyanok mint Morzsi volt. Ez tegnap is meglátszott. Persze betudható ez annak is, hogy egy hónapja nem láttuk egymást. Meglátjuk mi lesz a nyáron. Biztosan szeretni fogom őket is, eddig is szerettem, de azért Morzsi egy kicsit mindig protekciós volt. A far-hátaknál is. Most ezek ketten egyenrangúként falatoznak majd velem. Mind a kettőt egyformán szeretem. És majd megszokjuk ezt a Morzsi nélküli állapotot is: megszokjuk, de nem feledjük Morzsit. Hát hogy is lehetne feledni? Majdnem 6 éve minden nyáron együtt voltunk.
Végezetül kikerestem néhány korábbi írást. Az első megörökíti az érkezését, a második és harmadik linken a nálam született kicsikkel látható, a negyedik pedig arról szól, amikor kiderült, hogy Morzsinak bizony van gazdája, tehát mégsem gazdátlan kutyáról van szó. Pedig már majdnem örökbe adtam. Néhány nap múlva jöttek volna érte.
Végezetül két képet láthatunk majd tavaly áprilisról, illetve legalul a legutolsó képet amely tavaly augusztusban készült.
http://morgomedve.blog.hu/2007/07/05/morzsi_igy_jottem
http://morgomedve.esy.es/morzsi/kicsik1.html
http://morgomedve.esy.es/morzsi/kicsik2.html
http://morgomedve.blog.hu/2007/08/13/a_gazdi_morzsi
Kedves Morzsi, drága öreg cimborám, búcsúzom tőled. Hű és szerető társam voltál, mindig szeretettel fogok gondolni rád.
