Megint elolvastam egy jó könyvet. Keszi Imre kiváló regénye "Elysium" címmel először 1958-ban jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál. Az Elysium a görög mitológiában a földi paradicsom, a nyugalom szigete. Ide küldték az istenek jutalomként a hősöket.
A szóban forgó kötet valamikor könyvtári könyv volt, aztán mikor megszüntették a szakszervezeti könyvtárakat ez is odakerült a miskolci MÉH telepre, ahol én 3 forint/kg egységáron megvettem. Természetesen nem csak ezt az egy kötetet, vettem egy teljes zsákkal. Egy időben gyakran látogattam én ezt a Sajó parti intézményt, leginkább a makulatúrában keresgettem számomra érdekesebb dolgokat. Így jutottam én ehhez a Keszi Imre kötethez is. Szebb időkben a Lenin Kohászati Művek Szakszervezeti Könyvtárának állományába tartozott, 1963-ban és 1987-ben leltározták, valószínűleg utoljára. Egyik olvasó elég maszatos kézzel olvashatta, mert a papírlapokon kiváló minőségben fennmaradtak az ujjlenyomatai. Koszos kézzel persze nem való olvasni, egyetlen mentsége lehet, ha munka közben, mondjuk ebédszünetben használta ki a megmaradt perceket olvasásra. Érdekes lehet még az ára is, 26 forint 50 fillérbe került. 1958-ban ez nem számíthatott olcsó könyvnek. Szerintem ennyi pénzért egy inget is adtak az embernek, bár ha meggondolom ma is adnának.
A könyv egyébként arról szól, hogy 1944 júniusában egy 10 éves zsidó kisfiú egy kosárkával a család jó barátjához tartott, hogy a kosárban gyümölcsöt hozzon a családnak. Már egész közel járt utazásának céljához amikor útja egy szomorú társaság mellett vezetett el, amikor is a felügyelő csendőr megállította, majd fejének egyetlen mozdulatával a sorba parancsolta. És ezzel kezdetét vette Szekeres Gyurika 10 éves izraelita vallású fiúcska kálváriája, amely ugyanakkor megegyezett a vidéki zsidóság sorsával is. Hogy ennek a kálváriának csak néhány állomását említsem: egy Pest környéki téglagyár, egy budapesti teherpályaudvar, több napos utazás nyolcvanadmagával egy marhavagonban, kiszállás a megsemmisítő táborban. Itt válik meg végleg a kis kosarától amit mindvégig magával cipelt. A szelekciós során először arra az oldalra került ahová az öregek, betegek és gyerekek, aztán mégis csak átkerült a másik csoportba. Volt ugyanis egy különleges képessége: a kéz ízületei annyira hajlékonyak voltak, hogy a kézfejével meg tudott fogni egy papírgolyót. Ezt vette észre a szelektáló német tiszt, ugyanis mielőtt elaludt volna éppen ezt mutatta meg egy bácsinak a vagonban. A bácsi - akinek kiszálláskor a karjaiban feküdt - maradt ahol volt, az engedmény csak neki szólt. Így került a kisfiú egy külön blokkba ahol sok hasonló korú kisgyerek volt, közöttük nagy számban kettes- sőt hármas ikrek is. Amelyek közül időnként el-eltünedeztek egyesek. Hát ezt a tábort hívták Elysiumnak. Ahol ha valaki bátor volt és nem sírt az injekciók beadásakor a jutalma egy hét játszóterezés volt...
Hogy közben mi történt otthon a családjánál? Természetesen a szülők, barátok ismerősök mindent elkövettek, hogy megtalálják és megmentsék, hogy visszakerüljön a családjához. Mint az elmondottakból kiderül, sikertelenül. A Német Birodalomnak szüksége volt Szekeres Gyurika 10 éves kisfiú munkaerejére, ahogy azt egy csendőrtiszt kifejtette a gyerek megmentésén fáradozó nyugdíjas belügyi alkalmazottnak.
A történetet Szántó Erika rendezett filmet mely 1987-ben elnyerte Los Angelesben a Női Rendezők Világfesztiváljának fődíját. Szerintem méltán. Aki szereti a jó könyveket és filmeket azoknak meggyőződéssel tudom ajánlani. Benézve az Internetre azt látom, hogy sok kiadást megért, nekem ez a kötet van meg:
