Bizonyára sokan észrevették, hogy napokon keresztül nem lehetett elérni a Freeblog szerverét. Egy darabig semmi nem volt kiírva, aztán csak kiírták, hogy karbantartás van, pillanatokon belül jönnek vissza. Hát ha nem is pillanatokon belül, de úgy tűnik visszatért a normális állapot, újra lehet olvasni a blogokat, köztük a Morgómedvét is.
Azért amíg a karbantartás folyt körülöttem is zajlottak az események. Például múlt hét csütörtökön úgy döntöttem, hogy kiköltözöm a tanszéki szobámból. Ami nem is igazán szoba volt, hanem inkább egy laboratóriumféle. Úgy gondoltam, hogy mivel már nagyon ritkán járok be az egyetemre nem érdemes azt a felelősséget vállalni ami azzal jár, hogy ha a drága eszközökből valami eltűnik én is azok között legyek akik hibáztathatók. Így aztán kedden és szerdán még elbeszélgettem olyan vendégeimmel akikkel ott szoktam találkozni, tegnap pedig összeszedtem a cuccaimat és leadtam a kulcsot. Ha ezután találkoznom kell valakivel akkor sem lesz gond, elég nagy az egyetem, hogy leüljünk valahol.
Mint ahogy szerdán is találkozni fogok két ifjú hölggyel akik a Balekoktatás keretein belül valami feladatot kaptak velem kapcsolatban. Őket az egyik büfébe hívtam, kipróbálom ezt a megoldást. Egyébként tegnap este kint voltam az Egyetemvárosban, ugyanis másik két jövendő balek hölgy azt a feladatot kapta, hogy süssenek nekem palacsintát. Ami nagyon szép és jó feladat, imádom a palacsintát. Így aztán este 6-kor ott voltam a kollégium egyik konyhájában ahol - mint egy látványkonyhán - szemem előtt sütötték a palacsintákat. Egyébként tényleg finomak voltak ezek a palacsinták, volt túrós, lekváros és pudingos. Nekem ez utóbbi teljesen ismeretlen volt, soha nem ettem még ilyent, viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen finom lehet.
Aztán amíg ott ültem átvehettem a valétaelnöktől a Szalagavató Szakestélyre szóló meghívómat valamint a Leányvári Boszorkák Baráti Társaságának elnökétől a nevemre szóló bögrét is. Gondolom mindenki kitalálja, hogy ezt a baráti társaságot lányok alkotják. Ezt azért most kaptam meg mert amikor a szakestély volt én nem tudtam elmenni, akkor utaztam Esztergomba a 45 éves találkozóra. Úgy hogy zajlik az élet, csak győzzem. Egyébként érdekes volt az esti Egyetemváros. Minden karon zajlanak a balekoktatások, az elsősök most ismerkednek a selmeci hagyományokkal, hogy néhány hét múlva a balekvizsgákon bizonyítsák be, hogy jól elsajátították a hallottakat. Nagyon sok fiatalt láttam egyenruhában amint siettek a balekoktatásokra. Ők az idősebbek, ők tanítják az újonnan jötteket. Aztán láttam fiatalokat szépen kiöltözve de nem egyenruhában, ők azok akik most tanulják a hagyományokat.
Közben megint beiratkoztam egy Bűnmegelőzési Tanfolyamra, ez most az idős korúakkal kapcsolatos bűncselekményekkel foglalkozik. Kicsit nagyobb lélegzetű lesz mint a tavalyi volt, eltart márciusig és annyiban eltér a tavaszitól, hogy itt gyakorlatok is lesznek. Ezeknek keretében elhangzott, hogy börtönlátogatás is lesz, aminek külön örülök, mert régóta érdekel a börtönök világa. Egyszer voltam egy börtönben de csak egy külső részen, ami ugyan már a falakon belül volt, de volt egy belső rész is ahová mi már nem mehettünk be. Lehet, hogy el tudtam volna intézni, hogy meglátogathassam a börtönt de aztán letettem róla mert annyira közeli azért nem volt az az ismeretség amely a segítségemre lehetett volna.
Egyébként az a másik látogatás az úgy volt, hogy kötelet ellenőriztünk egy helyen ahol börtön is volt, aztán amíg a műszeres ellenőrzés folyt beszélgettünk a minket fogadó fiatalemberrel akitől megtudtuk, hogy a börtönben egy jelentős kapacitású varroda is működik ahol ágyneműt, munkaruhákat és sok egyebet varrnak a túlnyomórészt hosszú idejű fogvatartottak. Tulajdonképpen nem is ez volt új számunkra mert ezt eddig is tudtuk, hanem az, hogy ott lehet venni úgynevezett géprongyot amit az üzemekben és gyárakban lehet jól hasznosítani, például gépek takarításához. Kollégám rögtön lecsapott a lehetőségre, és megkérdezte lehetne-e venni? Kis protekcióval lehetett. Na ekkor mentünk mi be kocsival a börtönbe de csak egy darabig, onnan már más vitte tovább a kocsit. Mi meg közben nézegettük a falakon sétáló őröket akik teljesen úgy néztek ki mint az amerikai filmekben, még a puskájuk is olyan furcsa, rövid csövű volt. Nem is vállra akasztva hordták, hanem kézben tartották. Aztán mikor néhány nap múlva kibontottuk a bálákat a fiúk a műhelyben találtak egy szép nagyméretű fehér köpenyt is, amit félretettek nekem. Valóban nagyméretű volt, de azért annyira nem, hogy jó legyen rám. Pedig milyen jó lett volna bemenni benne órára és elmesélni kik is varrták ezt a fehér köpenyt. Mikor építkezés miatt el kellett hagynunk a tanszéket ezt az egy fehér köpenyemet tartottam meg, csupán azért mert nem akárkik varrták. Úgy gondolom kikerült Mályiba, mert itthon azért ilyesmire már nincsen hely.
Visszatérve a tanfolyamra érdekesnek tűnik, az időmbe meg aztán tényleg belefér. Lassan be is fejezem, jön föl szépen a nap, lehet, hogy megint jön a karbantartás aztán hiába igyekeztem írni, senki nem tudja majd elolvasni.
