Tegnap volt 100 éve, hogy Örkény István megszületett. A televízió is készült az ünnepre, két műsorral gondolták megünnepelni a neves író 100. születésnapját. Nagyon derék, így van ez rendjén. Mondjuk kicsit élvezetesebbé is tehették volna ezt a születésnapot ha a Duna TV-n nem a már ezerszer vetített "Isten hozta, őrnagy úr!" című - egyébként kiváló - magyar filmet mutatják be, hanem kikeresik az archívumból mondjuk azt a változatot amelyben a Tótot Nagy Attila, Mariskát pedig Pécsi Ildikó játssza. Ez utóbbi nem film hanem színházi közvetítés vagy tévéjáték. De nem is ez a lényeg, hanem hogy bizonyára sokaknak lett volna érdekesebb ezt megnézni mint a már sokszor vetített filmet. Sietve jegyzem meg, hogy ha nem lenne meg a televíziónak, szívesen kölcsönadom, nekem megvan videó kazettán. Természetesen csak saját használatra.
És ha már a morgásnál tartunk kár hogy a Duna TV-n levetített film és az m1-en 23.25-kor elkezdett - szintén az író 100 éves jubileumára készült - megemlékezés és tévéjáték között volt 40 perc. Kései óráról lévén szó bizony az ember már álmos, nem könnyen bír ki 40 percet. Bizony nagy a veszélye annak, hogy kikapcsolja a TV-t. Ez esetben viszont szegényebb lesz egy 30 perces megemlékezéssel, és egy tévéfilmmel, amit természetesen Örkény István írásaiból készítettek. Pedig a maga nemében ez is kiváló néznivaló. Igaz, ismétlés, nemrégiben vetítették, de nagyon jó film, értékes alkotás. Hogy mikor kezdődött? 23.55-kor, 5 perccel éjfél előtt. Az éjjeli-, valamint biztonsági őrök és néhány álmatlanságban szenvedő nyugdíjas bizonyára örültek neki. Mert hogy dolgozó ember és másnap iskolába menő diák nem fog éjfélkor Örkényt nézni az is biztos.
